Újabb hatezer százalékos előnyt hozhat Bütyöknek a romantika
Az egyre fogyatkozó tiszás lakógyűlések, a kiszivárgó politikai és gazdasági elképzelések sem árthatnak a Tisza népszerűségének, Bütyök asszonykórusa újabb csodafegyvert vetett be a biztos győzelem érdekében: a romantikát. Ha a "most vasárnap lennének" témakörében megkérdezhetnénk például a 21 Kutatóközpontot, akkor kiderülhetne, hogy a Fidesznek erre már nincs, és nem is lehet válasza, egyszerűen be sem jutnának a parlamentbe.
A kilencvenes éveket, a rendszerváltoztatás utáni kaotikus viszonyok által kitermelt kulturális salakot idézi meg az az újkeletű jelenség, amely a Tisza törzsközönségét adó, utolsó sokadvirágzásukat már rég maguk mögött hagyó nőivarú honfitársaink terjesztenek a pártnak nevezett MLM-szekta erre szakosodott felületein. A Júlia, a Romana, a Romantika és a többi korabeli nyomdaipari termék mára méltán elfeledett szerzői sírva könyörögnének a receptért, amelynek birtokában olyan kitalált, szirupos történeteket lehet írni Bütyökről, amelyeknek egyetlen romantikus lélek – értsd: választójoggal rendelkező, felnőtt, közügyektől el nem tiltott segghülye magyar állampolgár – sem tud ellenállni.
Lehetséges megoldás lehet még, hogy a láthatóan korlátlan anyagi erőforrások felett rendelkező Bütyök csatasorba állította azokat a baloldali kormányzatok alatt bőségesen kistafírozott, tehetségtelen írókat, akik most belpesti/belbudai megélhetési rettegőkként Orbán őrizetbe vételéről, a huszonegyedik század eddigi legaljasabb politikai kalandora által beígért rendszerváltásról ábrándoznak. Kérjük, az alábbi sorokat csak saját felelősségükre olvassák el!
A történet alatt kibontakozó kommentekből kiderült, hogy a utolsó sokadvirágzásukat már rég maguk mögött hagyó nőivarú honfitársaink azért hoznak létre ilyen fiktív történeteket, mert így tisztelnek meg másokat, mivel a Tisza az ugye a Tisztelet és a Szabadság pártja. Még egyszer: így tisztelnek meg másokat. Magyarázatuk szerint másokról, akár politikai ellenlábasokról is írnak hasonló történeteket hasonló hangnemben, bár ezt semmivel nem támasztották alá. Valószínűbb forgatókönyv, hogy az ilyen tartalmakat terjesztők szabadidejükben Hadházy Ákossal kirándulnak Hatvanpusztára, ahol egy létrára felmászva huhognak, mert valaki titokban, luxuskörülmények között lenyírta a luxusgyepet.
Bár Bütyök fenti története deklaráltan fiktív, azért tegyünk egy kísérletet arra, hogy összeboronáljuk a valósággal! Helyszín: az Ötkert nevű vendéglő egy évvel ezelőtt. Bütyök akkor is kimérten iszogatott egy pohár vizet, nem is sejtve, hogy a Tóni abba olyan ördögi szereket csempésztetett, amitől Bütyök egyszerre rúg és tép be, sőt, még össze is fossa magát. A bociszemű lányka még e borzalmak előtt lépett oda Bütyökhöz, hogy megköszönje Bütyök fáradozásait a hazáért. A bociszemű lányka el is mondta Bütyöknek, hogy szerinte azzal még többet is tehetne a hazáért, ha limbózva (limbó, limbó, limbóláz!) bekukkantana a lábai közé, ahogy az egy államférfihoz illik. Bütyök a haza érdekét szem előtt tartva engedett a kérésnek, majd ugyancsak a haza érdekében pofon vágta a jelenetet telefonjával rögzítő vendéget – a Tóni csicskáját – a készüléket elrabolta a férfitól, majd a Duna partjára kiszédelegve a vízbe dobta azt. Bütyök a haza iránti elkötelezettségét támasztja alá, hogy a rövid túra alatt deréktól bokáig összefosta magát, ahogy az egy államférfitól elvárható.
A lány szeme felcsillant, majd zavartan bólintott és visszalépett a barátaihoz. Péter még pár másodpercig követte tekintetével, aztán visszafordult az asztalhoz. Az aranyfényben fürdő tér megtelt nyugalommal, és ő pontosan tudta, hogy ezért érdemes végigjárni a nehéz utakat is.
