Igencsak szívére vette a haladó sajtó, hogy a PestiSrácok.hu főszerkesztője, Huth Gergely félbeszakította Szerető Szabolcs ön- és Simicskamosdató előadását, és szembesítette az egykori főszerkesztő-helyettest a Fidesz 2010-es és 2014-es kétharmados győzelmeit körülrajongó cikkeivel. Az incidensről és annak ellentmondásos szereplőiről már tegnap hírt adtunk, azonban arról is érdemes megemlékezni, hogy gabalyodott bele Szerető a saját mondandójába. A saját független hangvételére és szakmai elkötelezettségére oly büszke Magyar Nemzetről az is sokat elárul, hogy – amint az a konferencián kiderült – a szerkesztősége csont nélkül hajlandó lenne idomulni a Jobbik után az LMP-hez is, ha netán Ungár Péter vásárolná meg a lapot.
Szerető Szabolcs a G-nap és a szakítás történetét elmesélő előadásában felidézte Liszkay Gábor akkori főszerkesztő cégen belüli közlését, miszerint Simicska teljes és azonnali baloldali politikai fordulatot követelt az egész médiacsoporttól, hozzátéve, hogy Orbán Viktort és családját minden módon támadni kell, magánéleti ügyekkel is, aki pedig ezt nem vállalja, attól meg kell válni. Válaszul Liszkay és a teljes vezetőség nyilatkozatban jelentette be a felmondását, Simicska pedig erről értesülve eresztette el a híressé vált telefonos interjúját. Önmagát természetesen önmagát alaposan kimosta a történetből a végül mégis a lapnál maradó Szerető, de ami meglepőbb, hogy a lapot magára hagyó, és ezzel lényegében megszüntető Simicska Lajost is. Elmesélte, hogy D. Horváth Gábor főszerkesztői kinevezésekor bizonytalanodott el, és vonta vissza a felmondását:
Régóta ismerem és képtelenségnek tartottam, hogy valóban baloldali fordulatot és alantas, durva kampányt – olyat, amilyet ma a Fidesz sajtójától látunk – vezényeljen le. Ehhez a műsorhoz más ember kellett volna.
Simicska felidézett elvárásához képest különösen pikáns, hogy Szerető az előadásában „a miniszterelnök személyes bosszúhadjáratának céltáblájává vált” Magyar Nemzetről beszélt. A volt főszerkesztő-helyettes elmesélte, hogy a Fideszből jelezték a Magyar Nemzet újságíróinak, a továbbiakban is számítanak rájuk, ezekből az amúgy jóindulatú közlésekből pedig világossá vált számára, hogy „kész terv van a Magyar Nemzet ellehetetlenítésére”. Szerető – saját szavai szerint – olyannyira nem kívánt azonban részt venni a Fideszhez kritikátlanul lojális média felépítésében, hogy inkább mégis maradt. A laptól szerinte nemcsak meggyőződésük miatt távoztak újságírók, hanem sokukat a „hatalom köreiből érkező egzisztenciális fenyegetés” törte meg. Arról azonban nem beszélt, hogy sokan meggyőződésük ellenére, a pénz kedvéért maradtak Simicska médiacsoportjánál. Önmagáról viszont hangsúlyozta, hogy a maradása nem egzisztenciális döntés volt, hiszen máshol is kapott volna munkát. Más kérdés persze, hogy mennyiért.
Nem volt fordulat, illetve kicsit mégis, azaz mégse
Ezután jött az ömlengés a médiaháború miatt kiszolgáltatott újságírókról, a Pethő Sándor szellemi örökségéhez és a szellemi függetlenséghez ragaszkodó újságírásról, szakmai minimumról, kritikus hangról.
A lap továbbra is polgári konzervatív, keresztény orgánumként határozta meg magát, de immár a szavakban hasonló értékeket valló Fidesztől eltávolodva, előbb kritikus, majd ellenzéki pozícióba került
– jelentette ki, majd pillanatokkal később sikerült ezt agyonütnie azzal a kijelentésével, hogy átalakult a munkatársi gárda, ami „hatott a lap hangvételére is”. Az előadása későbbi pontján azt is bevallotta, hogy fordulat történt, de ragaszkodott hozzá, hogy nem 180 fokos. Mint mondta, heterogén alapgárda alakult ki, ami viszont azzal nem nagyon fér össze, hogy ugyanúgy polgári konzervatív, keresztény orgánum maradt volna a Magyar Nemzet. Hiába, egy ilyen szerteágazó ügyben nehéz következetesen halandzsázni.
Mégsem gondolom, hogy áldozatok lettünk volna, hiszen szabadon, a hatalomtól függetlenül végezhettük a munkánkat
– mondta, de sajnos csak a kormányhatalomtól való függetlenségről értekezett, és a Simicska hatalmához és a Jobbik politikai érdekeihez fűződő viszony elvi síkjáról semmit sem mesélt.
A saját felelősségét sem hallgathatta el, mégiscsak sokáig a lap főszerkesztő-helyettese volt a G-nap előtt, azonban ezt a Fidesz 2014-től kezdődő, a vagyoni és tulajdoni viszonyok átrendezésére törekvő, állítólagos politikai fordulatával próbálta magyarázni. Összefoglalva: a G-napig, azaz majdnem egy évig elviselhető volt számára a Fidesz politikai fordulata, a G-napon ő is távozott a balos fordulat előszele miatt, de végül – persze egyáltalán nem egzisztenciális megfontolásból – mégis elkezdte zavarni a Fidesz politikai fordulata. Ezzel kapcsolatban azt sugalmazta továbbá, hogy a Simicskával akarták végrehajtatni a média kormányra hangolását, vagy rá akarták venni a médiaérdekeltségei eladására. Noha ismert, hogy Simicska Lajos egyre nagyobb mértékben akart beavatkozni a kormányzás részleteibe, Szerető még azután is őt fedezi, hogy kihúzta a szőnyeget szeretett újságja alól, mert nem volt többé kifizetődő megtartania.
Most végre születhetne piaci alapú döntés, de valamiért nem születik
Végezetül a magyar médiapiacot illetően is elhangzottak bölcsességek Szerető Szabolcstól. Sopánkodott egy sort a sajtóra nehezedő politikai nyomásgyakorláson is, azonban a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország 2000-es összevonását – hiába történt szintén politikai akaratra – még elfogadhatónak tartotta, mert az erős jobboldali lap megteremtése korrigálta a balliberálisok felé kórosan lejtő médiaviszonyokat. Mára persze még súlyosabbnak tartja a helyzetet, mert
a közéleti sajtót érintő minden fontos döntés kizárólag politikai és nem piaci alapon születik.
Nagy kár, hogy éppen az általa ezen előadásban is mosdatott tulajdonos hozott legutóbb ilyen politikai döntést. A sokat ajnározott piacon megélésről pedig mindent elmond, hogy fel sem merült a Magyar Nemzet önfenntartása, illetve egy pénzégető hangulatban lévő, gazdag befektető nélküli túlélése.
Akár az LMP-s tulajdonost is „domesztikálnák”
Szerető Szabolcs élményszáma menő mosakodását Gazda Albert és György Zsombor beszélgetése követte a frissen bezárt lap jövőjéről. Előtte természetesen még kidühöngték magukat Huth Gergely megjelenésén, és Szerető Szabolcs 2010-es, illetve 2014-es győzelmi vezércikkeinek felidézésén. Gazda Albert a jövőt firtató kérdésre azt mondta, vannak érdeklődők a lapra, és az esélyeket növekvőnek mondta. Úgy tűnt, Ungár Péter nagybevásárlásában bíznak a jelenlévők, akik a „független”, „szakmai” helyezkedést máris megkezdve abban is megegyeztek, hogy azonosulni lehet az LMP alapértékeivel, mint a környezetvédelem és a korrupcióellenesség.
Hátha ő lesz az új Hatvany Lajos!
– szúrta be Gazda a Nyugat folyóirat és a körülötte csoportosuló liberális irodalmárok, valamint az 1919-es kommunista vörösterror finanszírozójára utalva. Naiv meggyőződésük szerint a lapnak van olyan erős kultúrája és értékrendje, hogy „domesztikálni” tudjon egy új, adott esetben LMP-s tulajdonos-főszerkesztőt, aki amúgy az egészhez szükséges pénzt adná. Mi őszintén szorítunk értük, hiszen miután a Vona Gábortól a heti eligazítások során megismert jobbikos alapértékeket is könnyen magukévá tették, nem lehet gond a Szél Bernadett vagy egyenesen Ungár Péter által rendszeresen közölt LMP-s alapértékekkel sem.
A beszélgetés résztvevői – fittyet hányva arra, hogy maga Szerető idézte erről Liszkay Gábort – erősködtek, hogy Simicska Lajos nem fogalmazott meg semmiféle elvárást a lap felé. A szomorkás hangnemű konferenciát vélhetően búcsúajándékként finanszírozó Schlecht Csabáról is csupa jót mondtak, miszerint nem szól bele a szakmai munkába, inkább afféle atyáskodó főnök, aki az újságírókra bízza, milyen lapot csinálnak. Végezetül a tegnapi cikkünkben említett, kommunista pártállami múltú, korábbi Magyar nemzetesek kifejezték, hogy szorítanak az újságért, és büszkék arra, hogy a jelenlegi csapat folytatja a lap szellemiségét. Ez láthatóan sokat jelent a mostani szerkesztőgárdának.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS