Egy újabb dolog, amit nem akartunk tudni Ruszin-Szendi Romuluszról
Olyan dolog, amit mondjuk még Gréczy Zsoltról se szívesen tudnék meg, ezzel talán behatároljuk a dolog esztétikai értékét. Ruszin-Szendi Romulusz esztétikai (hivatalosan egészségügyi és munkaképességi) okokból intézett magának társadalombiztosítási finanszírozással zsírleszívást. Zsírleszívás. Nem gondoltam, hogy ezt a fogalmat valaha ebben a kontextusban fogom használni. Tulajdonképpen én ezt a zsírleszívás dolgot el sem hiszem, csak elviselem, hogyha igaz. De valahol remélem, hogy nem az.
Randa egy beavatkozás egyébként látványra, inkább sportol az ember, ráadásul nem egészségesebben, hanem csak soványabban kelsz fel utána. Férfi esetében olyan “metroszexuális”, ha ez a fogalom használatban van még. Ha kiröhögtük magunkat, akkor azonban van okunk szomorkodni.
Biztos lehet sok rosszat mondani a NER-ről, a jobboldalról, a Fideszről, de a Tisza Párt környékén és csúcsain csak olyan emberkéket lehet lelni, akiket alapos, látványos és nem mellesleg jól dokumentált okkal rúgtak ki az állami állásukból. Ráadásul aki látott már ilyet, az tudja, hogy ezek az emberek amíg alapvetően “lefele tiporni-felfelé nyalni” pozícióban vannak, addig nem feltétlenül derül ki róluk semmi rossz. Aztán amikor napi ellenőrzés nélküli hatalmat kapnak, akkor azonnal elkezdenek úgy viselkedni, mintha helyi istenségek lennének.
A volt vezérkari főnök esete arra tanít bennünket, hogy még ezen a szinten is hetente utána kell nézni annak, hogy az emberük nem bolondult-e meg azonnal a hatalomtól.
És akkor ha már így szóbekerült, elemezzük és élvezzük ki a helyzetet. Az egy állandó polémia, a legfelső katonai vezetésnek is olyan állapotban kell-e lennie, hogy katonaformának tűnjön egyenruhában, például gyakorlóban? Ez a politikai vezetés döntése, úgy emlékszem, Orbán Viktor korábban már egyszer megjegyezte, hogy nem szereti a kövér tábornokokat. Én sem szeretem, egyetlen tiszt feneke se számítson magaslatnak, ha hasra kell vágnia magát valami fennforgás idején. Tehát a politikai döntés megvolt erről elvileg (Ide most egy mosolyjel jönne, mert nem hiszem, hogy a kormányzat világválság idején a vezérkar korpulensségével foglalkozna.), de nem hiszem, hogy ez járt volna a zsírleszívásra vonatkozó döntés hátterében.
Az érintett tábornokkal kapcsolatban felmerült egyéb történetek alapján néhány felettébb kellemetlen emberi tulajdonság eluralkodására hivatkozhatunk inkább. Egyrészt a hiúság, másrészt a költségáthárításra való hajlam (zsugoriság), harmadrészt pedig a saját helyzetének teljes elmérése, amelybe beletartozik a közpénzek látványos magára költése, illetve az az általános érzés, miszerint ő már egy akkora ember, hogy ez neki jár. Nem magányos jelenség ez, sajnos másoknak is ugyanúgy ment már el végleg az arányérzéke. De tényleg, mennyire ciki ez már. Már egy férfi esetében is nagyon gáz a zsírleszívás, hát még egy katonánál, hát még egy aktív tábornok esetében.
Én kérek elnézést, hogy egy katonatiszt zsírleszívásának elvi környezetével kell traktálnom az olvasót, de a nagybetűs Magyar Honvédségnek nagyon nem egy volt parancsnokának jellemhibáival kellene bekerülnie a hírekbe. A hírek szerint ráadásul természetesen a tábornok presszionált alárendeltjei hozták meg azokat a döntéseket, amelyeknek a tábornok volt a haszonélvezője. Ez a lehető legrosszabb parancsnoki magatartás, amit csak el lehet képzelni, a felelősség áthárítása az alkalmatlanság biztos jele.
Viszont az ilyen ember bizonyosan kiválóan alkalmas a Tisza Párt egyik vezetőjének, Magyar Péter részéről ez egy tökéletes választás. Csak egyetlen dologban lehet majd köztük véleménykülönbség, hogy melyikük is a világ közepe, de ezeknek az embereknek alapból soha nem jut az eszükbe, hogy más nem őket látja az univerzum középpontjának.
Vezető kép: MTI/Lakatos Péter
