Sokszor beszéltük már több platformon, hogy a WOKE-ideológia mindent tönkretesz. A lecsóba ment a Kis hableány, a Transformers, a Csillagok háborúja, csak hogy három klasszikust említsek, mert hely hiányában nem tudom felsorolni mindet, az ujjaink viszont összekulcsolva feszültek évekig, mert volt egy legenda, amihez elfelejtettek hozzányúlni: az Indiana Jones. Sajnos valaki zajt csapott, reccsent egy ág a sötét erdőben, felfigyeltek a ragadozók, és lett egy ötödik része Harrison Ford hihetetlen kalandjainak. Csak éppen tök máshogy. Az új részben Indiana Jones egy megtört öregember lett, akinek haladó, feminista keresztlánya diktálja a tempót. Kicsit emlékeztet arra, amikor először megtudtuk, hogy James Bond egy fekete nő lesz, és Kleopátráról ne is beszéljünk. De ez még semmi.
Sokan emlékszünk a kezdetekre, vagy olvastunk róla, vagy kisgyermekként átéltük, vagy nagyobb gyerekként szerettünk bele. Ez az Indiana Jones kalandjai. Az első Indiana Jones film 1980-ban jött ki, ez volt Az elveszett frigyláda fosztogatói, ekkor Harrison Ford 38 éves volt. Na, ezt akkor mostantól felejtsük el, mert az új, ötödik részben viszont 80. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, de valljuk be, ez nem éppen egy szuperhős életkora, hacsak nem egy kétszáz éves varázslót játszik az ember. De megöregedni persze nem szégyen, csak érdemes ezt méltósággal tenni, és azoknak is érdemes lenne tisztelni a kort, akik ezt is arra használják, hogy WOKE-propagandát csináljanak belőle.
Mert az előzetesek, és az első beszámolók, kritikák szerint Indiana Jones megöregedett, de nem rendesen, tisztességben, hanem leginkább megtört: elvált a feleségétől, elhagyta a gyerekeit, iszik, vagyis sikerült összekötni a becsületes, egykor kedvenc hőseinket és a családok tönkretételét. Nem lehetett könnyű ezt összehozni, de sikerült. Szóval ekkor, a történet szerint felbukkan Jones keresztlánya, akit Helena Shaw-nak hívnak. A már első ránézésre is ellenszenves karakter nem véletlenül nem szimpatikus. Egyrészt ki ő, hogy Jones helyét akarja elfoglalni a szívünkben, másrészt ő a garancia arra, hogy tényleg tönkre tudják tenni ezt a brandet is.
A készítők ugyanis nyilvánvalóan azért keresték meg Phoebe Waller-Bridge-t, mert ő a hollywoodi WOKE-mozgalom kiemelkedő alakja. Fehérférfi-gyűlölő szerepére már akkor felfigyeltek, amikor eszükbe jutott, hogy a Tomb Raidert tönkre kellene tenni, de most először az Indiana Jones. Arról nem is beszélve, hogy nem világos, kinek juthatott eszébe Hollywoodban, hogy akkora sztárt csináljon ebből a nőből, hogy talán ő maga sem akarja, de a világ végképp nem – de ez egy másik cikk témája lesz talán. Vagy nem.
De ezek után hadd tegyem fel a kérdést: tegye fel a kezét, aki egy megtört alkoholistaként akarja Jones karakterét látni, akit a libsi keresztlánya utasítgat, miközben a sarokba is szorít, ami tulajdonképpen maga a történet, mert rendes háttértörténet nincs is. Az új rész történetének maga Indiana Jones alkonya, és akár ez is lehetett volna a címe ahelyett, hogy “Indiana Jones és a sors tárcsája”.
Csak egy kis részlet a filmből: láthatjuk például az öreg Indyt, ahogy egy New York-i szoba-konyhában próbálna pihenni, ha nem üvöltetnék a hippi szomszédjai a beatzenét, úgyhogy miután tölt egy kis piát a reggeli kávéjába, igazi kisnyugdíjas módjára átkopog, hogy rendre intse a fiatalokat. Majd gyorsan kiderül, egyedül él, miután Marion beadta a válási papírokat, és már az egyetemi katedra sem szerez neki sok örömöt.
Azon gondolkoztam, hogy lehetett volna jót is csinálni az idősödő Jones karakteréből. Lehetett volna a film valójában egy ünneplése annak, hogy egy szuperhős, és az őt mindig is alakító színész egyszerre öregszenek meg. Lehetett volna ennek a természetes folyamatnak értelmet adni, átadni szimbolikusan a stafétát a fiatalabb generációnak, akik az idősebbek intelmei alapján ott folytatják a munkát, ahol a tisztességben egy életet ledolgozottak abbahagyják. Meg lehetett volna köszönni és méltó búcsút venni, ahelyett, hogy földbe döngölték volna, és sértett kislányként söpörte volna le egy hollywoodi libsi az egészet a sakktábláról, csak azért, mert nem elég okos és karakteres ahhoz, hogy magától nyerjen.
Kicsit viszont mégis szimbolikus ez az egész, merthogy van párhuzam Indiana Jones karaktere és George Lucas között. Minden akkor ment tönkre ugyanis, amikor Bob Iger, a Disney CEO-ja okos trükkök tömegével rávette George Lucast arra, hogy eladja neki a világ legjobb filmjeinek jogait. És ahogy akkor átvert egy öregembert és bohócot csinált belőle, úgy megtette most is Harrison Ford legendás karakterével.
A gyermekkorunk tönkretételében egyébként Kathleen Kennedy is nagy szerepet játszott, aki kezdetben Lucas embere volt, majd átállt a Disney oldalára és egyfajta Darth Maul-féle végrehajtóként kivégezte Han Solót, Leia hercegnőt, kirúgott egy csomó rendezőt, akiknek voltak jó ötleteik. Ja, és a Mandalórit is személyesen tette tönkre. Ja, és a sokat tehet a Disney WOKE-őrületéért is. Most pedig Indiana Jones-ra került a sor, amit ugyanaz rendezett, aki a Solót. Igen. Biztosan nem tudatos. Vagy…?
Szóval a film, dióhéjban:
- Stephen Spielberg nem rendezi.
- Kathleen Kennedy a producer.
- Harrison Ford 80 éves.
- Az a Jonathan Kasdan írta, aki a Solót is elrontotta.
Kell még valamit mondani, Ildikó? Igen, kell, amúgy:
A Forbes szerint 300 millió körüli összegbe került a film. Magyarországon június 29-től láthatják a mozinézők.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS