Azért érdemes szemünket a haladó Nyugat felé irányítani, mert a világ azon részén mindig gondoskodnak a szórakoztatásunkról, miközben tanulságos és megdöbbentő következtetéseket vonhatunk le azzal kapcsolatban, hogy miért nem működik semmi, ami nem a normalitás és a valóság talaján áll. Legújabb tanmesénk főszereplője egy üzletember, a Doc Marie’s nevű leszbikus bár alapító-tulajdonosa, aki részben pénzkeresés céljából, részben pedig jó szándékból nyitotta meg a helyet, amit néhány nappal később be is kellett zárnia, mert az oda érkező, mindenre nyitott közönség világot megrengető hisztériában tört ki, mert szerintük a bár nem is igazi „safe space”, és különben is, milyen dolog az, hogy anyagi haszonszerzés céljából üzemeltet bárki egy olyan helyet, amihez a szivárványos közösségnek köze van. Szórakoztató perceink következnek.
A Doc Marie’s egy leszbikus bár, amely ez év július 1-jén nyitotta meg kapuit azzal a reménnyel, hogy még több inkluzivitást hoz Portland városába. De mindössze egy héttel az ünnepélyes megnyitójuk után kénytelenek voltak bezárni, annak ellenére, hogy a nyitó buli hatalmas siker volt, kígyózó sorok álltak, ráadásul Portlandben előtte soha nem volt leszbikus bár, így egy fontos, hiánypótló kezdeményezéskén tekintett rá a publikum.
De akkor mégis mi lehetett a baj? – teszi fel a kérdést egy magamfajta erkölcsi őskövület, pedig a válasz szinte egyértelmű. Haladó barátaink kitalálták, hogy a hely nem elég befogadó a transzneműek és a színes bőrűek számára, sőt, annak ellenére, hogy Portlandben már rég feloldották a maszkhordási kötelezettséget, a hőbörgők azzal is megvádolták a bárt, hogy nem elég szigorú a COVID-intézkedések tekintetében. Vicces egyébként, hogy állítólag a hely nem elég nyitott a transzneműekre, miközben benne van a nevében, hogy „leszbikus”, vagyis a súlyosan elmaradott világlátásom szerint ez a hely azoknak a hölgyeknek szól, akik más hölgyek társaságát keresik, nem pedig egy nőnek öltözött férfit, aki egyértelműen súlyos mentális zavarokkal és a világ szinte összes komplexusával rendelkezik.
A nőnek öltözött férfiak miatt egyébként rendkívül sok kellemetlen esemény történt az elmúlt időszakban: elég csak arra a fiatal lányra gondolni, akit a női mosdóban megerőszakolt egy transznemű férfi, vagy arra a transznemű elítéltre, akit azért kellett elszállítani a női börtönből, mert elkezdte teherbe ejteni a többi rabot.
Na, de visszatérve a bárra: a Doc Marie’s alkalmazottai Instagram-oldalt hoztak létre, hogy alátámasszák a hisztit. Azt állították, hogy a tulajdonosok nem voltak elég proaktívak a „safe space” kialakításában, és rasszizmussal is megvádolták őket, csak hogy teljes legyen a kép. Az alkalmazottak azt is követelték, hogy a bár indítson „ingyenes érzékenyítő tanfolyamokat” a közösség tagjainak.
De figyeljenek, a java még csak most jön: végül az alkalmazottak azt követelték a tulajdonosoktól, hogy adják le a bár tulajdonjogát, és adják át nekik az üzletet. A tulajdonosok 24 órás határidőt kaptak. Mindössze öt nappal a nyitás után a bár július 6-án bejelentette, hogy ideiglenesen be kell zárniuk.
Ha nem értik, akkor nem Önökben van a hiba: a forradalom felfalta egy újabb gyermekét, mert nem vette jó néven, hogy egy üzlet üzletként, a küldetéstudat mellett megélhetési célból is próbál működni. A haladók anarchista világnézete persze nem újdonság. Szerintük egy helynek, sőt, az egész világnak vezetőség nélkül kellene működnie és mindennek ingyen kellene lennie, és egy cél kellene, hogy mindenki előtt lebegjen: a transzneműek elfogadása.
Az esetből messzemenő következtetéseket is le lehet egyébként vonni a szórakozás mellett, mégpedig azt, hogy a baloldali haladó gondolkodás és világnézet gyenge, instabil, sebezhető, és hiába kap világszerte nagyobb médiafigyelmet és hiába uralja a kultúrát a külföldi egyetemeken keresztül, előbb-utóbb megbénítja önmagát. Ennek egyetlen oka van: a haladó baloldali világnézet egy egocentrikus, önimádó, a természet törvényeit és a közösséget elutasító doktrína, amely soha nem működött és soha nem is fog.
Hasonló egyébként ez a történet ahhoz, ami annak idején szintén Portlandben történt: volt egy pékség, amit egy Lilian nevű fekete esélyegyenlőségi aktivista miatt kellett tönkretenni, mert a „hölgy” szerint a bőrszíne miatt nem szolgálták ki az eladók. A végén persze kiderült, hogy valójában záróra után ment be az üzletbe és nem tudták már kiszolgálni, és a dolognak semmi köze nem volt semmihez, de ez nem számított. Az alkalmazottakat kirúgták, helyette LMBTQ-személyzetet vettek fel és kitűzték az ajtó fölé a szivárványos zászlót. Így mindenki jól járt és jobb ember lett a végén. Ja, nem.
Fotó: Libs of TikTok
Facebook
Twitter
YouTube
RSS