Azt hiszem, rájöttem arra, hogy Márki-Zay Péter mit és miért csinál, illetve ez nem egészen pontos, mert egzakt, érthető módon ezzel még ő maga sincsen tisztában, de van egy mozgatórugója, ami alapvetően motiválja tetteit. Ez pedig a határtalan, akadályt nem ismerő, mindent lebíró vátesztudata. Ebből az irányból érdemes megközelíteni minden cselekedetét és megnyilatkozását. És miből látszik ez a legegyértelműbben? Honnan tudhatjuk, hogy mindez ebben a formában igaz?
Nézzük meg például a legfrissebb, keddi, ATV-s beszélgetést vele! Teljesen nyilvánvaló, hogy ő nem érti, mi a probléma. Őszintén és meglepve tapasztalja, hogy vannak emberek, akiknek nem tetszik, amit mond, sőt, azon még inkább meglepődik, hogy ez sértő is lehet. Értsük jól: amikor azt mondom, hogy Márki-Zay nem sértegetni akar a saját szándéka szerint, az nem azt jelenti, hogy ezzel felmentem, sőt, a helyzet sokkal súlyosabb, ugyanis ezek már-már szociopata jellemvonások. Az ember, aki nem érti, hogy a bántás mitől bántás.
Ezért én most azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy a mellette felálló kommunikációs stáb egyfajta karámot von majd köré. Pont olyan karámot, mint az ellenzéki pártok, de erről később. Így sajnos – bár remélem, nem ez lesz – kevesebb kamera bekapcsol, dolgozószobában számítógép elé leül és ötletszerűen beszél állapot lesz, mint eddig. Pedig nekünk tényleg az a legjobb, ha Péter dumál. Önfeledten, magától értetődően csak kimondja a mondatokat és hajrá. A tegnapi, összellenzéki sajtótájékoztatón is feltűnő volt, ahogy Márki-Zayt igyekeztek a háttérbe tolni, nemigen válaszolt a sajtónak, ha mégis, akkor tőmondatokban. Most az nagy kérdés, hogy egy hozzá hasonló személyiségjegyekkel bíró ember meddig tűrheti ezt a korlátozást. Pláne úgy, hogy még hónapok vannak hátra a választásokig.
Tegyük hozzá, a jelek inkább arra utalnak, hogy Márki-Zay örömmel elfogadja ezt a szerepet is, ha közben kifelé megmaradhat kapitánynak. Nem hiába mondja el úton-útfélen, hogy ő ugyan semmilyen akadályt nem akar gördíteni az ellenzéki összefogás útjába, ezért a hetedik frakció ötletéről is lemond. Arról az ötletről, ami az egyetlen, kommunikálható kérése volt az ellenzéki pártok vezetői felé. Erről szóltak az utóbbi hónapok Márki-Zay és a balos szervezetek vonatkozásában. Most pedig, hogy kezd forró lenni a lába alatt talaj, hirtelen odadobja. Tudom, ez látszólag ellentmondásos. Hiszen egy valóban vátesztudatú ember akkor sem tesz ilyet, ha két centire áll attól, hogy mindenhonnan eltávolítsák. Azonban a váteszség mellett ne felejtsük el azt a benne duzzadó szereplési vágyat, amit szinte függésszerűen kiélhet az utóbbi időszakban, kilépve az országos politika mezejére.
Ellenzéki politikusok élvezik a szerdai, összellenzéki sajtótájékoztatót. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Ez a drog még személyiségjegyeket is felül-, illetve átírhat. Én azon sem lepődnék meg, ha a szerep lehetősége – hogy ő a kapitány – elvakítaná. Más amúgy sem nagyon maradt neki. Miért mondom ezt? Az ellenzéki pártok karámkialakítása miatt. Október 23-ig ott volt Márki-Zay pillanata. A lehetősége. Akkor valóban megtehette volna, hogy bizonyos keretek között maximálisan érvényesíti az akaratát. A kérdés az, hogy egyáltalán a maga valóságában volt-e erre szándéka, vagy csak a képesség hiányzott hozzá. Mert itt is hadd szögezzem le: ha vátesznek tartod magad, attól még nem biztos, hogy a valóságban is vannak céljaid. Az érzetért önmagában is lehetsz az. Igazából magad sem érted, miért érzed így, de különleges vagy, céljaid vannak a világgal, sőt, valójában csak te kellesz a világnak! De hogy miért is? Azt hagyjuk, a lényeg az érzet!
Ez a karám pedig immár bezárulni látszik Márki-Zay körül. Jól utalnak erre Gyurcsány gunyoros megjegyzései, vagy akár az is, hogy Jakab Péter nyilvánosan hülyézi le. Ezek nem megszokott dolgok politikai együttműködés során, három hónappal a választások előtt. Gyurcsányék is érzik, hogy ezzel az emberrel most már így, és csak így lehet beszélni. Vagy ahogy Márki-Zay fogalmazott, emelt hangon tudatták vele, nem lesz hetedik frakció, nem szólíthatja meg a didaktikusan, papagáj módra ismételt civileket, romákat és konzervatívokat.
Márki-Zaynak kuss a neve, és ha ezt elfogadja, akkor – ha már így alakult – elcipelik a hátukon áprilisig
Mert lássuk be, Márki-Zay Péter valami óriási, orbitális nagy csalódás a baloldalnak. Gyurcsányék azt hitték, hogy megvan a főnyeremény. Itt van a messianisztikus módon jellemzett polgármester, aki bebizonyította, hogy bebetonozott helyen is le lehet győzni a Fideszt – vajon hogyan, amikor diktatúra van? –, erre elég volt a néhány év után néhány hónap az országos politikában, hogy kiderüljön, valami olyan politikai antitalentum a csávó, amit azért már régen láttunk. Márki-Zay legendájának egyik fő eleme az volt, hogy attitűdjének köszönhetően az úgynevezett csalódott fideszeseket is meg tudja szólítani. Most őszintén, aki önmagát konzervatívnak vallja és tetszik neki mindaz, amit a baloldal miniszterelnök-jelöltje mond, az legalább magát ne áltassa jobboldalisággal! Hát nem könnyebb őszintén élni? Ehhez tartozik hozzá az úgynevezett csalódott fideszesek hazugsága. Ez egy ellenzék által kitalált, velejéig hamis toposz. Ha léteznek is, messze nem akkora számban, hogy választásokat tudnának eldönteni, legfeljebb a kis színes kategóriát képviselik. Ráadásul ennek a mikrocsoportnak döntő része már 2014 táján sem szavazott a Fideszre, így nemigen értem, hogy ha ez döntő tényező lenne, az utóbbi két választáson miért nem tudtak belőle profitálni a baloldalon.
Világosan kiderül a Medián legfrissebb kutatásából, hogy az egyesült ellenzékre pontosan annyian szavaznának most, mint a kétezres évek közepén az MSZP-SZDSZ-re. Most többen vannak szervezetileg, de egyszerűen csak megint összeállt a baloldali tömb. Hurrá, micsoda innováció! Sikerült a tizenöt évvel ezelőtti eredményt elérni, csak most kettő helyett hat párttal. Mindegyik ugyanaz, ebből is látszik. És hol van itt a sikeres Márki-Zay? Kiket tudott még hozzátenni? Merre vannak? Csak nem kiderül a végén, hogy nehéz új szavazókat szerezni, ha előtte elmondod nekik, te szerencsétlen, ostoba, megvett, tanulatlan szemét, válassz engem?
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS