Rég nem a szakmáról szól, amit a Tanítanék Mozgalom, a Civil Közoktatási Platform és a köréjük csoportosulók művelnek. Így látja Hajnal Gabriella a civileket, akik nemrég megint a Kossuth térre vonultak, mert szerintük a kormány lenullázza a hazai oktatást. A külső és belső megújuláson átment Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettese szerint csak az nem veszi észre a változást, aki nem akarja észrevenni. A Pedagógusok Sztrájkbizottságának korábbi tagja tele van tervekkel, amelyeket szeretne megvalósítani. A vele készült nagyinterjúnkból kiderül az is, hogyan látja az oktatás múltját és jelenét, és hogyan fogja felhasználni az eddigi tapasztalatait a tárgyalóasztal túloldalán.
Meglepte a felkérés a kormány részéről, hogy Ön legyen a szakmai elnökhelyettes a sokat bírált Kliknél?
Igen. Meglepett a felkérés. Mindig is az oktatásban dolgoztam, másfelé sosem kacsintgattam. Ez a pozíció egy szép szakmai feladat. Gondolkodtam ugyan rajta, de végül örömmel elfogadtam. Korábban iskolaigazgató voltam, felépítettem egy iskolát, de most ezen a szinten még többet tehetek az oktatásért.
Mit szólt a környezete a váltáshoz, hogy „átáll” a másik oldalra? Érte negatív kritika a döntése miatt?
Örömmel mondhatom, hogy egyáltalán nem ért negatív kritika. Mindenki megértette a döntésemet, mert aki ismer, az tudja, mindent az oktatásért teszek, azért dolgozom. Volt egy kis sírás-rívás a tantestületen belül és a szülők körében. Azt mondták, „az egyik szemük sír, a másik nevet”, és ha úgy alakul, várnak vissza az iskolába, ahol én voltam az intézményvezető.
És a Pedagógusok Szakszervezete, illetve a Pedagógusok Sztrájkbizottsága, hogy fogadta a lépését?
Én megbeszéltem ezt a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével, Galló Istvánnéval. Nagyon jól fogadta, gyakorlatilag sok sikert kívánt! Nem gondolom, hogy az eddigi együttműködésünkre ez negatívan hatna. Hozzáteszem, hogy mi nem mindig értettünk egyet a sztrájkbizottságban. Több olyan téma is volt, amelyben különböztek az álláspontjaink. Úgy gondolom, az hogy én másik székbe ültem, nem változtat azon, hogy megtaláljuk a közös hangot.
Mi az, amiben nem értettek egyet korábban a PSZ elnökével?
Ilyen volt például a 2017 szeptemberi pedagógus béremelés. Én osztottam Palkovics László államtitkár úr véleményét, hogy ezt az összeget az intézményvezetők differenciáltan adhassák oda a tanároknak, míg a szakszervezet és Galló Istvánné szerint ezt mindenkinek egyformán kellett volna megkapnia, és ezen felül kellene differenciálni.
Elég sok kritika érte a Klebelsberg Központot tavaly. Bírálói nem igazán hittek abban, hogy a struktúraváltás, a „sok kicsi Klik” megoldás lesz a problémákra és a feloldja majd az oktatásban a túlcentralizáltságot. Ön most hogyan látja a szervezetet?
Szerintem a tankerületi központok létrehozása nagyon is változtatott a helyzeten, és jelenleg egy decentralizáció megy végbe. Aki ezt nem látja, az igazából nem érti, hogy miről szól ez a történet. A tankerületi központoknak teljesen önálló költségvetése és ebből fakadóan döntési helyzete van. Ez egy nagyon jól működő rendszer lesz, főleg, ha majd a tankerületi igazgatók is elhiszik, hogy övék a költségvetés, illetve a döntés, és az iskolákkal együttműködve nagyon jó dolgokat tudnak majd csinálni.
Ez miért nem jut el az ellenzők táborához? Lehet, hogy a kommunikációval van baj?
Ez azért még elég friss dolog, nem hiszem, hogy a kommunikációval lenne a baj. Az emberek sztereotípiákban gondolkodnak, és elzárkóznak előle, mert párhuzamot vonnak az előd Klikkel. De aki nyitott. és meg akarja ismerni, hogy az egész valóban miről is szól, az nem fogja a Klebelsberg Központot a Klikhez hasonlítani.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Pár hete kezdte a munkát. Melyek voltak az első teendői a Klebelsberg Központnál? Milyen feladatok várnak Önre a következő pár hónapban?
Az első két hétben csak kapkodtam a fejem. Rengeteg projekt van, idő kell, míg az ember beleássa magát ezekbe. Rendeztünk egy konferenciát a tankerületi vezetőknek, hogy mindenki átlássa, mi a feladata. Bízom benne, hogy az ötleteim, amelyekről most még nem szeretnék beszélni, megvalósulhatnak. Ilyen például a finanszírozott órakeretek kérdése, erről már zajlanak a tárgyalások.
A Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium igazgatója volt. Vezetői tapasztalati közül, melyeket fogja biztosan hasznosítani a Központnál?
Mindet! Nagyon sok tapasztalatot szereztem az elmúlt 17 év alatt és szerintem, ezek itt mind használhatók.
Eddig mint az Oktatási Vezetők Szakszervezetének elnöke és a Pedagógusok Sztrájkbizottságának tagja küzdött az oktatásért az asztal túloldalán. Az itt szerzett tapasztalatokat hogyan ülteti majd be?
Úgy gondolom, nagyon jól. Én ott is kizárólag az oktatást képviseltem, és azok az egyeztetések, beszélgetések nagyon hasznosak lehetnek a jövőben. Egy kicsit érdekes a szakszervezeti mivoltom, mert ugye ott az ember a kollégákat kell, képviselje, de nekem mindig a gyerekek voltak az elsők. Sajnos gyerekszakszervezet nincs, pedig legszívesebben azt képviseltem volna mindig. Nekem akkor is mindig az volt az elsődleges szempont, hogy a gyerekek helyzete legyen jobb.
Milyen távlati tervei vannak, mint a Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettese?
Azt szeretném, hogy jól működjenek a tankerületi központok, a vezetőik valóban tudják, hogy mi a feladatuk. Szerintem nagyon fontos, hogy a hátrányos helyzetű, illetve a fogyatékkal élő gyerekek is megkaphassák azt a szintű oktatást, ami minden diáknak jár. Szeretném igazságosabbá tenni a rendszer egészét, hogy mindenki ugyanannyit érjen, hogy igazságosabban osszuk el az óraszámokat, hogy mindenki munkáját meg tudjuk becsülni, és érték legyen, ha valaki többet dolgozik. A legfontosabb pedig, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában.
Mikor lesz elégedett? Mi az az állapot vagy szint, ahol azt mondja majd, sínen van a hazai oktatás?
Én minden kicsi lepésnek örülök. Az oktatás hosszú távú dolog. Ha elkezdünk valamit fölépíteni, annak holnapra nem lesz eredménye. Akkor leszek elégedett, ha már nem lesznek olyan problémák, hogy a gyerekek fáradtak, és jóval hatékonyabb oktatásban részesülnek. Mondok egy példát: itt van a nyelvoktatás kérdése. Mindenki fel van háborodva, hogy 2020-tól már csak úgy lehet egyetemre felvételizni, ha megvan a középfokú nyelvvizsga, pedig ez már 2014 óta ismert mindenki előtt. De egyet gondoljunk végig: negyediktől kezdve elég magas óraszámban tanulják az idegen nyelvet. Tehát meg kell találnunk az okokat, azt hogy miért nem sikerül.
A napokban lesz a tavalyi országos pedagógustüntetés jubileuma. A február 13-i demonstrációt a Pedagógusok Sztrájkbizottsága szervezte, azért, mert úgy látták, a kormány nem hajtja végre a rendszerszintű változtatásokat az oktatásban. Az eseményt megelőző sajtótájékoztatón Ön a következőket mondta: „A tüntetés nem csupán a pedagógusokról szól, hanem a köznevelés jelenlegi helyzetéről és a következményekről, ami a diákokon csapódik le. Olyan helyzetben van az oktatás, hogy az a gyerekekre nézve már nagyon negatív hatással van.” Most, hogy látja? Mi változott az eltel egy évben? Milyen lépésekre és intézkedésekre lesz szükség a folytatásban?
Az elmúlt esztendőhöz képest jobb a Klebelsberg Központ helyzete, és ezáltal jobb az intézmények anyagi helyzete is. Akkor alapvető problémákkal küzdöttek sok helyen, mint például a papír- vagy krétahiánnyal. Én ilyen hangokat az utóbbi időben hála Istennek nem hallottam, és a saját tapasztalatom is sokkal jobb. Az autonómia kérdése is nagyon fontos. Jóval nagyobb az önállósága ma egy intézménynek, pont azért, mert önálló költségvetési, jogi szervekké váltak a tankerületi központok. És mivel az iskolák kisebb egységhez tartoznak, jóval gyorsabban lehet mindent elintézni. A tanárok terheinek csökkentése még hagy kívánni valót maga után. Ehhez kapcsolódva változtatni kell a tanárképzésen, és nyilvánvalóan a megbecsülésben is. De én azt látom, és azért is vállaltam el ezt az egészet, mert van nyitottság, és egy olyan út, amelyen keresztül ezeket a dolgokat el lehet érni.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Elég sok mindent felsorolt, de ha rangsorolni kell a megoldásra váró problémákat, melyik a legégetőbb?
Ez egy hosszabb távú folyamat, de az új Nemzeti alaptanterv (NAT) kidolgozása a legfontosabb, mert azután csökken majd a gyerekek óraszáma és terhelése. Bár meggyőződésem, hogy a kettő nem függ össze szorosan, és már most is lehetne mérsékelni a tanórák mennyiségét. Fontosnak tartom, hogy a tanárok végleges óraszáma 22-26 óra közt megálljon. Nyilván a szakszervezetek 22 órában szeretnék maximálni. Én erről korábban is azt gondoltam, hogy ez nem megoldható, most meg pláne így gondolom. Ez majdnem 20 százalékos csökkenést jelent. De az állandó, kötelező óraszám, pont az igazságosság miatt fontos, mert ma még mindig előfordul, hogy valaki ugyanazt a pénzt veszi föl 22 óráért, mint más a 26-ért.
A Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25 pontos követelése közt több olyan pont is van, amelyben nem született még konszenzus. Ilyen például a diákok-és a pedagógusok terheinek csökkentése, és az adminisztráció kérdése.
Az biztos, hogy csökkenteni szeretném a diákok terhelését, aminek sokszor azok a szülők is az okozói, akik azt akarják, hogy a gyerek megkapjon az iskolában minden lehetséges különórát, szakkört, és ezért már az első osztályosok heti 27-28 órát vannak az iskolában. Ez pedig sok. A tanárok óraszámát illetően is kell konszenzus, mert valóban sok helyen 26-30 órában dolgoznak a kollégák. Ennek részben köze van a pedagógushiányhoz, az órákat ugyanakkor el kell látni. Az adminisztráció területén is van még mit csökkenteni.
Palkovics László oktatási államtitkár a napokban közölte, hogy folytatódnak az egyeztetések a Pedagógusok Sztrájkbizottságával. Megvolt már az első beszélgetés?
Nemrég volt az első idei találkozó. Most új dolog nem történt, csak előkerültek azok a pontok, amelyekben eddig nem volt komolyabb előrelépés. Ilyen a nyugdíjasok továbbfoglalkoztatása, a pótlékok emelése, a vetítési alap minimálbérhez igazítása, az óraszámok csökkentése, a túlórák kifizetése. A következő forduló március elején várható.
Mennyire vannak a megállapodástól a még vitás kérdésekben?
Én anno is azt mondtam, hogy nem lehet keresztülvinni teljes egészében mind a 25 pontot. Naiv gondolat, ha valaki azt hiszi, hogy egy tárgyalás során csak az egyik félnek lesz mindenben igaza. De én hiszek abban, hogy a 25-ből lehet úgy elérni eredményt, hogy az mind a két félnek jó legyen.
Sokan támadták a pedagógus életpályamodellt. Ön hogyan látja? Szükséges jó vagy tényleg csak nyűg van vele?
Ez a téma annyira sokrétű, hogy megérdemel egy külön fejezetet. Valamilyen minősítési rendszerre szükség van ahhoz, hogy a pedagógusokat lehessen mérni. Szerintem jóval fontosabb lenne egy intézményeken belüli minősítési rendszer, amelyben az iskolákat és a tanárokat is lehet egymáshoz viszonyítani és lehet látni, hogy ki tesz le többet az asztalra. Egyébként a modell elég sok csiszoláson keresztülment az elmúlt időszakban, és még nincs vége. Személy szerint abban változtatnék, hogy jelenleg a minősítést végző tanárok egy szabadnapnyi órakedvezményt kapnak, akkor is, ha egy hónap alatt egyszer sincsenek minősítésre beosztva. Ez nem igazságos azokkal a tanárokkal szemben, akik eközben az iskolában dolgoznak.
A tankötelezettség 18 évre való visszaállítása is lényeges kérdés volt. Ezt, hogy látja?
Ez is egy olyan pont, amiben nem értettünk egyet a Pedagógusok Szakszervezetével. Nem életszerű, hogy városi gyereket azért tesznek ki az iskolából, mert betöltötte a 16. életévét. A probléma főleg a hátrányos helyzetű térségeket érinti, ahol a szülők sok esetben azért veszik ki a gyereküket 16 évesen az iskolából, hogy elküldhessék közmunkára. Szerintem ez az, amit igazából meg kell oldani.
Hajnal Gabriella és Galló Istvánné Palkovics államtitkár társaságában. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
És mi rá a megoldás Ön szerint?
Sok ötletem van rá, de ezt most még nem szeretném elmondani.
Érzékeny terület a szegregáció is. Arról mi a véleménye?
A szegregáció tilos! De több esetről is tudok, ahol azért akartak megszüntetni iskolát, mert szegregál, holott a faluban csak roma gyerekek élnek. Ezeken a településeken egyébként jóval többet kellene fordítani az oktatásra, a pedagógusokra, mert nehezebb dolguk van. Ha akarjuk, ha nem, ez így van! Őket támogatni kell.
És a SNI-s (sajátos nevelési igényű) illetve BTMN-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) tanulóknál, milyen módszerekkel oktatna?
Erre is van elképzelésem. Különbséget tennék a fogyatékkal élők között, mert nem mindegy, hogy hallás, látás, vagy értelmi fogyatékkal élőről van szó, és vannak a részképesség zavaros SNI-s gyerekek, illetve a magatartás- és tanulási nehézséggel küzdő BTMN-es diákok is. A magatartászavaros gyerekek esete nehezebb, mert ott képes akár 1-2 gyerek tönkre tenni egy 25-30 fős osztályt. A tanár pedig képtelen csak azzal egy – két diákkal foglalkozni. Ha már kettőnél több BTM-s gyerek van, akkor a tanár mellé kellene egy pedagógiai asszisztens, és akkor könnyebb lenne, integrálni őket. Az integrálásnak viszont van egy olyan pontja, és ezzel nem mindenki ért egyet, hogy a gyereknek nem jó, ha integráljuk, mert nem tudjuk úgy fejleszteni egy közösségi iskolában, mint egy speciális iskolában, ahol maximum 10 fős az osztály. Nálunk ez egyelőre még nagyon gyerekcipőben jár más országokhoz képest.
Ebben a tanár-és szakember hiány mekkora szerepet játszik?
Ezen a területen komoly hiány van, több fejlesztő pedagógusra, gyógypedagógusra, konduktorra lenne szükség. Ezért az utazó pedagógusi hálózatot és a konduktorképzést is fejleszteni szeretnénk a jövőben.
Vasárnap volt a Tanítanék Mozgalom és a Civil Közoktatási Platform további civilekkel közös tüntetése. Ezek a tömörülések továbbra is azt mondják, tavaly óta semmi sem változott a közoktatásban. Sokaknak azonban úgy tűnik, már a pedagógusok is látják, hogy a megmozdulásaik és akciójuk szimplán politikai indíttatású, szakmáról már régen nincsen szó. Teljesen elhatárolódnak a tárgyalástól, csak kifogásokat gyártanak. Támogatói bázisuk jócskán megfogyott, legutóbb 3000-en voltak, míg a tavalyi Kossuth téri tüntetésen 50 ezren és a PSZ egynapos sztrájkjához is 25 ezren csatlakoztak 2016 áprilisban. Ön szerint valóban csak hangulatkeltésről van szó?
Én kizárólag szakmai alapokon szeretnék az oktatással foglalkozni. Úgy látom, hogy bár az említett szervezetek a szakmaiság mögé bújnak, de nem a szakmát képviselik. Nem kétlem, hogy vannak ötleteik, de mondanak rengeteg közhelyet. Azonban olyan politizálás megy a részükről, amivel láthatóan egyre kevesebben értenek egyet, és az emberek zöme tudja, hogy a demonstrációik nem a szakmáról szólnak. Az oktatásban végbemenő változásokat csak az nem látja, aki nem akarja látni.
Ön szerint, meddig mehetnek el?
Ebbe nem szeretnék belefolyni, de az információim szerint most vasárnap már a Pedagógusok Szakszervezete sem állt mögéjük. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete részt vett az eseményen, de az egy másik történet.
A Civil Közoktatási Platform kidolgozott egy anyagot, ezt a bizonyos Kockás könyvet. Ebben azokat a javaslatokat és intézkedéseket fogalmazzák meg, amelyek szerintük szükségesek a változás eléréséhez és a színvonalas hazai oktatáshoz. Ismeri az elemzést?
Igen, a rövidített változatot olvastam. Vannak benne részigazságok, és vannak benne közhelyek is, konkrét megoldási javaslat azonban kevés.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Melyik az a felvetésük, amivel Ön is egyetért?
Az autonómiával egyetértek, de nem érzékelik, hogy már elindult a decentralizálási folyamat. Most is vannak szabad sávos órák, amelyeket föl lehet használni. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: a tanár személyiségénél nincsen fontosabb. Ha egy tanár becsukja maga mögött az ajtót és jól tanít, akkor annak megvan az eredménye, és ugyanez igaz fordítva is. Neki nem írja elő senki, hogy mit kell csinálnia az órán. Van egy Nemzeti alaptanterv (NAT) és a kerettanterv, ami korábban is volt, de a szabadsága megvan, csak élni kell tudni vele. Ebben nincs változás. Azzal sem értek egyet, hogy nagyobb volt az önállósága az iskoláknak 2010 előtt, mint most. Akkoriban csak a gimnáziumok voltak önállóan gazdálkodó intézmények, az általános iskolák csak maximum önálló bérgazdálkodásra, de rosszabb esetben még arra sem voltak jogosultak.
Az anyag kidolgozói a Közoktatás-politikai Tanács visszaállítását is szeretnék, mint alternatív és megfelelő testület. Szerintük ugyanis a Közoktatási Kerekasztal illegitim. Korábban egyébként Galló Istvánné a PSZ elnöke is azt hangoztatta, a kerekasztal helyett a Közoktatás-politikai Tanács visszaállítására lenne szükség.
A kerekasztalon sok szervezet vesz részt több munkacsoportban. Nem vettem eddig sosem részt benne – a jövőben a munkámból adódóan fogok -, de azt hallottam, sokszor ütköznek ott is az álláspontok, hiszen ezért is lett létrehozva. Több találkozási pont is van a szakszervezetek követeléseivel. A szakszervezetek abból a meggyőződésből nem vettek részt benne, mert úgy gondolták, ők érdekvédelmi szervezetek, így másképp kell érvényre juttatniuk az elképzeléseiket. Ez valamennyire talán jogos, hisz a kerekasztal egy szakmai szervezet, mely segíti a tárca munkáját. Gallóné valóban a Közoktatás-politikai Tanács visszaállítását kéri, mely korábban létezett. Ez egy többoldalú, munkáltatói, munkavállalói, szakmai tanácsadói szervezet volt, mely a tárca mellett dolgozott. Én úgy gondolom, egy hasonló dologra lesz mód.
Ön szerint is meg kellene szüntetni a duális képzést, ahogy azt a Kockás könyv szerzői gondolják?
Azt gondolom, hogy a szakképzésben sokat kell tenni ahhoz, hogy jól menjenek a dologok.
A CKP-hoz hasonlóan Ön is megszüntetné a Nemzeti Pedagógus Kart (NPK)?
A Nemzeti Pedagógus Kar egy érdekes dolog, mert az elején még mindenki ellenezte. Főleg az ellenzékben hőbörögtek a szervezettel kapcsolatban, mert nem önkéntes, hanem kötelező tömörülésről van szó. Én is, és úgy gondolom maga Horváth Péter az NPK elnöke is azt vallja, hogy az lenne a jó, ha NPK önkéntes szervezet lehetne. Nagyon jelentős szakmai háttere van a Karnak, és őszintén megvallva, én is most kezdem látni, hogy milyen komoly értékkel rendelkeznek.
A Kockás könyv készítői megszüntetnék a 6-és 8 osztályos gimnáziumokat, amelyek nem csak „elitisták”, de növelik a szegregációt is. A januári központi érettségi kapcsán jött fel megint, hogy ezek az intézmények elhappolják a legjobb képességű gyerekeket.
Személy szerint a 8 évfolyamos általános iskolában hiszek. De az, hogy a szülőknek van egy ilyen választása, nem gondolnám, hogy baj. Igen sok „elitista” 4 évfolyamos gimnáziumot is ismerek, olyanokat, amelyek ezt nem is rejtik véka alá. A valódi probléma inkább az átjárhatóság hiánya. Aki elkezd egy 6 osztályos gimnáziumot, az nagyon nehezen tud menet közben 4 évfolyamosra váltani, 8 évfolyamosnál meg pláne nehéz ebből a szempontból a helyzet. Ezeknél az iskolatípusoknál azonban pozitívum, hogy amit megtanulnak a gyerekek ötödikben – hetedikben, azt később nem kezdik el ismételni. Míg a sima 4 évfolyamos középiskolákban, más mélységben ugyan, de elölről kezdik a tanulást. Azt hiszem a magyar oktatásnak ez a legnagyobb hibája, hogy a középiskolában újra tanulják azt, amit előtte 8 évig az általánosban.
A vasárnapi tüntetésen is elhangzott érettségi feltételekről mit gondol? Ugye az a gondjuk vele, hogy nagyon későn, tavaly decemberben lettek csak nyilvánosak. A Tanítanék Mozgalom szerint emiatt be kell perelni a magyar államot és az iskolákat is.
Azt szeretnénk elérni, hogy a diákok már az iskola megkezdésekor tisztában legyenek azzal, mi vár rájuk, milyen feltételei vannak az érettséginek. Jelenleg a törvény azt írja elő, az érettségi előtt két évvel lehet módosítani a feltételeken. Ez történt most is, például a történelemnél, vagyis két éve lehet tudni, hogy a 2017-ben érettségizők milyen szempontok alapján vizsgázhatnak. Itt van a már említett nyelvvizsga kérdése is, ami ugyanez, csak pepitában. 2020-tól, csak középfokú nyelvvizsgával lehet majd az egyetemekre felvételizni, az erről szóló rendelet azonban 2014 óta megvan. Ezt minden tanár tudja. Az más kérdés, hogy miért nem működik jól nálunk a nyelvoktatás, de ahogy említettem, keressük az okát.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Sarkalatos pont a szabad tankönyvválasztás. Mit gondol elég a jelenlegi választék, vagy valóban nagyobb teret kellene adni más kiadványoknak?
Én a digitális világ felé szeretnék elmozdulni, hogy a tananyagot digitális módon lehessen a gyerekek laptopjára, tabletjére feltölteni, mert a tankönyv mindig csak egy mankó. A kísérleti tankönyvekben voltak hibák, amelyeket időközben jórészt kijavítottak, de a korábbiakat is éveken át finomították, így nem igazságos ez a fajta összevetés. Nekem, mint matematika-fizika szakos tanárnak viszont édes mindegy volt, hogy milyen tankönyvből tanítok, bármelyiket elém tehették. Ezzel azt szeretném jelezni, hogy a tanár személyiségét nem lehet egy tankönyvvel kiváltani és ne is akarjuk! A tanítás pedig nem a tankönyvön múlik. Nem beszélve arról, ma már különösen sok mindennel meg lehet támogatni az oktatási folyamatot.
Matematika-fizika szakos tanárként mit gondol a szakgimnáziumokban bevezetett, nagy felháborodást kiváltó „science” természettudományos tárgyról?
Szerintem nagyon jó. Az más téma, hogy hirtelen lett bevezetve és még kiforratlan, de nem kérdés, hogy hosszú távon ez a jövő. Külföldön, sok helyen létezik ez a tantárgy. Azt kell majd végig gondolni, milyen alapokra van szükség az általános iskolákban arra, hogy erre a tantárgyra felkészüljenek a szakgimnáziumot választó gyerekek. Jól lehet tanítani a „science” tantárgyat, de mivel még nincs ilyen képzés, a tanároknak össze kell dolgozniuk. Ez ma a legkomolyabb feladat. De hatékony, és ez a jövő.
A Pisa-teszt eredményéből, milyen konzekvenciát vont le?
Kevesebb kell a lexikális tudásból, az egészen biztos. Mindig is abban hittem, hogy a gyerekeket úgy kell tanítani, hogy gyakorlatilag csak irányítjuk őket. A mai digitális világban végképp csak ez az út járható. Az lenne a cél, hogy irányokat adjunk meg a diákoknak, és csak alapvető dolgokat tanítsunk meg nekik, ugyanakkor arra nagy hangsúlyt kell helyezni, hogy elsajátítsák a komplex gondolkodást és szemléletet. Az összefüggéskeresésben nem vagyunk jók. Jó megoldás lenne, ha ezeket a Pisa teszteket kiküldenénk az iskoláknak, hogy lássanak ilyet, mert sokan azt sem tudják, hogy mi ez valójában. Az iskolaigazgatók és a tanárok jelentős része még nem látott ilyen feladatsort, ez baj.
Nemrég dr. Solti Péter elnökkel ültem le ugyanígy. Nagyon kedvesen nyilatkozott Önről.
Solti Pétert már korábbról ismerem. Akkor is úgy gondoltam, hogy tudunk együtt dolgozni. Ő egy nagyon partnerközpontú személyiség, nyitott az emberek, a megbeszélések és a kompromisszumok felé, és ez nagyon fontos. Elnök úr nagyon jó menedzser, és komoly tapasztalatai vannak az egyetemi szférából. Én pedig megpróbálom az összes köznevelésben szerzett tapasztalatomat mellé tenni. Bízom abban, hogy az elképzeléseinket sikerül megvalósítani.
Az új elnök említette azt is, hogy hozzá hasonlóan Ön is egyetért Palkovics László oktatási államtitkár elképzeléseivel és azonosulni tud a munkamódszerével. Ez így van?
Többek közt ez motivált, mikor elvállaltam ezt a feladatot. Palkovics László államtitkár úr elképzeléseivel, nézeteivel, illetve azzal az elánnal, amivel ő ezt az egészet kezeli, maximálisan egyetértek.
Megkapja a kellő szabadságot a munkájához?
Igen, úgy érzem. Csak megfelelő mozgástér mellett tudom érvényesíteni az elképzeléseimet.
Címlapfotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS