Ha módunk van egyetlenegy történetet elmesélni bizonytalan ismerőseinknek arról, miért ne jusson eszükbe soha a büdös életbe’ Gyurcsányékra szavazni, ez a történet legyen az! És csakis ez! Benne van mindaz a lelketlen szörnyetegség, sátániság, ami ezeket mindig is jellemezte. 2006 ősze után ismét teljes életnagyságában megmutatkozott előttünk az érett gyurcsányizmus – s a látványtól még balos ismerőseink egy része is hátrahőkölt.
Hatszáz kisgyermek. Hatszáz kis potenciális Liszt Ferenc, Máté Péter, Caramel, Szalóki Ági vagy Mága Zoltán. Hatszázan a Molnár Antal Zeneiskolából, akik 2019 óta várták, hogy végre beköltözhessenek az erzsébetvárosi Damjanich utca 4-be, amelyet kifejezetten nekik, az ő igényeiknek megfelelően újíttatott föl több százmillió forintért az előző, fideszes kerületvezetés. Hangszigetelt stúdiók, énekszobák, hangversenytermek, előadók. Végre méltó otthont kaptak volna.
Az előző önkormányzat képviselő-testülete és bizottságai döntöttek róla egyhangúlag (az akkori balos ellenzék szavazataival!), hogy a zeneiskoláé lesz az épület. Vita sem volt róla, hisz nem volt mit vitatni. Jöjjenek csak a zenesulisok, és zenéljenek végre emberi körülmények között; úgy, ahogyan egy magaskultúrájú, civilizált országban elvárható!
Aztán 2019-ben befejeződött a felújítás. Viszont ősszel a kerület népe a kiváló fideszes polgármester, Vattamány Zsolt helyett (csekély különbséggel) Neandermüller Pétert emelte trónra. Azt a gyurcsányista politikust, aki saját bevallása szerint egyáltalán nem ért az önkormányzati ügyekhez, nem való polgármesternek. Ő volt az, aki nem sokkal beiktatása után rémisztő képződménynek nevezte a fehér, heteroszexuális, keresztény férfiakat és nőket.
- Majd bocsánatkérés és lemondás helyett széttárta kezét, s a helyén maradt. Ez volt az a pillanat, amikor már azt is tudtuk, hogy nemcsak polgármesternek, de embernek is alkalmatlan. Egy ideológiailag fixált, szélsőséges, gyűlölködő pali. Tipikus gyurcsányista.
Tehát 2019 októberében Neandermüller Péter beült a polgármesteri székbe, ám esze ágában sem volt átadni az épületet a zenesulisoknak. Zenéljenek csak a sufniban, a híd alatt vagy ahol akarnak. Az önkormányzatnak sokkal sürgetőbb feladatai támadtak. Például bitcoin-bányát kellett üzemeltetni a polgármesteri iroda tőszomszédságában… Péter párttársa volt a fővájár, amíg el nem vitték a kóterba. Pétert nem vitték sehová, pedig sokan örültek volna neki.
A maszkmester
Mostanra aztán eldöntötte, kinek adja az épületet: a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) hónapokig megszállva tartó, anarchista lumpen-jampiknak. Viharsebesen kiírt hát egy testre szabott pályázatot nekik, amin a zenesulisok, el sem indulhattak. (Persze, nem is tudtak az egészről. Tudniillik, nem a pályázatfigyelőn lógnak, hanem különböző iskolák sufnijai és tantermei között vándorolnak naphosszat szerencsétlenek.) Egyértelmű, hogy csak a freeszfe-s banda nyerhetett. S nyert is.
- Az egyetemfoglaló anarchistáknak maga Niedermüller Péter adta át az épület kulcsait. Hogy a pályáztatás mennyire pártatlan és független-objektív lehetett, azt jól mutatja: a DK-s polgármester freeszfe-s maszkban virított az épület kulcsátadóján. Hát nem édes? Mintha a Fradi-Újpesten a bíró zöld-fehér sálban szaladgálna…
Azok az egyetemfoglalók kapták meg a fölújított, csili-vili épületet, akik közül számosan már fegyházbüntetésüket töltenék, ha ez valóban egy működő diktatúra lenne. Egy működő diktatúrában ugyanis nem szokás eltűrni, hogy anarchista csőcselék hónapokra megszálljon egy egyetemet, s oda ne engedje be annak vezetőit. Egy Gyurcsány-féle „demokráciában” „csupán” a szemüket lőtték volna ki, majd sajnálkozva közölték volna velük: „Minek mentetek oda?”
Szimbólum
Neandermüller Péter most, persze, játssza a tudatlant. Hogy ő semmit sem látott, semmit sem hallott, neki senki nem mondott semmit. Beszélt ugyan egyszer a zeneiskola vezetőjével, de ő sem említette, hogy kellene nekik az épület. Nyilván meglepi önöket, de a zeneiskola vezetője ezt kategorikusan cáfolta; kiemelte: Niedermüllernek világosan elmondta, milyen rémes körülmények között dolgoznak, és hogy nagyon szeretnének már végre beköltözni a nekik fölüjított épületbe.
A polgármester azt állította, nem tudta, hogy a zeneiskolának újították föl, ennek nincs írásos nyoma. Továbbá azzal védekezett, hogy volt pályázat, azon bárki elindulhatott volna. És a többi.
- Ez a bajszos, gonosz kis emberke természetesen hazudik, és mindenkit teljesen hülyének néz.
A pályázaton a maximálisan elérhető 100 pontból 30 pontot kaphatott az, aki „képzőművészet, színház- vagy táncművészet” számára kívánja igénybe venni az épületet, ám egyetlen pont sem járt annak, aki zeneiskolai célra hasznosítaná azt. Ennyit arról, mennyi értelme lett volna elindulnia rajta a zeneiskolának (ha egyáltalán tudtak volna róla).
- Hangszigetelt koncerttermek, zenestúdiók vannak az épületben – és Niedermüller ne tudná, mi célból kerültek azok oda? Vicces!
Számos okirat, önkormányzati döntés bizonyítja, hogy milyen célból újították föl az épületet – erről a Mandiner közölt tényfeltáró cikket. Ha Niedermüller nem tudott ezekről (ami gyakorlatilag kizárt), akkor „csak” teljesen alkalmatlan a posztjára: hiszen úgy játszotta át egy önkormányzati ingatlan bérleti jogát a haveri anarchistáknak, hogy fogalma sem volt az ügy előzményéről. Ez egyébként a hűtlen kezelés gyanúját is fölvetheti.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS