Éljen Rákosi! Éljen a párt! – Kommunista bűnök (2. rész)
Éljen Rákosi! Éljen a párt! - írja egyik versében Kónya Lajos, a kétszeres Kossuth-díjas költő (1950, 1953). Nem véletlenül. Megszolgálta verseivel: ,,Állok az iskolaudvarban, dobok éneke perdül,/ jönnek a kis pajtások, röppen az énekük./ „Éljen Rákosi! Éljen a párt! " . . .
Míg Rákosi elvtársról énekelt az ország, addig Magyarországon tombolt a vörös pokol: tízezrek kényszermunkatáborokban, börtönökben vagy százak az akasztófa alatt várták a halált. Az éjszakai csengőfrász rettegésben tartotta az országot, fekete autóval vitték a kiszemelt áldozatokat.
De hogyan történhetett meg, hogy 1945-ben, 1948-ban újult erővel visszatértek a kommunisták és ott folytatták, ahol abbahagyták? Ugye a kommunista bűnökről szóló írásom első részét ott fejeztem be, hogy a Tanácsköztársaság 133 napos rémuralma alatt dokumentáltan 590 ártatlan embert gyilkoltak meg Kun Béláék és Szamuelyék parancsára a Lenin-fiúk, ezreket megkínoztak, börtönbe vetettek és százezreket kiraboltak. Hazánk ilyen nagyságú szétdarabolásában vezető szerepet játszottak.
Tény, hogy Magyarország szovjet megszállása nélkül sehol sem lettek volna a kommunisták. Egyébként is a kommunisták saját erőből, törvényes választások útján soha nem kerültek hatalomba. Ahhoz vagy kellettek számolatlanul a külföldi pénzforrások vagy egy idegen ország katonai jelenléte. Ez vonatkozott az erőszak másik nagy szerelmeseire, a nyilasokra is.
A visszatérő kommunistáknak 1919-ből már volt tapasztalatuk a terror bevezetéséhez. Itt volt elsőként Rákosi Mátyás, aki a Vörös Kommün ideje alatt a Kun Béla vezette forradalmi kormányzótanács ellenőrző bizottságának tagja lett. De Lukács György (filozófus) népbiztosnak is volt tapasztalata a gyilkolászásban. A Magyar Dolgozók Pártjának vezető beosztásába került a többi között két 1917-es vörös katona is, Nagy Imre és Münnich Ferenc. Nem beszélve Rákosi Mátyásról, Gerő Ernőről, Révai Józsefről, Farkas Mihályról, akik a Szovjetunióban szívták magukba az 1930-as években a kommunista ideológiát, az erőszakot, a hatalom megszerzésének technikáját. A szovjet hadsereg magyarországi előrenyomulásával már 1944-ben a különböző településeken rejtőzködő kommunisták újraéledtek és tisztogatásba kezdtek.
Fortepan
A magyarországi Tanácsköztársaság egykori helyi aktivistái is színre léptek. Gyömrő nagyközségben belőlük verbuválódott direktórium ún. vörös „rendőrséget” alakított, bosszút akarván állni az előző rendszer mindenféle rendű és rangú képviselőin. 1945. február elejétől április végéig Gyömrőről és hét környékbeli faluból internálás címén különböző ürügyekkel elhurcolták, megkínozták és meggyilkolták a Horthy-rendszer helyi képviselőit: földbirtokosokat, irodatiszteket, papokat, jegyzőket, főjegyzőket, egy járásbírót, egy vendéglőtulajdonost, egy uradalmi intézőt, még egy postamestert is. Kegyetlen megkínzásuk után, minden jogi eljárást mellőzve meggyilkoltak legalább huszonnyolc személyt. A köztudatban máig közel száz áldozat él. A gyilkosságok büntetlenül maradtak.
A kommunisták tehát gyorsan berendezkedtek szovjet segédlettel. Megalakul a Politikai Rendészeti Osztály (PRO) Tömpe András és Péter Gábor vezetésével. A politikai rendőrség mellett létrejön 1945. március 3-án a hírhedt Katonapolitikai Osztály (KATPOL) a volt horthysta katonatiszt Pálffy György vezetésével, aki százával börtönbe záratja, kínoztatja meg, végezteti ki volt bajtársait, többnyire ártatlan horthysta katonatiszteket.
A népbíróságok is munkához látnak. Az 1945. február 5-én életbe lépett rendelet alapján, a jogszabály megalkotója dr. Ries István szociáldemokrata igazságügyminiszter kijelenti:
Ennek a felelősségre vonásnak kérlelhetetlennek és igazságosnak kell lenni, annak ellenére, hogy érezzük: ezeknek a bűnöknek az elkövetői nem várhatnak igazságot, csak megtorlást.
Világos beszéd. Nem az igazságé az elsőbbség, hanem a bosszúállásé. A háborús bűnök elkövetői, az ártatlan állampolgárok százezreinek - főként a zsidók - elpusztítására tett kísérlet végrehajtói méltán megkapták büntetésüket, mint a többi közt Szálasi Ferenc, Endre László, Baky László. De azok, akik a hazájukat védték, akik nem voltak nyilasok, mindössze a keresztény Magyarország értékeiben hittek, a zsidó-keresztény civilizációban, akik egyszerre antifasiszták és antikommunisták voltak, azoknak miért kellett bűnhődniük?
Fortepan/Album059
A kommunista párt főideológusa, Révai József 1945 nyarán ezeket az embereket - a magyar lakosság többségét - reakciósnak, azaz felszámolandónak, likvidálandónak nevezte. Révai József a sztálini Szovjetunióban a moszkvai rádió, később a Szabad Nép pártlap főszerkesztője volt, Rákosival, Farkassal és Gerővel együtt a totális kommunista hatalom megszerzésének szellemi irányítója, egyben a kulturális élet balos egyoldalúságának könyörtelen végrehajtója.
Erről a korszakról Márai Sándor így ír Naplójában, 1948-ban:
Az államosítást a Moszkvából hazatért és ott kitanult kommunisták remekbe csinálták, éjszakáról hajnalra úgy, hogy elébb senki nem tudott róla, de reggel a régi tulajdonosok nem léphettek be többé a gyárépületbe... A menetrendnek ez természetesen csak egyik állomása: a nagykereskedők, a szabad értelmiségi foglalkozásúak, mindenki rövidesen sorra kerül, aztán a kiskereskedők, a kulákok...Az ütem gyors. Kiadómat államosították, egy kommunista segédmunkás vette át a vállalatot...Könyveim a jövőben, hosszú ideig nem vásárolja senki, s ha vásárolná is valaki, a kommunista kiadó nekem, burzsuj írónak, nem folyósítja a honoráriumot.
Márai, a később emigrációba menekült író már látta a sötét jövőt. Valóban gyorsan pörögtek az események. A kommunisták nem tudtak lemondani régi szokásukról a csalásról. Az 1945. november 4-ei nemzetgyűlési választásokon a polgárok 92,4 százaléka járul az urnákhoz. A megfélemlítések, csalások dacára a kisgazda párt a szavazatok 57,03 százalékát kapta. A szociáldemokratákra 17,41 százalék voksolt, a kommunistákra (MKP) 16,95 szavaztak. A kisgazda Tildy Zoltán vezette kormány mégsem tudta érvényesíteni akaratát, mert a belügyminisztérium élére Nagy Imre kerül, később Rajk László, a közlekedési-és postaügyi tárcát Gerő Ernő veszi át, a népjóléti minisztériumot a marxista Molnár Erik vezeti, az iparügyi, valamint igazságügyi minisztérium a szociáldemokrata Bán Antal és Ries István kezébe kerül, a kereskedelemügyi miniszter a kriptokommunista Rónai Sándor lesz. A kisgazdáknak alig maradt tárca. Aztán 1946-ban Rajk László beterjeszti a demokratikus államrendszer védelméről szóló törvényt, amit elfogadnak:
...büntettet követ el mindenki, aki a demokratikus rend felforgatására vagy megbuktatására, a köztársasági államforma megdöntésére kísérletet tesz.
Sulyok Dezső, kisgazda nemzetgyűlési képviselő ezt ,,hóhértörvénynek" nevezi el. Közben elindul a B-listázás. Rákosi kiadja a jelszót:
Elsősorban el kell bocsátani a reakciósokat!
Csaknem 90 ezer ember elveszítette az állását.
1946 októberétől megalakul a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya, a hírhedt ÁVO, Péter Gábor vezetésével. Fő segítőik, a verésekben, kínzásokban az aktívan részt vevő Szűcs Ernő őrnagy, Princz Gyula, Bauer Miklós, Berkesi András, Décsi Gyula ávós tisztek. A kihallgatások központja a volt nyilas székház, az Andrássy út 60 lesz. Egymás után jönnek a koncepciós perek. A Magyar Testvéri Közösség pere, melynek fő vádlottja Donáth György politikus, akit ki is végeznek. Rákosi ismét kiadja a jelszót: ,,Le a belső béke megbontóival". Közben a kommunisták szét akarják zúzni az FKGP-t. Itt is megvan a jelszó: ,,Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!" Kovács Bélát, a kommunista ellenes kisgazdapárt főtitkárát 1947. február 25-én a szovjetek elhurcolják Szovjetunióba. Nagy Ferenc miniszterelnök, Varga Béla a nemzetgyűlés elnöke is menekülni kényszerül. A kormány és a parlament polgári, szociáldemokrata, kereszténydemokrata, parasztpárti politikusai is emigrálni kényszerülnek, mint Barankovics István, Kovács Imre, Sulyok Dezső, Pfeiffer Zoltán, Peyer Károly, Eckhardt Tibor vagy Schlachta Margit. A kommunisták elől menekülők, az első nagy emigrációs hullámban csaknem 250 ezren hagyták el Magyarországot. Többségük jól képzett, magasan kvalifikált értelmiségi, munkás, paraszt vagy katonatiszt volt.
Varga László ügyvéd, volt kereszténydemokrata nemzetgyűlési képviselő is kénytelen menekülni. Negyvenöt év után tér haza az Egyesült Államokból a rendszerváltáskor, amikor is újra országgyűlési képviselővé választják. Ezt írja 1948-ban Menekülés Magyarországról címmel naplójában:
... a népügyészségen megindul ellenem az eljárás egy védőbeszédem miatt...Barankovics István a Demokrata Néppárt elnöke a szökést javasolja...Nem akarom elhagyni a hazámat! De mit tehetek? Mindenáron összeesküvést akarnak kreálni...
Végül is Varga László a feleségével együtt, vidéki emberek segítségével egy szénásszekéren, kukoricával és szalmával letakarva jutnak át Ausztriába. Hány és hány ilyen fájdalmas történet van, amiben a kommunista diktatúra magyar családok százezreit szakította szét. De ez csak az első felvonás volt. Az ötvenhatos forradalom- és szabadságharc vérbefojtása után ez újra megismétlődött.
Miután a polgári pártok politikusait megtizedelték, innen már nem volt nehéz a ,,kékcédulás" választás megrendezése. Farkas Mihály vezetésével, Rajk László belügyminiszter hathatós közreműködésével, a moszkovita Vas Zoltán 300 ezer kékcédulát nyomtat. Ezzel 1947 augusztusában a legnagyobb választási csalás, jogtiprás történt Magyarországon. Így megnyílt az út a kommunisták előtt a totális hatalom megragadásához. Kiszely Gábor írja az ÁVH, Egy terrorszervezet története című könyvében, hogy az 1947-es parlamenti választásokon a letartóztatások, megfélemlítések, választási eredmények meghamisítása miatt összesen 1 millió 385 ezer ember akadályoztak meg abban, hogy éljen alapvető emberi jogával. Miután kiirtották a szociáldemokraták polgári szárnyának vezetését, innen már nem volt gond, hogy a kriptokommunisták, a maradék szociáldemokraták Szakasits Árpáddal és Marosán Györggyel az élen 1948-ban pártjuk egyesüljön a Magyar Kommunista Párttal, (MKP) Magyar Dolgozók Pártja ( MDP) néven. Természetesen a vezér továbbra is Rákosi Mátyás maradt.
Blaha Lujza tér, Rákosi Mátyás dedikál, mögötte Dálnoki Miklós Béla. A felvétel "Az első szabad magyar könyvnap" nyitónapján, 1945. július 12-én készült. Fortepan, KÉPSZÁM 177379 FOTÓ ADOMÁNYOZÓ Bojár Sándor
