A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja előestéjén, február 24-én 23:15-kor mutatja be a köztévé m1-es csatornája a Huth Gergely és Kerekes András Lejáratás és bomlasztás – A hálózat örök című dokumentumfilmjét. Az emléknapon és a héten még két alkalommal az Uránia Nemzeti Filmszínházban látható a film. Ajánlóként ezúttal olvassák el Pesty László filmrendező a díszbemutatón elmondott kritikáját és nézzék meg a játékfilmes betétek színészeivel készült Nullahategy.hu-videót!
Pesty László: Vajon a rendszerváltás miért hagyta helyükön a diktatúra titkosszolgálati pribékjeit?
“A Lejáratás és bomlasztás a magyar történelem egy olyan jelenségéről szó, melyről kevés szó esik a mai napig. Nagyjából ismerjük a recski fogolytáborban történt szörnyűségeket, és van fogalmunk az 56-os forradalom utáni megtorlásokról is. De kevés film, és kevés tanulmány született az úgynevezett kádári konszolidáció módszereiről. Már maga a szó: konszolidáció is félreérthető. Sőt, talán hamis is, hiszen a rendszer a lényegét tekintve nem változott meg, csak némiképp átalakult. Elidőzhetnénk magánál a kifejezésnél is: konszolidáció. Hiszen jó kérdés, hogy a módszerek bizonyos fokú megváltozása egyáltalán jelentett-e bármiféle konszolidációt? Elidőzhetnénk annál a kérdésnél, hogy az ’56 utáni évtizedek valóban, lényegileg mást képviseltek-e, vagy természetüknél fogva szerves folytatásai az ’56-ot megelőző időszaknak.
A kérdés persze teljes mértékben teoretikus, hiszen ennek megválaszolása gyakorlatilag mit sem segít azokon az embereken, akik áldozatul estek a kádári évtizedek önkényének. A film, a Lejáratás és bomlasztás nem csak a laikusok számára megdöbbentő, és hiánypótló, de részben választ is ad erre a merőben teoretikus, és kissé fölösleges kérdésre is. Választ ad, melyből világosan kiderül, hogy a diktatúra az diktatúra, lényegét tekintve majdnem elviselhetetlen, legalábbis azoknak, akik felemelik szavukat ellene. Azt mondtam az imént, hogy hiánypótló. Az, hiszen korunk közvélemény kutatásaiból az derül ki, hogy a társadalom igen jelentős része, ha nem többsége Kádár János személyére még mindig nosztalgiával gondol, és tevékenységét pozitívan ítéli meg. Ezek az emberek nem csak azt felejtik el, hogy ’56 után emberek százait végezték ki, és vetették börtönbe Kádár tevékeny közreműködésével, hanem azt is, hogy a széles körben kádári konszolidációnak, vagy gulyáskommunizmusnak nevezett korszak módszereiben, és lényegében mit sem különbözött bármelyik más diktatúrától.
Pesty László a bemutatón
E remek filmalkotás erre a kérdésre ad sokak számára megdöbbentő választ. De megközelíthetjük a kérdést más szempontból is. Vajon az 1989-es, 1990-es rendszerváltás miért hagyta helyükön a diktatúra titkosszolgálati pribékjeit? A válasz praktikus, és mellőz mindenféle moralitást. Azért, mert egy országnak minden körülmények között szüntelen szüksége van professzionális titkosszolgákra, bármit tettek is a múltban. Praktikus válasz, mely nélkülöz mindenféle erkölcsi szempontot.
“A megrendelőket miért nem sújtja megvetés?”
Más. A rendszerváltást követő évtizedekben sorra derült ki egyes honfitársainkról, hogy ügynökök, az az besúgók voltak. Az ilyen személyeket többnyire megvetés, és kiközösítés sújtja. De csak kevesen foglalkoznak azzal, hogy ezeket a néha kényszerrel beszervezett embereket úgynevezett tartótisztek dolgoztatták. És még kevesebb szó esik arról, hogy jelentéseiket a kádári politikai elit, a diktatúra irányítói kapták meg, és hasznosították. Őket miért nem sújtja megvetés ?
A film témaválasztása kitűnő, mint ahogy maga a film is. Egy olyan titkosszolgálati módszerről rántja le a leplet, melyet kevesen ismernek. Mert a köröm letépésről és verésről sokan tudunk. De a lejáratás, és bomlasztás eljárását valóban kevesen ismerik. És noha ez a módszer látszólag, vagy hogy is mondjam fizikai értelemben enyhébbnek tűnik, mint a fizikai bántalmazás, lélektanilag talán súlyosabb. Hiszen áldozatát morálisan kompromittálja. Azoktól az emberektől szakítja el, akik vele tartanak, ami a rendszer bírálatát illeti. Azoktól szakítja el, akikre, mint hasonszőrűekre, mint barátaira tekint. És azokhoz teszi hasonlatossá, akiket megvet. Nem mártírrá válik, mint “56 kivégzettjei, hanem megvetett páriává. Ez a film a rafinált gonoszságról szól.
Hiánypótló, nagyszerű filmet fognak látni. Köszönöm az alkotóktól, hogy felkértek ennek a bevezetőnek az elmondására.”
Pesty László kritikája elhangzott a Lejáratás és bomlasztás díszbemutatóján, 2015. február 12-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Vetítések:
Magyar Televízió, m1: február 24. kedd, 23:15
Uránia Nemzeti Filmszínház: február 25. szerda, 19:15, február 27. péntek, 19:15, március 1. vasárnap, 15:00
A trailer és a díszbemutató összefoglalója megnézhető, elolvasható ITT!
A vezető fotó a Kisfogház Emlékhelyen, a játékfilmes részek forgatásán készült.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS