Pesti Srácok

Mínuszban a népesség – pluszban a remény

Mínuszban a népesség – pluszban a remény
Fotó: Kocsis Zoltán

A kormány kiemelt figyelmet szentel a családoknak és külön támogatási rendszert épített ki a gyermekvállalás, a családalapítási kedv fokozására. A népességfogyás megállításának négy alappillérét építették ki: anyagi ösztönzés, lakhatási támogatás, adócsökkentés és a gyermekvállalás megkönnyítését célzó intézkedések.

Ennek hatására a sokat emlegetett termékenységi ráta (TFR) 2011 és 2020 között 1,23-ról 1,59-re emelkedett. Utána azonban megtorpant a folyamat és ez mutató ismét csökkenni kezdett a támogatások ellenére is. Ha egy társadalom stabilan fenn akar maradni, akkor ennek a mutatónak minimum el kellene érni a 2,1-es szintet. Szóval hiába a kedvezmények, a támogatások, továbbra is fogyunk. Mi lehet ennek az oka és más országokban milyen megoldásokkal kísérleteznek?

 

A „bűvös” TFR
 

A TFR, azaz a termékenységi ráta azt a hipotetikus gyerekszámot mutatja meg, hogy hány gyereket szülne egy nő élete során, ha a születési arányok úgy maradnának, mint az adott évben. Egy társadalom fennmaradásához minimum 2,1-es TFR-re van szükség. Persze ez csak egy elméleti szám, mert a valóságban nem lehet 2,1 gyereket szülni, de a lényeg, hogy ennek a számnak mindenképp kettő fölött kell lennie. Egy férfi és egy nő „helyettesítésére” elméletileg elég lenne két gyermek, de statisztikailag ez még sincs így, hiszen nem minden gyermek éli meg a felnőttkort és nem nem minden felnőtt vállal gyereket. Nézzünk pár adatot, hogy alakul nálunk ez a szám. Kettő fölötti TFR-t utoljára 1978-ban mértek: akkor 168.160 gyermek született. 2024-ben ez a szám már csak 77.500, a termékenységi ráta pedig 1.38. Beszédes számok ezek. 
 

Családtámogatás – hiába?
 

Ez a probléma egész Európát sújtja, mindenütt drasztikus népességfogyás zajlik napjainkban. A kormány felismerte ezt a problémát és a nyugat-európai modellel szemben, mely a tömeges migrációval kívánja helyettesíteni saját népességét, inkább azt az utat választotta, hogy kedvezményekkel ösztönzi a magyarországi párokat a családalapításra. Ennek hatására 2011 után biztató folyamatok zajlottak le, tíz éven át folyamatosan javultak a számok, de aztán valami történt. A kedvező folyamat megtorpant és 2022-ben a termékenységi ráta ismét csökkenni kezdett. 2024-ben már csak 1.38-at mért a KSH, ami sajnos meglepően rossz adat.

 

Miért fogyunk ismét?
 

Mi lehet ennek az oka? - vetődik fel a kérdés. Ennek pontos okain sokan tanakodnak és ki-ki a maga szakmája és hát mi tagadás, politikai beállítottsága alapján foglal állást. Vannak, akik az egészségtelen életmódot okolják mondván, hogy hiába akarnak az emberek gyermeket, drasztikusan csökken a fogamzóképesség a rengeteg méreg miatt, ami bejut a szervezetünkbe. Mások a társadalmi változásokat teszik felelőssé: a házasságkötések egyre jobban kitolódnak és egy 40 éves „ifjú pár” már nem éppen ideális a gyermekvállalás szempontjából. Az ellenzék szokás szerint a kormányt okolja, mert „mindenkimenekülebbőlazországból” (szóval a kivándorlás) és persze egy ilyen rémes diktatúrában különben is ki akarna gyereket csinálni… 
A valós helyzet ennél nyilván jóval összetettebb és sok tényező együttesen befolyásolja, de egyik probléma minden bizonnyal a házasságok számának csökkenése. 2024-ben ez is mélyponton volt, mindössze 46.550 új házasság köttetett. 2021-ben ez a szám még 72.030 volt. Úgy látszik tehát, hogy hiába az állami támogatások, az adókedvezmények, a lakhatási támogatások, ez is fejben dől el. Egyfajta szemléletváltásra lenne szükség a társadalomban. Ez egyszerűnek tűnik, de nem az. A gyermekvállalás áldozattal jár, amit korunkban nem szeretünk meghozni. A gyermek bizony a sok öröm mellett lemondásokkal is jár és amíg a fogyasztói társadalom lényege az a szemlélet, hogy „fogyasszunk, vásároljunk, költsünk magunkra, mert ÉN megérdemlem” és amíg elsődleges cél az, hogy „ÉN jól éljek”, addig bizony ebbe a gondolkodásmódba a gyermek egyre nehezebben fér bele. Az ember, mint egyén legtöbbször a rövid távú érdekeit nézi, ami gyakran ellentétes a saját hosszú távú érdekeivel. 

Van egy South Park epizód:8.évad, 9-ik rész. Arról szól, hogy a városba egy supermarket, egy multicég költözik a nevetségesen olcsó áraival. A helyi boltok csődbe mennek, a szereplők elhatározzák, hogy kiderítik a dolgok mozgatórugóit. Kiderítik, hogy mi az áruház „lelke”, ami nem más, mint egy tükör. Saját maguk. Valahogy így van ez az európai TFR-rel. 

Beszélhetünk bármiről, ömölhet a pénz a rendszerbe, de végül minden a fejben dől el. Érdemes egy pillantást vetni a globális térképre és gondolkodjunk el az összefüggéseken. A népességfogyás hosszútávon tönkreteszi az országot és felborítja a nyugdíjrendszert. Szóval ahogy a mondás tartja: a helyzet komoly, de nem reménytelen.

 

Európa bölcsője most bölcsőket akar megtölteni
 

A népességfogyás problémája sajnos egész Európát sújtja. Az EU 27 tagállamában mindössze 9 országban haladta meg a születések száma a halálozásét. Számos országban a közelmúltban rekordalacsony születési számot értek. Minden ország a maga módján kezelni akarja ezt a problémát. Nyugaton leginkább a migrációval kísérleteznek. Görögország az európai civilizáció bölcsőjeként viszont a miénkhez hasonló modellel próbálkozik. 2025-ig 20 milliárd eurót tervez költeni a népességfogyás megakadályozására. A görögök megalkották a maguk Nemzeti Demográfiai Akciótervüket, mely sok hasonlóságot mutat a magyarországi intézkedésekkel. Reméljük, ők is és mi is sikerrel járunk hosszú távon, hiszen ez mindannyiunk és egész Európa érdeke. Ahogy Szofía Zaharáki, a görög társadalmi összetartásért és a családügyért felelős miniszter fogalmazott: 
 

„Majdhogynem kétszer annyi haláleset van, mint születés… Nem várhatjuk, hogy ez a negatív mérleg, ami 2010 óta fennáll, egyik pillanatról a másikra megforduljon.” "A statisztikák és az előrejelzések ugyan baljósak, de mindannyiunknak további erőfeszítést kell tennünk, hogy megbirkózhassunk ezzel" 


 

Az európai civilizáció bölcsője most a gyermekek bölcsőjét akarja megtölteni, ahogy mi is. Athénban így gondolják és mi itt, a Kárpát-Medencében szintén így gondolkodunk. Ahogy egy régi mondásunk tartja: 

„Aki fát ültet és gyermeket nevel, az nem élt hiába.”

 

Vezető kép: Az év első fővárosi újszülöttje, Zoé a DBC Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban 2025. január 1-jén. Zoé 0 óra 43 perckor 2620 grammal és 51 centivel, természetes úton született. A kislány a család első gyermeke, édesanyja 27 évesen szülte.
MTI/Kocsis Zoltán

 

 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.