Mindig az ördöggel – Ártatlanokon kísérletező náci tudósok Amerika szolgálatában

Kurt Blome: náci virológus, aki a Harmadik Birodalom helyettes egészségügyi vezetője volt, a biológiai hadviselés egyik kulcsszereplőjeként titkos kísérleteket végzett a koncentrációs táborokban. Az amerikaiak „újrahasznosították”, ő volt az egyik szakértője azoknak a titkos kísérleteknek, amelyeket az Egyesült Államok számára végeztek. Ő és számtalan más embertelen tettekről hírhedt tudós dolgozott az amerikaiaknak, akik szovjet kémeken, de saját állampolgáraikon is előszeretettel kísérleteztek. Mindszenty József akaratán kívül kulcsszereplő volt, a CIA jelentése szerint a világszerte ismert hercegprímás pere volt a legfontosabb figyelmeztető jel: ha ő vallott, akkor „bárkivel” meg lehet „bármit” tenni. És az ördögi rendszerrel (kommunizmus) szemben ördögi módszerekkel harcoltak.

Az elegáns, jól fésült professzor megáll, közelebb hajol a kirakathoz. Régimódi zakót visel, de a frizurája, a hajában a választék ezúttal is tökéletes. Sovány, de azért jó formában van, odafigyel a testére, keveset iszik, mértékkel eszik. Közel jár a hatvanhoz, de nyugodtan letagadhatna pár évet. Ránézésre egyszerű hivatalnoknak gondolná az ember, kevesen ismerik valódi kilétét.

Kurt Blome. Forrás: Wikipédia

A neve Kurt Blome, a foglalkozása virológus, néhány évvel korábban a Harmadik Birodalom helyettes egészségügyi vezetője volt, a biológiai hadviselés egyik kulcsszereplőjeként titkos kísérleteket végzett a koncentrációs táborokban. Bubópestis, ideggáz – sok mindennel próbálkoztak. Most, amikor a könyvesbolt kirakatában nézegeti magát, már az amerikaiaknak dolgozik; egyike a számtalan náci tudósnak, akit átvettek; ennek köszönhette azt is, hogy Nürnbergben felmentették.

A szigorúan titkos Operation Paperclip-et (magyarul Gemkapocs Műveletet) a második világháború vége felé indította el az Egyesült Államok, hogy a Harmadik Birodalom legkiválóbb tudósait, mérnökeit és kutatóit a saját szolgálatába állítsa. A műveletet a hírszerzéshez tartozó Joint Intelligence Objectives Agency (JIOA) irányította, és bár az irányelvek papíron kizárták a náci párt egykori tagjait, illetve a háborús bűnösöket, a valóságban az ügynökség „kifehérítette” az értékes, de erkölcsileg menthetetlen elméket.

Becslések szerint közel kétezer tudósról, orvosról és technikusról volt szó (van, ahol hétszázról írnak), a kiválasztottak amerikai táborokba kerültek, ahol a mindenre kiterjedő vallatás és kihallgatás után „mazsolázhatott” belőlük az amerikai hadsereg. A kiválasztottak közé tartozott Blome is, akinek a biológiai hadviselésben szántak kulcsszerepet. De nem csupán abban.

A Camp King kísérletei

Annie Jacobsen komoly vihart kavaró művében arról írt, hogy Blome is tagja volt annak a német–amerikai csoportnak, amely a Frankfurthoz közeli Camp Kingben szovjet kémeken végzett kísérleteket a CIA-nek, hogy kifejlesszék a tökéletes kihallgatási technikákat.

Többek között az LSD-t is bevetették. A kísérletek a Frank Olson halála kapcsán már említett Operation Bluebird alá tartoztak. Külön érdekes, hogy Blome a Camp Kingben annak a Walter Schreibernek dolgozott, aki Nürnbergben még tanúként Bloméra, illetve Hermann Göringre vallott, akiket a nácik biológiai hadviselés fő felelőseiként nevezett meg.

Önmagát természetesen felmentve.

Jacobsen könyve szerint Schreiber még a nácik alatt kezdte el kifejleszteni azt a vegyes, drogokra és különböző gyógyszerekre és hipnózisra épülő manipulációs technikát, amelyet már amerikai megbízásra próbált tökéletesíteni. Miután elvégezte megbízásait, hamis papírokkal Argentínába postázták az amerikaiak, ott is halt meg 1970-ben.

Walter Schreiber. Forrás: Wikipédia

Lobotómia, elektrosokk és hipnózis

A következőkben olyan iratrészleteket fogok bemutatni, amelyeket a CIA néhány évvel ezelőtt oldott fel a titkosítás alól.

A beszkenelt dokumentumok szabadon hozzáférhetőek az interneten, ami azért jól mutatja, hogy az Egyesült Államok és Oroszország gyökeresen máshogy áll a múltkutatáshoz. Az iratok egy része persze nincs fent, illetve nem kutatható, de így sem túl szívderítő az a kép, amely összeáll.

A CIA-nál az iratok 1977 augusztusában történt felülvizsgálata során összesen tizennyolc olyan dobozt találtak, amelyek a Project Artichoke (és elődje, a Bluebird) anyagait tartalmazták. A jegyzőkönyvben kitértek a különböző módszerekre, mint az elektrosokk, a lobotómia (!), az amnéziával és hipnózissal kapcsolatos kísérletek, a különböző kábítószerek (például meszkalin) használata.

Project Bluebird. A kép illusztráció

A CIA irataiból kiderül, hogy a Project Bluebird hivatalosan 1950 elején indult el, és 1951 augusztusában nevezték át Artichoke-ra. Hipnotizőrök, pszichiáterek, kémikusok, orvosok szerepelnek a dossziékban, de a nevüket természetesen nem említik. Egy 1950. április 5-ére datált iratában ezt írták a „Project Bluebird”-ről:

„Ennek a projektnek az a célja, hogy az OSO és az OPC műveleteinek támogatása érdekében azonnal különböző csoportokat hozzon létre. Ezek a csoportok a poligráfot, a drogokat és a hipnotizációt is felhasználják annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el a kihallgatási technikák területén. Fontos a projekt elindítása, mivel a közelmúltban jelentős köz- és kormányzati érdeklődés tapasztalható a hipnotizáció felhasználása iránt, mind a kihallgatások ügyében, mind a célszemélyek ellenőrzése miatt.

Az érdeklődés a közelmúltban tapasztalt magyarországi és egyéb szatellitállamokban történt kémperek ismeretében vált igazán erőssé.”

Szatellitállam. Ennél a pontnál összekapcsolódik a könyvemben részletesen bemutatott szovjet Lunc professzor [a KGB hírhedt orvosa] – azaz „Ördög doktor”, aki mások mellett Vlagyimir Bukovszkijt próbálta megtörni –, valamint Bálint István ÁVH-s pszichiáter és az amerikaiak által felhasznált Blome története.

Lunc professzor – egy ukrán festő műve. Forrás: saatchiart.com

Mindszenty pere kulcsfontosságú volt

Erről a keleti „inspirációról” [illetve az amerikai titkos tevékenységről] írta Máthé Áron történész a következőket a Huszárvágás blogon:

„Ez a része a kutatásoknak 1949-ben kapott lendületet. Mára egy méltatlanul elfelejtett hős, Mindszenty bíboros-érsek ügyéről volt szó ugyanis. Az addig karakán embernek ismert katolikus főpap ugyanis a kommunisták által koholt koncepciós perének tárgyalásán furcsán, zavartan viselkedett.

Már akkor felmerült a gyanú: hallucinogén drogokkal tömték tele, s így, alaposan begyógyszerezve állították a bíróság elé! A tárgyalást közvetítették, s a per anyagát kiadták. Mindszenty ügyét az egész szabad világban élénk érdeklődés kísérte.

(Ma már kevesen hinnék, hogy az amerikai-olasz katolikus családban felnövő Nancy Pelosiéknál is mindennap imádkoztak Mindszentyért…)

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, mellette áll Zakar András érseki titkár. Forrás: Fortepan.hu; adományozó: Bass Tibor

Persze nemcsak Mindszentyről volt szó, hanem az elfogott ellenséges ügynökökről is. A CIA olyan módszereket keresett, amivel nemcsak szóra bírhatja őket, de akár megváltoztatva személyiségüket, »újrafelhasználható«, visszaküldhető alanyokat faraghat belőlük. 1949-ben elindult a CIA szupertitkus kutatási programja. A rövidesen kitörő koreai háború azután újabb lökést adott a programnak. Amerikai hadifoglyok mindenféle terhelő nyilatkozatot tettek az Egyesült Államokra, többek között háborús bűnökkel vádolva hazájukat. Később ez a jelenség a történetből született regény és film alapján a »Mandzsúriai jelölt« néven vált ismertté.

A CIA egyetlen épeszű (bocsánat a szójátékért) magyarázatot talált: ezeket az embereket, ahogyan Mindszentyt is, agymosásnak vetették alá. A szupertitkos program során – először Bluebird, utána Artichoke, végül MK-ULTRA nevet viselte – intenzíven vizsgálták az emberi psziché bugyrait, a legkülönfélébb módszerek segítségével. S ezek közül az LSD (»igazságszérum«) egészen magas dózisú adagolása köztörvényes elítéltek részére még korántsem volt a legdurvább.”

Hipnotizőrök és pszichiáterek

Egy újabb CIA-s iratrészletben világosan leírták, hogyan építették fel a kihallgató csapatokat: „Két csapatot kell biztosítani, amely két-két orvosból, pszichiáterből, hipnotizőrből és technikusból áll. Így az egyik csapat mindig elérhető lesz. Azt javasoljuk, hogy az orvosoknak és pszichiátereknek Washingtonban hozzunk létre egy külön irodát, ahol a képzést, kísérletezést, a különböző kábítószeres és hipnotizációs eljárásokat fedés mellett végezhetik.”

Több kísérletről írnak, a hipnózissal kapcsolatosat a CIA önként jelentkezőin végezték el, de felhasználtak más állampolgárokat, sőt, egy „ismert gengsztert” is.

Az egyik irat szerint nyolcvannyolc amerikain végeztek különböző kísérleteket, amelyeknél olyan szereket használtak, mint a koffein, a szkopolamin, az alkohol és a tetrahidrokannabinol.

Jelentés a műveletekről. Forrás: cia.gov

A legdurvább, hogy még a lobotómiáról is szó esik.

„A prefrontális lobotómia is technikák között van felsorolva”

– fogalmaztak a korábbi belsős anyag értékelésében. „De ezen a területen a CIA nem végzett komoly erőfeszítést, és voltak olyan elgondolások, amelyek visszautasították ezt a technikát.”

Richard Helms szerint csak védekeztek

Nem meglepő, hogy az amerikaiak később a megelőzést hozták fel védekezésül; a korábbi CIA-igazgató, Richard Helms szerint nem akartak hátrányba kerülni a Szovjetunió és Kína mögött, illetve fel akarták készítenie kémeiket és ügynökeiket a várható kihallgatásokra. „Azt gondoltuk, hogy nem maradhatunk le az oroszok és a kínaiak mögött, ki kellett derítenünk, hogy milyen kockázatot rejt az LSD és a többi drog, ha ember befolyásolására használják” – mondta Helms David Frost újságírónak már 1978-ban.

Ki-kicsoda a nácikról [Tényleg ez a címe – Who’s Who in Nazi Germany]. Forrás: cia.gov

Maga Kurt Blome és a korábbi cikkemben bemutatott Frank Olson jól ismerhették egymást; Jacobsen könyvéből kiderül, hogy Nyugat-Németországban, a már említett Camp Kingben találkoztak, ahol Olson Blome vezetésével részt vett a foglyokon történt LSD-s kísérletekben. Olson ekkor talán még nem sejtette, hogy maga is sorra kerül, de így történt. Ő meghalt, Blome életben maradt, és a haja szála sem görbült. Orvosként dolgozott, de politikusként is kipróbálhatta magát 1969-es halála előtt. 

Hogy őket miért nem vadászta le a Moszad, az már egy másik, persze nagyon is érdekes kérdés.

Itt is, ott is lelkeket loptak

Bár ez a részlet végül kimaradt a könyvemből, más hasonló történetek helyet kaptak. Például azok, amelyeknek központi alakja a fent említett Lunc professzor. Róla írta a politikai fogoly Bukovszkij a következőket:

„[…] Lunc szeretett olvasottabb betegekkel elbeszélgetni. Beszélgetett filozófiáról, irodalomról. Különösen akkor tette ezt szívesen, ha kollégái is jelen voltak, szeretett csillogni a felkészültségével. […] Esténként sokszor beszélgettem vele rendelőjében Bergsonról, Nietzschéről, Freudról, ahol a nagy francia humanista, az elmebetegeket láncaiktól megszabadító Pinel litografált képe függött. Nem értettem, miért vesztegeti rám az idejét. […] Lehet, hogy unatkozott?”

Könyvem továbbra is elérhető a nagyobb könyvesboltokban (bár nem árt az eladóktól kérni, mert valahogy [nahát] sokszor „elbújik” más könyvek mögé. De megrendelhető például itt is.