Több olyan név is felkerült a Politico “az év Arany Málna-díjasokat” tartalmazó listájára, amelyet nem néztünk volna ki a brüsszeli lapból. Az eddig a támadásokat megúszó Olaf Scholz most kapott hideget-meleget, Ursula von der Leyent kétszínűnek nevezték, de több név esetében nem indokolják, hogy miért gyarapítja a vesztesek táborát. És még egy érdekesség: ezen a listán nem szerepel Orbán Viktor neve. Egy furcsa összeállítás margójára.
Kiosztotta éves Backhanded-díjait a Politico, azaz ismét megnevezte az idei év Európához vagy az Európai Unióhoz köthető veszteseit külön kategóriákra osztva.
A legérdekesebb díjazott Ursula von der Leyen, akinek úgynevezett „Emmanuel Macron kétszínű elismerést” osztott ki a brüsszeli hírportál.
A lap ezt azzal magyarázta, hogy akárcsak Emmanuel Macron, az Európai Bizottság elnöke is „mindkét politikai oldalnak meg akar felelni, és végül mindenki undorodik tőle.”
A cikkben ugyan emlékeztettek, „Ursula első bizottsági elnöki ciklusát azzal töltötte, hogy a kontinens legzöldebb politikusaként pozicionálta magát, és kivezettette többek között a belső égésű motorok használatát 2035-ig,” de nem derül ki a cikkből, hogy von der Leyen mely döntéseit tartja károsnak a lap.
Ennek ellenére a bizottsági elnökről is elneveztek egy díjat a „Charles Michel-nek való nem megfelelésért”, amelyet António Costa, az Európai Tanács új elnöke kapott.
Ugyanis Charles Michel az egyetlen olyan európai tanácsi elnök, aki kétszer mondott le hivatalából.
A lap pedig azt nevezi emlékezetesnek Michel hivatali idejében, amikor „az Európai Bizottság elnökével folytatott kicsinyes viszályokat, így Brüsszel hallhatóan megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor António Costa leváltotta.”
Megjegyezték, hogy a volt portugál miniszterelnök érkezése más okból is vízválasztó: mozambiki származásával ő az első etnikai kisebbséghez tartozó személy, aki az Európai Unió egyik legfőbb intézményét vezeti. Azt pedig mi tesszük hozzá, hogy itt sem derült ki, miért kapott “negatív minősítést” az újdonsült elnök.
A „Nigel Farage-díjat” az EU egységéért Donald Trump kapta.
A Politico szarkasztikusan megjegyzi, hogy az Európai Unió legutóbb Nigel Farage-nak köszönhette, hogy ennyire egységes volt.
„Miután a sörivó, cigarettázó Brexiteer-főnököt végül kiszorították az Európai Parlamentből – mert sikerült életművét, az Egyesült Királyságnak az EU-ból való kiszakítását megvalósítania –, a blokk többi tagja összezárta sorait és uralta Londont az ezt követő kilépési tárgyalások során.”
A lap szerint ugyanígy remélik Brüsszelben, hogy a leendő amerikai elnök újra összefogásra sarkallja majd uniót, a „NATO-szövetségesek elhagyásával kapcsolatos fenyegetései pedig felpezsdíthetik a blokk védelmi erőfeszítéseit.”
A kereskedelmi háborúra vonatkozó ígéretei arra ösztönözhetik az országokat, hogy komolyan vegyék a gazdasági reformokat. Az egyre bizonytalanabbá váló világ valósága arra fogja kényszeríteni a vezetőket, hogy közös álláspontok mentén fogjanak össze.
A „Neville Chamberlain-díjat” Olaf Scholz kapta a béketeremtésért. Az indoklásban az áll:
„Ahelyett, hogy nagy hatótávolságú rakétákat küldene Kijevbe, Németországnak inkább Angela Merkel új önéletrajzát kellene néhány raklapnyi példányban elküldenie az ukránoknak. Elvégre aligha készülhet Németországban bármi, ami védekezőbb lenne, mint a volt kancellár most megjelent kötete.”
Ráadásul a Politico egyenesen puhányságnak nevezi Olaf Scholz újraválasztási kampányát, amely szerint nem küldött nagy hatótávolságú Taurus rakétákat Ukrajnába a béketeremtés lehetőségéért.
Az „üres fenyegetésekért” az az Iratxe García kapta meg a „Kim Jong-Un-díjat”, aki az Európai Parlament szocialista küldöttségének vezetőjeként újra és újra azzal fenyegetőzött, hogy kilépnek az Ursula von der Leyen európai bizottsági elnököt támogató centrista többségből, ha nem teljesítik követeléseiket. Például azt, hogy Nicolas Schmit, a szocialisták bizottsági elnökjelöltje maradhasson biztos, vagy hogy Raffaele Fittóból, Meloni egyik emeberéből ne legyen bizottsági ügyvezető alelnök. Végül egyik követelés sem teljesült.
mindenki benne volt
2024-12-27 at 00:54
Ursula von der Pfizer… Nomen est omen.
De a díj megosztva jár 27 felé, mivel minden EU-tagállam asszisztált ehhez a szörnyűséghez.
Alla
2024-12-26 at 23:28
)) Üdvözöljük a legjobb szex társkereső oldalon — https://ok.me/x9LK1
odu
2024-12-26 at 18:36
Bezzeg az átlag ejrópai pógárok akkorát nyertek, hogy a vezetőik nagy része már a mozaik szavas küldött, mint egy lasvegasi dzsekpot.
AnonimAndras
2024-12-26 at 18:00
Mindenki legjobban teszi, ha megmarad a kapta fájánál.
Fabulon a bőre őre!
Zebegény
2024-12-26 at 17:27
“ezen a listán nem szerepel Orbán Viktor neve.”
Mert ő egy világpolitikai TÉNYEZŐ!
Piroska
2024-12-26 at 17:24
Hajrá Trump!
Zakar Zoltán
2024-12-26 at 17:03
Coopy Coop
khm
2024-12-26 at 16:42
“mozambiki származásával ő az első etnikai kisebbséghez tartozó személy, aki az Európai Unió egyik legfőbb intézményét vezeti.”
Ez akkor a nagy érdem,hogy örülni kellene miatta? Egy kvótanéger miatt?
Hamarosan úgy sem lesz más Európa “művelt” felén,mint bevándorló.
Sas
2024-12-26 at 15:44
Miután a pszichopata politico pszichopata gazdái /a cselédeiket felhasználva/ tönkretették európát, most kiröhögik európát.
Fabulon
2024-12-26 at 14:39
Az év vesztese az amerikai és az orosz átlagember. Az amerikai azért, mert Trumppal egy szociopata bűnöző lett az elnöke, aki katasztrófába fogja vinni az országot. Az orosz meg azért, mert Putyin harmadik éve vérezteti ki a népet és a gazdaságot egy értelmetlen területszerző háborúval.
Logikus
2024-12-26 at 14:18
Nahát-nahát 😀