Várhatóan márciusi plenáris ülésén tárgyalja az Európai Parlament a baloldali populizmus zászlóshajójaként ismert uniós alapjövedelem kérdését. Az “ingyenpénz-örök élet” ígéretét felcsillantó baloldali retorika mögött azonban fontos látni, milyen veszélyeket hordozhat az alapjövedelem a munka világából kiszorult társadalmi csoportoknak, akik számára az élethosszig tartó szociális segélyként működő minimumjövedelem nem jelent valódi, az életminőségre is kiható megoldást. A szakbizottság tervezetével kapcsolatban a konzervatív ID-frakció is megfogalmazott kritikai észrevételeket, amelyhez több fideszes EP-képviselő is csatlakozott. Egyikük, Kósa Ádám a miértekkel kapcsolatban portálunknak kiemelte, a minimáljövedelem a marxi „mindenki szükségletei szerint” 170 éve ismert romboló baloldali utópiájának új kiadása. Mint hozzátette: “a történelemből tanulva világosan látszik, hogy ez az ideológia bukásra ítélt, nem hozza el az ígért egyenlőséget, sem a szegénység megszüntetését, ugyanakkor kiszolgáltatottá teszi a segélyre szoruló embert. A munka ezzel szemben önbecsülést és függetlenséget ad”.
Az Európai Parlament márciusi plenáris ülésére halasztották az „aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről” szóló vitát és szavazást, amely az európai és hazai baloldal egyik kedvelt, populista programjának megvalósulását jelentheti. Az uniós foglalkoztatási és szociális szakbizottsági állásfoglalás (amely itt olvasható) pontos képet ad arról, hogyan is képzeli el a jövő minimumjövedelem-rendszerét az Európai Parlament, és hogy milyen veszélyeket is rejthet. Az állásfoglaláshoz több frakció is módosítóindítványokat fogalmazott meg, többek között a konzervatív Identity and Democracy (Identitás és Demokrácia – ID) amelynek támogatói között két független fideszes EP-képviselő, Győri Enikő és Kósa Ádám nevét is ott találjuk. A módosító javaslat egyes kritikus pontjaival kapcsolatban Kósa Ádámot kérdeztük.
Kósa Ádám, a Fidesz-KDNP képviselője az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén; fotó: MTI
A konzervatív észrevételek valószínűleg lepattannak a javaslatról
Kósa Ádám fideszes EP-képviselőtől elsőként ezért arra kérdeztünk rá, ilyen mértékű összefogás mellett az ID frakció kritikai megállapításait mennyire lesz hajlandó egyáltalán figyelembe venni az Európai Parlament. Mint Kósa Ádám elmondta, kevés esélyt lát arra, hogy az általa is támogatott ID-s javaslat észrevételei támogatásra találnának az EP-ben, ráadásul arról is csak akkor lenne egyáltalán szavazás, ha az eredeti szakbizottsági indítványt leszavazzák. Mint hozzátette, látni kell, hogy
az Európai Parlamentben a baloldali pártok többségben vannak, és ebbe sajnos bele kell érteni a balra tolódott Európai Néppártot, ezért ennek igen csekély a valószínűsége.
Nincs univerzális modell, hogyan lehet csökkenteni a szegénységet
Az ID-s módosító javaslat szövegére térve megjegyeztük, abban is az szerepel, hogy maguk a javaslattevők és az azt támogatók is elismerik, hogy „a tagállamok által létrehozott megfelelő minimumjövedelem-rendszerek segíthetnek a szegénység csökkentésében”. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy eszerint még a kritikus képviselők is elfogadják a minimumjövedelem alapvetően szocialista indíttatású ötletét. Kósa Ádám felvetésünkre úgy reagált, az ID frakció által előterjesztett alternatív állásfoglalást személy szerint azért támogatta, mert az éppen azt hangsúlyozza,
hogy a tagállam feladata arról dönteni, hogy a szegénységet miként igyekszik csökkenteni, erre nincs és nem is lehet univerzális modell, azért sem, mert ez a kérdés tagállami hatáskör.
Mint hozzátette, a magyar kormány és annak EP-képviselői úgy látják, a szegénység ellenszere nem a minimáljövedelem, vagy „leánykori nevén alapjövedelem”.
Nem a segély-, hanem munka alapú társadalomban hiszünk, de más tagállamok dönthetnek úgy, hogy számukra ez a járható út, szívük joga
-hangsúlyozta.
Minimumjövedelem kontra közmunka-program
Az ID frakció következő módosítási javaslata szerint „a minimumjövedelem-rendszerek megfelelően legyenek kialakítva ahhoz, hogy ne akadályozzák meg a munkavállalást és az emberek ne kerüljenek a jóléti ellátásoktól való függőség és a szegénység csapdájába”, egyúttal kiemelik, hogy ezért a rendszeres munkából származó jövedelemnek mindig magasabbnak kell lennie a minimumjövedelem-támogatáson keresztül nyújtott összegnél. Mint fölvetettük ez a megfogalmazás kísértetiesen emlékeztet a munkaerőpiaci szempontból is sikeresnek mondható magyar közmunka-program alapvetéseire. Ugyanakkor, ha az eredeti szöveget fogadják el, az azzal a veszéllyel fenyegethet, hogy a minimumjövedelem szabályozását úgy alkotják meg, hogy érdemes legyen a rendszerben maradni. Kósa Ádám úgy reagált, lényegében ez az a mondat, ami miatt az alternatív szöveget aláírásával is támogatta.
Ha ugyanis a baloldal által erőltetett vízió valósul meg, akkor fennáll a reális esélye annak, hogy egyre többen válnak inaktívvá és választják a segélyt a munka helyett. Ennek következményei pedig katasztrofálisak lennének: az egyre kevesebb befizető és egyre több kedvezményezett miatt az európai nemzetgazdaságok munkaerőpiaci versenyképessége jelentősen leromlana, hiszen a szociálpolitikai ellátórendszer egyensúlya felborulna
-fogalmazott. Az EP-képviselő ugyanakkor kiemelte, az elmúlt tíz év magyar szociálpolitikai- és foglalkoztatáspolitikai eredményei meggyőzők és megmutatják: a megoldás nem a segélyezés, hanem a munkaalapú társadalom. Ezt bizonyítja,
hogy míg 2010-ben az EUROSTAT szerint a Magyarországon mélyszegénységben élők aránya 23,4 százalék, azaz az egyik legrosszabb volt, addig ez az adat mára 8,7 százalékra csökkent, amivel az első tízbe került az ország.
Fotó: MTI
Az élethosszig tartó segély nem megoldás
Ehhez kapcsolódóan az ID módosító javaslata azt is kikötné, hogy „az alapjövedelemnek ideiglenesnek kell lennie”, ez az elv ugyanakkor alapvetően szemben áll azzal a baloldali állásponttal, hogy a minimáljövedelem folyósítása ne kötődjön időkorláthoz. Ez pedig felveti annak kérdését is, mi a célja valójában az alapjövedelemnek: a segítő szándék kilábalni egy rossz helyzetből, vagy éppen abban megrögzíteni valakit. Kósa Ádám szerint az elgondolás, miszerint a tagállamokra nézve kötelező minimális segélyezési szintet állapítana meg az EU és minden ember számára kötelező lenne a jövedelmet a minimáljövedelem szintjére emelő segélyt adni élete végéig, ha akar dolgozni, ha nem,
teljesen kontraproduktív.
Mint kifejtette, meggyőződése szerint amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy minimáljövedelmet kíván adni, annak csak akkor van értelme,
ha ez a fajta támogatás ideiglenes, amelyre úgy kell tekinteni, és úgy kell megszervezni, mint a foglalkoztatáshoz vezető utat, és ezért azokat a munkaerőpiacra való (újra)beilleszkedést célzó aktív politikáknak kell kísérniük. Erre Magyarországon több példát is láthattunk az elmúlt időszakban.
Minimális elvárás sincs
Az ID alternatív javaslatának egy következő pontja úgy szól, „a tagállamok legyenek jogosultak a támogathatósági kritériumok meghatározására és kialakítására, valamint olyan feltételek előírására, mint például a kedvezményezettek kizárása a munkanélküli ellátásból, vagy kötelező oktatásban való részvétel előírása, közmunka végzésének vagy állásajánlatok elfogadásának megkövetelése”. Ez arra utal, hogy az eredeti, baloldali elképzelés szerint egyrészt az EU határozná meg, kik legyenek kötelezően a támogatottak között, sőt még az is előfordulhatnak, hogy az alapjövedelem folyósításáért cserébe semmilyen elvárást nem támaszthat a tagállam a kedvezményezettel szemben. Kósa Ádám kiemelte,
a baloldali javaslat a közmunkaprogram elutasítására szólít fel, amikor úgy fogalmaz, hogy „felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a kedvezményezettek kénytelenek legyenek rossz minőségű munkahelyeket elfogadni”
Nyomatékosította,
el kell kerülni, hogy a tagállamok kezéből kivegyék annak jogát, hogy maga határozza meg, milyen eszközökkel előzi meg a szegénységet, például az szja csökkentésével vagy rezsitámogatással és milyen módon és mennyi időn keresztül segíti azokat, akik önhibájukon kívül nem tudnak dolgozni, illetve milyen módon igyekszik visszavezetni a munkaerőpiacra az embereket.
A minimáljövedelem nem hozza le az egyenlőséget
A módosító javaslat egyik legfontosabb pontjában aggodalmát fejezi ki, „hogy sok tagállamban drámai mértékben növekszik azon migránsok és menekültek száma, akik a minimumjövedelem-rendszerek kedvezményezettjei, és ezt a jelenséget a sikertelen migrációs politikák okozták és táplálták”. Úgy véli, „a minimumjövedelem-rendszerek a tömeges bevándorlás ösztönző tényezői lehetnek”. Mint megjegyeztük, az alapjövedelem populista elképzelése nemcsak ösztönözheti a migrációt, de alkalmas lehet arra is, hogy általa a baloldali pártok pusztán szavazatvásárlásra használnának ki egy, az alapjövedelem bevezetésétől szociálisan kiszolgáltatott társadalmi csoportot. Kósa Ádám felvetésünkre úgy reagált,
a minimáljövedelem a marxi „mindenki szükségletei szerint” 170 éve ismert romboló baloldali utópiájának új kiadása. A történelemből tanulva világosan látszik, hogy ez az ideológia bukásra ítélt. Nem hozza el az ígért egyenlőséget, sem a szegénység megszüntetését, ugyanakkor kiszolgáltatottá teszi a segélyre szoruló embert. A munka ezzel szemben önbecsülést és függetlenséget ad.
Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS