Magyar László megkaphatja a reményt, hogy élve szabadulhat

 

A magyar igazságszolgáltatásnak el kell dönteni, hogy a tényleges életfogytiglanról szóló strasbourgi döntés után egy évvel mit kezd azokkal az emberekkel, akiket erre ítéltek. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanis tavaly májusban kihirdetett ítéletében kimondta: a magyar Btk. legszigorúbb büntetése, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró tényleges életfogytiglan (tész) az emberi jogok európai egyezményébe ütközik. A strasbourgi döntés szerint nem önmagában az embertelen, hogy valaki élete végéig rács mögött maradjon, hanem az, ha a tészeseknek reményük sincs a szabadulásra, ha soha nem vizsgálják felül a büntetésüket.

 

A magyar kormány válasza erre egy újfajta kegyelem bevezetése volt 2014 végén. Ennek értelmében a negyvenedik leült év után automatikusan elindul egy kegyelmezési eljárás, és ha az elítélt nem kapja meg a kegyelmet, innentől kezdve kétévenként újra és újra megismétlik a procedúrát.

 

Ettől függetlenül viszont igazságot kell tenni annak a konkrét embernek ügyében, akinek a panasza kivitte a magyar tész ügyét Strasbourg elé: ő Magyar László. Magyar egy rablóbanda tagjaként magányos idős emberek ellen követett el támadásokat 2001-ben és 2002-ben. Társaival megkötözték az áldozataikat és addig verték vagy fenyegették őket, amíg el nem árulták, hol vannak az értékeik, azután magukra hagyták őket összekötözve. Többen nem sokkal a támadás után meghaltak.

 

Magyart 2002-ben fogták el, ekkor 36 éves volt. Az első ítéletet 2005 májusában mondták ki rá Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Társtettesként elkövetett emberölésben, ezen kívül még több tucat más személy, közrend és vagyon elleni bűncselekményben találták bűnösnek, többszörös visszaesőként. Első-és másodfokon is életfogytiglant kapott, a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségéből kizárták. Az első tészesek egyike volt. Mikor odáig jutott az ügy, a döntést a Legfelsőbb Bíróság is fenntartotta 2010-ben.

 

Magyar még abban az évben, 2010 decemberében benyújtotta a kérelmét Strasbourghoz. Majdnem négy évet várt, mire az emberi jogi bíróság héttagú tanácsa egyhangúlag kimondta: sérültek a jogai, mert büntetése sérti a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát, nyolc évig húzódó tárgyalássorozata pedig a tisztességes eljáráshoz való jogát sértette meg. Strasbourg a magyar államot arra kötelezte, hogy nem vagyoni kártérítésként 2000, költségtérítésként pedig további 4150 eurót fizessen meg neki.

 

Miután ősszel a strasbourgi döntés véglegessé vált, a magyar Legfőbb Ügyészség elkészítette a felülvizsgálati indítványt Magyar ügyében, erre hivatalból köteles volt. Szinte ugyanakkor elkészült a védelem felülvizsgálati indítványa is. Mindkettő arról szólt, hogy a Kúria változtassa meg az ítéletet, mellőzze a feltételes szabadságot kizáró rendelkezést, és állapítsa meg, leghamarabb mikor szabadulhatna Magyar.

 

Így került Magyar csütörtök délelőtt a Kúria Molnár Gábor Miklós vezette öttagú tanácsa elé. A tárgyalás nem volt hosszú, az ügyészség és a védelem gyakorlatilag egy oldalon állt. Érdemi különbség abban volt közöttük, hogy mennyi idő eltelte után kellene biztosítani Magyarnak a büntetése felülvizsgálatát, vagyis mikor lehessen legkorábban feltételes szabadságra bocsátani.

 

Az ügyészség szerint a régi Büntető törvénykönyvet kell alkalmazni, azt, amelyik hatályban volt a rablások és a régi ítélethozatalok idején. A régi Btk. pedig el nem évülő bűncselekmény (az emberölés ilyen) miatt kiszabott életfogytiglannál 30 évben húzta meg ezt a legkorábbi időpontot. A védelem szerint a strasbourgi gyakorlatot kell alapul venni, 25 év a „civilizált közmegegyzés”, ennyi idő után kellene megadni Magyarnak a szabadulás lehetőségét. „Az állam az idődet elveheti, a reményedet nem” – mondta az ügyvédnő. A Kúria feladata a szavai szerint „a kibicsaklott jogrend helyreállítása”.

 

Magyar maga kétszer állt fel beszélni a tárgyalás alatt, egyszer az ügyvédje kérdéseire válaszolgatott, egyszer egy papírból felolvasva pár percig összefüggően beszélt. „Bíró úr, keveset kommunikálok” – mondta bocsánatkérően. „Nem kéne akkor sem úgy kezelni, mint egy tárgyat” – válaszolta, amikor azt kérdezték tőle, miért fordult Strasbourghoz.

 

A Kúria jövő csütörtökön, június 11-én délután hirdeti ki a döntését. Ha visszaadják Magyarnak 25 vagy 30 év elteltével a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét, az sem jelenti mindenképpen azt, hogy a férfi nem a fegyházban fog megvénülni és meghalni. Csupán annyit garantálnának neki, hogy 25 vagy 30 év után majd megvizsgálják, indokolt-e még mindig rács mögött tartani. Ha úgy ítélik meg, hogy igen, akkor marad a fegyházban. Magyar azonban addig is megkapná a reményt arra, hogy egyszer majd még talán kiengedik. Ha minden reménye valóra válik, 25 év után felülvizsgálják az ügyét, és rögtön meg is kapja a feltételes szabadságot, 64 éves lesz, amikor elhagyja a fegyházat.