Mi fizetjük az intimitáskoordinátort

Sokféle hobbijaik vannak az embereknek, és a hobbik nagyon költségesek tudnak lenni. A legkülönfélébb dolgokat lehet gyűjteni, aztán vannak, akik valami extrém sportra hajlandóak sok pénzt áldozni, mások meg például hangszerekre. A személyiség szerves részévé válhat a hobbi, amelyet gyerekkorban még rendszerint a szülők (is) finanszíroznak, de aztán a felnőtté válás része, hogy ezt is a saját kezünkbe vegyük. Épp ezért csak a legelvetemültebbek fejében fordul meg, hogy másokkal, esetleg a közzel finanszíroztassák a saját kedvtelésüket. Amikor pedig szodomita orgiák járulékos költségeit fizetteti velünk Karácsony Gergely budapesti önkormányzata, akkor az még csak a legvisszafogottabb gondolatunk, hogy itt valakiknek nem sikerült felnőniük.

Az alaphír úgy szól, hogy a melegek jogaiért küzdő Háttér Társaság a Közösségi alapú intervenciók program keretében csaknem 3,4 millió forintot nyert a Fővárosi Szociális Közalapítványtól arra, hogy az ún. chemszex használóknak pszichoszociális támogatást nyújtson. Van az a műfaj, amikor nehezen megmagyarázható dolgokat jól hangzó kifejezések mögé rejtenek – illegális építkezésből így lesz például ingatlanfejlesztés, mederbetonozásból folyórehabilitáció, a Városháza eladási kísérletéből modernizáció, a semmittevésből pop-up park, a végtelen városi dugókból közlekedési reform. Nos, ez nem ilyen eset. Megpróbálták ugyan, de ezt egyszerűen nem lehet úgy megfogalmazni, hogy ne lógjon ki a lóláb. Itt a drogozás bátorítását nevezik támogatásnak.

Lássuk előbb a kulcsfogalmakat! Aki a „Háttér Társaság”, a „melegek jogaiért küzdő” és a „pszichoszociális támogatás” kifejezéseknél még nem fogott gyanút, vélhetően az is felhúzza a szemöldökét a „chemszex használók” szóösszetételen. És nem alaptalanul. Ha a közérthetőségre törekvő, hétköznapi nyelven akarnánk megfogalmazni, hogy kik ezek a rejtélyes „chemszex használók”, akkor a narkós buzik lenne a definíció, annyi pontosítással, hogy itt a két dolgot szigorúan összekötve, a homoszexuális orgia során narkóznak. Nem egy magával ragadó téma, elismerem, és a hétköznapi ember jellemző reakciója erre – az értetlen megdöbbenés után –, hogy „ha ez jó nekik, hát csinálják”. Általában így viszonyul az intoleráns, nácifasiszta magyar az egész gendertémakörhöz, ami emberileg érthető, mert hát miért akarna ehhez ennél bővebben viszonyulni?

Csakhogy a radikális mozgalmároknak nem szokott erősségük lenni a belátás, a türelem és a visszafogottság, hanem az érdektelenséggel és a tiltás hiányával visszaélve, egyre kijjebb és kijjebb tolják a határokat. Így változtatták észrevétlenül a gendertémát is egy marginális dologból az egész társadalom Nagy Közös Morális Ügyévé.

Lássuk a többi fogalmat! A szót alkotó részekből is sejthető, hogy ahol pszichoszociális támogatásra van szükség, ott lelki és beilleszkedési zavarok fonódnak egymásba. Még fontosabb, hogy ez egy valódi gumifogalom, amire hivatkozva lehet simogatni a narkóst, az alkoholistát, a bűnözőt, bármilyen deviáns figurát azzal, hogy nem ő a társadalmi létre alkalmatlan seggfej, hanem a társadalom túl szigorú és merev.

Mi történik itt?

Az történik – tudjuk meg a Drogkutató Intézettől –, hogy ezeken a szodomita partikon összejönnek a homoszexuális férfiak maszk és gumi nélkül, aztán teleszívják és -lövik magukat ginával, meth kristállyal és mefedronnal, hogy oldódjanak a gátlásaik, kellőképpen lelazuljanak arra, ami az elkövetkező órákban, esetleg napokban vár rájuk, továbbá fokozzák az élményt. Ez azonban nem veszélytelen. Az orgiában és a drogmámorban való élveteg alámerülés idején számos baj érheti a résztvevőket. Túlzottan bevállalóssá válhatnak, esetleg a higiénés logisztikát mellőzve, egymás kórtörténeti előzményeire fittyet hányva, elkezdhetik csereberélni a tűket, fecskendőket, szipkákat. És ez még nem minden!

„Az intenzív, akár több napig tartó partik után súlyos mentális problémák is kialakulhatnak, mint például depressziós epizódok, pszichózis, vagy egyéb pszichés zavarok. Ez kockázati magatartáshoz, testi, lelki sérülésekhez, függőséghez vezethet és megnöveli a nemi úton terjedő fertőzések veszélyét” – írja a Drogkutató Intézet.

Szóval balesetek érhetik őket, megfertőződhetnek mindenféle izgalmas betegségekkel, ráadásul lelkileg összeomolhatnak – feltételezem, annak a kijózanodás utáni felismerésétől, hogy milyen messzire sikerült lealjasodni az emberi mivoltuktól.

Előbb azt mondtuk, hogy ha ez jó nekik, hát csinálják, de mindezt olvasva már inkább azt mondjuk, hogy ha nem jó nekik, akkor ne csinálják!

Örülünk, hogy segíthetünk a rászorulókon

Az elvárható helyett azonban teljesen más irányt vesz a történet. A Fővárosi Szociális Közalapítványhoz „ártalomcsökkentő pályázatokat” lehet benyújtani, ami eddig akár rendben is lehetne, ha rászorulókon segítenének. Utóbbiak jelenléte azonban itt nem számottevő. Ezek nem a társadalom kivetettjei, nem elnyomottak, hanem általában legalább jómódú emberek, akiknek van miből finanszírozniuk a drogozást meg az ilyen partik egyéb költségeit, és meghívásos alapon jönnek össze rendszeresen. Nem ők a szegény boosiek – azok azokból a heterónak született fiúkból lesznek, akiket kihoznak az intézetből, és egy pár cipőért vagy aprópénzért egy életre megnyomorítanak.

Szóval ezeknek, az egyáltalán nem a társadalom perifériáján élő személyeknek van szükségük segítségre Budapest népétől. A homoszexuálisok az alapproblémán felül számos más járulékos gonddal küzdenek: az esetek 80 százalékában szerfüggőséggel élnek, szociális árnyoldalai is vannak bőven, tehát itt egy összefüggő problémahalmazról beszélünk. Budapest Főváros Önkormányzatában mégsem merül föl, hogy lejátssza nekik Michael Jordan jótanácsát, hanem inkább megerősíti őket abban, hogy csinálják csak tovább, ugyanígy, és még ad is rá 3,4 millió forintot.

A Háttér Társaság által megvalósítandó program része, hogy józan résztvevő pénzért vigyázzon a széthullott figurákra a drogos orgiákon.

Igazi álommelónak hangzik. Elképzelem, ahogy a józan felvigyázó ügyel a rászorulók testi-lelki biztonságára.

„Vigyázz, ott ki van folyva a g%©! a padlóra, el ne csússz rajta!”
„Ne, azzal a tűvel ne szúrj, mert hepatitis-es!”
„Mégis beszúrtad vele… Nem baj, nem lesz semmi gond, minden rendben lesz.”
„Nem, dehogyis, nem vagy hulladék ember, de ha mégis, akkor lődd be magad, és minden jóra fordul!”

Misetics Bálint A Város Mindenkié egy 2019-es demonstrációján (fotó: MTI/Kovács Tamás)

Meg lennék lepve, ha nem tudták volna már a pályázat benyújtásakor, hogy melyik társaság bulijaira szánják ezt a kis figyelmességet a fővárosi lakosok jóvoltából. Hab a tortán, hogy a támogatást biztosító Fővárosi Szociális Közalapítvány kuratóriumi elnöke Misetics Bálint, A Város Mindenkié csoport alapítója és Karácsony Gergely muciológiai főtanácsadója. Akik pedig jó eséllyel százezreket tesznek majd zsebre azzal, hogy bódult, szodomita orgiázókat figyelhetnek meg közelről, nem kell majd ezzel a csöpp kis pénzzel beérniük. Írhatnak majd végtelenül todományos tanulmányokat a „budapesti meleg közösség” szociális nehézségeiről, társadalmi kirekesztettségéről, a magyarok intoleranciájáról. Egész biztosan lesz olyan nélkülözhetetlen egyetemi szak vagy muciológiai intézet, amely pont ilyen pályázati kiírást kínál majd, természetesen állami vagy önkormányzati forrásból.

Mi, Budapesten élők és dolgozók, örülünk, amiért segíthetünk Misetics Bálint barátainak, nehogy a narkójuk mellé saját zsebből kelljen fizetniük még az intimitáskoordinátort is.