A második világháborúban a 2. magyar hadsereg hiányos felszerelésű honvédei már nem bírták feltartóztatni a többszörös túlerőt a Don folyónál; a szovjetek 1943. január 12-én megtörték a magyar arcvonalat és néhány hét alatt felmorzsolták seregeinket. A foglyokat embertelen körülmények között vitték a Szovjetunió belsejébe, legtöbbjük már menet közben életét vesztette. A nemzet egyik legnagyobb huszadik századi tragédiájáról sokáig még csak beszélni sem lehetett, miközben 100-120 ezer család siratta elvesztett szeretteit, sokszor évtizedekig bízva abban, hogy az eltűnt apa, férj, testvér mégis hazatér. A kétszázezerből alig hatvanezren léptek újra magyar földre.
1943. január 12-én kezdődött meg a Don-kanyarban a szovjet áttörés. A Vörös Hadsereg offenzívája 12-én a reggeli órákban indult meg, mínusz 40 fokos hidegben. Az elhúzódó hősies utóvédharcok a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg teljes széthullását okozták. A magyar katonáknak irreálisan hosszú, több, mint 200 kilométeres frontvonalat kellett megtartaniuk, ráadásul nyári felszerelésben, ugyanis a téli hadfelszerelés nem érkezett meg, a német hadvezetés pedig – a megállapodások ellenére – nem látta el őket korszerű fegyverekkel és szállítókapacitásukat sem bocsátották a katonáink rendelkezésére. A német Szárazföldi Haderő Főparancsnoksága (OKH) azt tervezte, hogy 1942 folyamán a Blau fedőnevű hadjáratban térdre kényszeríti a Szovjetuniót, az offenzívát az arcvonal déli szárnyán kívánták megindítani, hogy minél gyorsabban elérhessék a déli olajmezőket.
1942 januárjában előbb Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter, majd Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokság főnöke járt Budapesten. A január 22-i megállapodás szerint egy hadsereg kötelékében kilenc könnyűhadosztálynak, egy páncélosdandárnak és egy repülő köteléknek kellett részt vennie az 1942. évi hadjáratban. A kijelölt 2. hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe nem hadrend szerinti seregtestei kerültek. A kivonuló szombathelyi III., pécsi IV. és miskolci VII. hadtestparancsnokság két-két saját könnyűhadosztályát mozgósította, a harmadikat más hadtest kötelékéből vette át.
A magyar seregtestek nagyobb része 1942. júliusában és augusztusában jutott ki a Donhoz, ahol védelembe rendelték őket. A hadseregcsoport parancsnoksága a német elvek szerint a magyar 2. hadsereg védősávját 200 kilométer szélességben határozta meg, ám nem vette figyelembe, hogy a magyar könnyűhadosztályok – a német gyaloghadosztályoktól eltérően – csupán két, és nem három gyalogezreddel rendelkeztek. A védelem mélységben történő kiépítésére és megfelelő tartalékok képzésére így nem volt lehetőség. A magyarok az iszonyatos hidegben, megfelelő ruházat és elegendő hadianyag nélkül napokon át hihetetlen hősiességgel védekeztek a téli felszereléssel, amerikai élelmiszerrel és fegyverekkel bőségesen ellátott szovjetekkel szemben. A német Dél Hadseregcsoport – amelynek alárendeltségében a 2. magyar hadsereg szolgált – vezetése megtiltotta a német tartalékok bevetését, a magyarokat azonban az utolsó emberig való kitartásra utasították. A sokszoros túlerőben levő szovjetek 15-re feldarabolták az arcvonalat, számos alakulatot teljesen be is kerítettek. Ráadásul több helyen éppen ekkor kezdődött a csapatok felváltása, és így az offenzíva a lehető legsebezhetőbb állapotban érte a magyar csapatokat. A felváltó alakulatok nagy része fegyvertelenül érkezett, és így szembesültek a frontvonalból visszavonuló bajtársaik elkeseredett hátrálásával. Az utolsó pillanatban végül bevetett német tartalékok már nem tudtak érdemben változtatni a helyzeten. A sikeres orosz áttörés megpecsételte a túlélők sorsát, és csak nagyon kevesen térhettek haza a hadszíntérről. Ráadásul, akiknek sikerült elérni otthonukat, azok a német megszállással, majd pedig a nyilas hatalomátvétellel szembesültek.
Tisztelet a hősöknek!
Fotó: archív
Gipsz Jakab
2020-01-12 at 16:30
A szabó istván féle Napfény ízére-hivatkozni nem szerencsés,mert-bizonyítottan!-nem így történt a kardvívó
elpusztulása.
Az már bizonyított tény,hogy egy orosz hadifogolylágerben halt meg.
A szabó i.féle ábrázolás egy jól behatárolható körbkoncepciójának a hangoztatása,legalább itt,mi tartózkodjunk ettől,mert ezzel is csak őket erősítj
Logikus
2020-01-12 at 11:27
A tanulság az, hogy semmiféle elnyomó nyugati vagy keleti hatalomnak nem szabad kiszolgáltatni sem az országot, sem pedig a magyar honvédséget. Kizárólag mi dönthetjük el, hogy hova és miért küldünk katonákat, SENKI MÁS!
Mártha Tibor
2020-01-12 at 20:44
Ma ott voltam az urívi hídfőnél.
30.éve, immár 52.alkalommal, kegyelettel emlékeznek a Don folyó térségében hősi halált halt magyar honvédekre és munkaszolgálatosokra… az itt szenvedőkre.
Dr. ILLÉS JOLÁN
2020-01-12 at 11:17
Édesapám 1922-ben született. Őt is besorozták 20 évesen, de nem a Don kanyarba került. Kassára sorozták be, majd a kiképzés után vitték ki közelebbi orosz területre. Véletlen szerencse során került haza. Így születhettem meg 1946-ban. Ő 86 éves kort élt meg. Orvosként gondolom azt, hogy a legjobb genetikai állományt sodorta el a XX. század./férjeket a nők mellől, a meg nem született gyermekek nélkül. Szabó István filmje /A napfény íze/ döbbentett rá a XX. század iszonyatára.
Vidar
2020-01-12 at 11:05
Mielőtt Teleki Pál öngyilks lett, egy levelet írt Vitéz Nagybányai Horthy Miklósnak:
“Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza.
Bűnös vagyok.
Teleki Pál”
És ezen értette azt is, hogy a Don kanyarbéli irtózatos ember veszteség – bár ez nem jó szó erre mert emberhalálról van szó – halálba küldtek rengeteg magyar jóembert és hazájához a végtelenségig ragaszkodó, hű katonát.
Signorina
2020-01-12 at 11:25
Teleki Pál a doni katasztrófát nem élte meg, 1941. április 3-án meghalt.
Öngyilkosságát(?) a jugoszlávokkal kötött szerződés megszegése miatt követte el.
Vidar
2020-01-12 at 12:47
Igazad van, az emlékezetem csalt meg, nagyot tévedtem.
Köszönöm a lényegbe vágó javítást! Viszont Teleki Pál valóban öngyilkos lett.
Vidar
2020-01-12 at 13:11
Ja, és nem lényegbe vágó hanem lényegbevágó. Bocs.
Klára
2020-01-13 at 18:57
Azt mondták,hogy Teleki Pál öngyilkos lett, de nem igaz. A családtagjai szerint is megölték, az inas azt vallotta,hogy egy idegen egyenruhájú magas férfit engedett be késő este, majd azt az utasítást kapta,hogy térjen nyugovóra. A fia szerint is várt valakit,vele akart maradni,de elküldte.
Contrabass
2020-01-12 at 08:59
“Második magyar hadseregem, mi a nevem és a fegyvernemem?”
márko
2020-01-12 at 07:53
a német BRUTALITÁS + ARROGANCIA AKKOR IS saját céljaira használt
föl minket magyarokat
/
franciák BRUTÁLISAN elbántak velünk 1918-ban, megint saját céljaikért
/
Macron most is BRUTÁLISAN bán el saját népével melyt “nyugdíjreformnak nevezi”,
megint saját érdekeik vannak
/
Angela Merkel , most is BRUTÁLISAN + ARROGÁNSAN nyomja a “Willkommenskurtur”,
/
Elmebeteg valami “reformátorok” = ( Macron + Merkel + Soros )
megint nyomják ránk a “humanista reformokat”
/
Mikor lehet már szabadulni a “humanista + haladó reformátoroktól” ???
/
Mikor szabadul meg EU ilyenektől ????
/
Mikor lesz EU szuverén álamok kontinense ???