Pesti Srácok

„A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kell küzdenie!” – A Szovjetunióba elhurcolt magyarokra emlékeztek Óbudán (PS-exkluzív!)

„A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kell küzdenie!” – A Szovjetunióba elhurcolt magyarokra emlékeztek Óbudán (PS-exkluzív!)

Sztálin halála után néhány hónappal, 1953. november 20-án és 25-én két részletben, mintegy ezerötszáz honfitársunk térhetett haza a Szovjetunió kényszermunkatáboraiban eltöltött rabságából. Ennek okán még 2012-ben november 25-e lett a Szovjetunióba hurcolt nemzettársaink emléknapja és azóta ezen a napon emlékezünk a második világháború után malenkij robotra vagy GULAG-ra hurcolt, mintegy nyolcszázezer magyarra.

2018-ban Óbudán, az Áprád fejedelem útján állították fel az ország első GULAG-emlékművét. Az emlékmű ötletgazdája a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) volt. Az elképzelés kormányzati támogatást is kapott, olyannyira, hogy 2018 nyarán Orbán Viktor miniszterelnök személyesen avatta fel az elhurcoltak tiszteletére állított emlékművet. Azóta itt tartják az országos megemlékezést, amelynek szervezésében továbbra is kulcsszerepet vállal a SZORAKÉSZ.

Az idei megemlékezés kezdetén Takács Bence előadóművész-műsorvezető mély átéléssel szavalta el Gyóni Géza Csak egy éjszakára… című híres költeményét, majd az első szónok, Menczer Erzsébet, a SZORAKÉSZ elnöke következett. A szervezet vezetője kiemelte: a második világháborúban győztes bolsevik terrorállam féktelen bosszúja és mérhetetlen „étvágya” nyelte el a XX. század második világégésének végén a serdülőkort alig elhagyó vagy még iskoláskorú „rettenetes magyar bűnösöket”.

Menczer Erzsébet, a SZORAKÉSZ elnöke. Fotó: Géher Ferenc

„A malenkij robotra elhurcoltakat, a szovjet GULAG poklába ítélet nélkül, vagy koncepciós eljárásban, fogolyként kiszállított embereket villanyjárta szögesdrótok mögé zárták, kényszermunkára fogták, olyan körülmények között, amelyekhez munkaeszköz és szerszám nem volt, sem megfelelő orvosi ellátás. S naponta többször is közölték velük, hogy az őrségnek nem kell elszámolnia az ő életükkel. A kiszabaduló, még életben lévő foglyokban hazatérésükkor tudatosították, hogy a történetekről senkivel nem beszélhetnek. Sem egymással, sem családjukkal… Hajtsunk fejet mindazok előtt, akiknek emberi jogait a történelem során a megszállók, a kommunisták, a 20. század tömeggyilkos hatalomépítői semmibe vették.”

A SZORAKÉSZ elnökének beszéde után Ötvös Csilla operaénekestől hallhattuk az Ave Mariát, majd Magyarország Kormánya nevében Dr. Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettese mondott emlékező beszédet. Ennek kezdetén emlékeztetett: a rabok második csoportja éppen azon a napon térhetett haza szülőföldjére, amikor az Aranycsapat 6:3-ra legyőzte Angliát az Évszázad mérkőzésén. Ám a rádió előtt ülő százezrek erről mit sem tudtak.

„A diadal ünnepe mögött ott maradt a szenvedők néma fájdalma, s ez ma is sokszor megtörténik, amikor nem hallatszanak a fájdalom szavai. Ha túlélted, hallgass – szólt a rabtartók verdiktje egykori fogvatartottjaikhoz. Ez ma is figyelmeztet bennünket, mert nekünk lehet tapasztalatunk arról, hogy milyen következményekkel jár, ha egy embertelen diktatúra terrorja hallgatásba kényszerít egy társadalmat.”

 

Dr. Latorcai Csaba miniszterhelyettes saját családi érintettségét is megosztotta az emlékezőkkel. Fotó: Géher Ferenc

A miniszterhelyettes saját, személyes emlékeit is felidézte, amelyből kiderült: családilag is érintett a GULAG borzalmaiban.

„Nagyapám is hét évet töltött Szovjet-Oroszország és Ukrajna kényszer rabtelepein. Édesapám már hét éves volt, amikor először magához ölelhette őt az apukája. És ő még jól járt, mert nagyon sokan voltak, akik többé sosem ölelhették meg a Szovjetunióba hurcolt szeretteiket. Jellemző része a történetnek, hogy amikor édesapám 1993-ban Antall-kormány tagja lett, nagymamám azt mondta: édes fiam, téged ezért fel fognak akasztani a kommunisták. Ma, amikor ismét bizonytalan Európa jövője, adjon erőt ez a tapasztalat. Igazi magyar tragédia volt ez, hiszen hadifogolyként vagy internáltként csaknem nyolcszázezer embert hurcoltak el a szovjet megszállók. Rájuk gondolva nem csak történelmet idézünk fel, de a nemzet lelkiismerete is szól. Sorsuk figyelmeztetés a mai társadalom számára is: a szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kell küzdenie!”

 

Az emlékmű a koszorúzás után. A szerző felvétele.

A megemlékezés a Szózattal, valamint a jelenlévő tisztségviselők és emlékezetpolitikai szervezetek képviselőinek koszorúzásával zárult. 

Vezető kép: Koszorú az óbudai GULAG-emlékműnél 2025. november 25-én. A szerző felvétele.

 

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.