Patkány vagyok, de nem féreg
A poloska a köznyelvben a lehallgató-készülékek neve. Erre utal, hogy Magyar "Hallgassukleakonyhásnénitis" Péter állandó eposzi jelzője is ez lett. A miniszterelnök "poloskázós" kijelentése is ide kapcsolt, annak ellenére, hogy a teljes baloldal szándékosan félreértette és azóta büszkén poloskázza önmagát, igaz, ők már nem a felvevő berendezésre, hanem a rovarra gondolva. Rosszindulatú hermeneutika, semmi több, de ha már értelmezési kihívásokban segítünk ellenzéki feleinknek (a barát részt ugyanis vitatnánk, maradjunk a felénél), nézzük, mi hogyan értelmezhetjük a jobboldalra tett megjegyzéseket az elmúlt évek során.
Mindenkinek jogában áll megsértődni. Én személy szerint nem szoktam, mert minek foglalkozzak azzal, ha valaki, akivel nem értek egyet és nem képes vitatkozni csak vádaskodni lehülyéz? Teljesen felesleges, a sas amúgy sem kapdos legyeket, de jogom lenne hozzá, ahogyan Panyi Szabolcsnak is joga van szülni. Így tehát azzal sincs baj, hogy a teljes függetlenobjektív közvélemény felháborodott azon, hogy a messiásukat lepoloskázták.
Az O1G, a kolostormalacozás és miniszterelnökre kitalált többi jelző valahogy nem keltett hasonló felháborodást, méghozzá azért nem, mert a mi oldalunk nem a mit fognak szólni mások meglehetően korlátozó elve alapján éli az életét. Odaát azonban személyes sértésnek vették, hogy szerelmük tárgyát bántsa a Zorbán, és jól mellreszívták.
Na de, akkor nézzük azt, hogy ha megfordítjuk, mik voltak azok a sértések, amiket nem a választott vezetőnk, Doktorprofesszorgeneralisszimusminiszterelnökúr, fejéhez vágtak, hanem konkrétan a miénkhez. Hogy könnyebben kifejthessen a címben szereplő kijelentésem, most nem is időrendi sorrendben megyek, hanem a relevancia tekintetében, vegyük így Bangóné nagyhírű patkányozását:
A fenti videóban a nemzet portásnénije nem a kormányfőt, vagy a kormányt sértegette, hanem konkrétan a kormánypártok szavazóit. Le lettünk patkányozva. Namost: én anno ezen sem sértődtem meg. Egyrészt azért, mert a patkány egy kifejezetten okos állat és ha sokat foglalkoznak vele, akkor taníthatóbb, mint egy kutya. Velünk pedig foglalkoznak rendesen, egyrészt érezzük a kormány támogatásait, másrészt meg persze jólfizetatóni (igen, sok hasonló idézhető kifejezés lesz ebben a cikkben).
Szóval mi lettünk patkányok, és büszkén vállaljuk, ha megkapnám a vitézi címet, még a címerembe is belecsempészném a rágcsálót, egyesek szerint úgyis hasonlítok rá. Van azonban egy érdekes párhuzam, ami a patkányok és a poloskák kapcsán nekem szüntelenül a fejemben jár, mégpedig a magyar szleng egyik, a Tankcsapda hallhatatlan száma által ismerté tett kifejezése:
Patkány vagyok, de nem féreg.
Az idézet már csak azért is releváns, mert a poloska egyik népi elnevezése a féreg. Feleink ott a másik oldalon ezzel valószínűleg nincsenek tisztában, mert a körúton belül kicsit más az utca nyelve, de a magyar argóban a patkány a társadalom alján élő, a lecsúszókból szemezgető, de a betyárbecsülettel tisztában lévő személy. A féreg meg az, aki a sz@rban turkál. Hogy szemléletes példával éljünk:
a patkány az a sarki krimóban, aki megkéseli a haverját ha úgy adódik, leüli a maga idejét, de nőt, gyereket soha nem bánt, a féreg az, aki kirabolja a saját nagymamáját, ha pénz kell a cuccra...
...vagy esetleg lehallgatja a feleségét és eladja a saját hazáját Manfred Webernek, mert pénz kell a cuccra ebből próbál karriert építeni, mi nem célzunk semmire:
Büszke patkánynak vallom tehát magam, akit fenyegethetnek kisemmizéssel, IFA-platóval, lámpavassal, magam, családom kiirtásával, mert ugye a tolerancia jegyében mindezekre volt már példa, egy valamit még észben tartok: a patkány egész jól eléldegél társaságban, van közössége, gyakran kolóniákat alkot, ahol még vigyáznak is egymásra. A poloska soha nem csoportban él, sőt, felzabálja társait is, de legalább egy nagytakarítással könnyedén eltüntethető...
Fotó: PS;
