Szeretetországot rombolunk
Magyar Péter nagyot akart durrantani a kegyelmi ügy újbóli felmelegítésétől, de nem tudott újat mondani.
Fotó: Hatlaczki Balazs
Magyar Péter hangzatos jelszava, hogy szeretetországot építünk, az elmúlt hetek is bizonyítják, hogy pártja, a Tisza nem építeni akar, hanem rombolni. Leépíteni a lelkeket, az elmúlt tizenhat év eredményeit felszámolni, folyamatosan félelmet gerjeszteni, fenyegetni, további gyűlöletet gerjeszteni, nos ez a szándéka az új hatalomnak, Magyar Péteréknek.
Úgy érzik erre kaptak kétharmados felhatalmazást a választóiktól. Majd meglátjuk egy év múlva, hogy erre kaptak-e bizalmat Magyar Péterék. Mégis mi történik itt Magyarországon, mik azok az üzenetek, amelyek aggodalomra adnak okot. Mindenesetre az új miniszterelnök antréja megdöbbentő volt, sokakat sokkolt.
Magyar Péter szeretetországa
Azt tudtuk, hogy dührohamai vannak, nem tud uralkodni az érzelmein – bújócskázik fiatalkorú lányok szoknyája alatt, részegen ordibál, lökdösődik, más ember telefonját hajítja a Dunába, a miséről templomból kijövő embereket trágár szavakkal szégyenít meg, nyilvánosság előtt újságírókat fenyeget, munkahelyük megfosztásáról elmélkedik, hosszú a sor-, de arra nem gondoltunk, hogy végtelen nárcisztikussága kormányfőként, olyan személyiségzavarrá növi ki magát, hogy az államfőt, Sulyok Tamást az újjáválasztott parlament ünnepi ülésén leteremti, alkalmatlannak nevezi, leckézteti és lemondásra szólítja fel. Ezt folytatja az összes közjogi méltóság önként lemondásának követelésével.
Jó irány a nemzeti megbékéléshez. Ki ez a ,,sehonnai ember”, aki még semmit sem tett le az asztalra a szakmai- vagy akár a politikai életben, aki meg meri ezt tenni? Az már csak cirkuszba illő jelenet, hogy egy miniszterelnök felcsap idegenvezetőnek és a volt Karmelita Kolostorban, elődje miniszterelnöki rezidenciáján, élő televíziós közvetítésen becsmérli az újjáépített műemléket, összevissza hazudozva a pompáról, a gazdagságról, holott a valóságban egy puritán, a régmúlt hangulatát visszaadó épületről van szó. Olyan hivatalról, amely méltón képviseli Magyarországot, a mindenkori miniszterelnök munkahelyét.
Ez az ember lebecsülte annak a több ezer építő iparosnak, szakembernek, építésznek, tervezőnek, lakberendezőnek a munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Nemzeti Hauszmann Terv alapján a lerombolt Budai Vár több történelmi épülete, köztere ismét az eredeti fényében ragyogjon. Mi ezzel a baja Magyar Péternek? Orbán Viktor, volt miniszterelnök - akit folyamatosan gyaláz méltóságod! -, az elmúlt tizenhat évben valóban programmá tette hazánk újjáépítését, lakhatóvá tételét Budapesten, vidéki városokban, falvakban egyaránt, és fő feladatának tekintette a kommunizmus által lerombolt, elhanyagolt történelmi épületeinknek helyre hozatalát. Egyre világosabbá válik a szándékuk, hogy kicsodák ők.
Renegátok – a nemzeti oldal árulói -, zsoldosok, akik nem a magyar hagyományok, érdekek mentén fognak politizálni. Néhány döntésük, elszólt elképzelésük előre vetíti, hogy nekik semmi közük a nemzeti, konzervatív, keresztény Magyarországhoz. A Tisza neoliberális (SZDSZ kreatúra), neomarxista, bolsevista, globalista párt. Kiszolgálói lesznek Brüsszelnek, migrációs politikájuknak, a pénzügyi oligarcháknak, a mély államnak, a woke, az lmbtq és a gender embert pusztító ideológiának. Egy darabig még hisznek az emberek a hazugságoknak, a gyűlölet politizálásnak, de aztán jön a keserű kijózanodás. Már most érdemes egy-két dologra figyelni. A leépítést szervező Magyar Pétert valójában hagyomány ellenes, kunbélás, marxista, kommunista magatartás jellemzi. Mint említettem, lenézi, semmibe veszi a magyar embereknek azt az erőfeszítését, amivel Magyarország ékességét, az évtizedekig romokban álló Budai Várat újjáépítik. Kétséges, hogy befejezik-e.
Magyar úr tervbe vette, hogy megszüntetik a vármegye kifejezést. Mi a gond a Szent István által alapított vármegye rendszerrel, ami a Szent Koronához tartozott és több mint ezer évig működött, fejlett közigazgatási rendszerrel. Illik tudni, hogy a kommunisták szüntették meg 1945 után a vármegyéket, a jól működő közigazgatási rendszert. Helyette a szovjet típusú, működésképtelen tanácsrendszert hozva. A jól működő régit állította vissza a Fidesz-kormány. Most az új kommunistáink ismét elveszik a megye elől a vár szócskát, szétverik a kormány hivatalokat, a főispáni rendszert, ami súlyosan fogja érinteni a hatósági ügyintézést, a közszolgáltatást. Ennek átalakítása mennyi pénzbe fog kerülni?
Az új gyermek- és oktatásügyi miniszter Lannert Judit és csapata sem ígér sok jót. Már az oktatás-nevelés ügyben tárgyal az Amnesty International aktivistáival, hogy ,,emberi jogi, nemi kisebbségeket érintő, érzékenyítés” kerüljön az oktatásba. A Labrisz Leszbikus Egyesület, az LMBTQ-val együtt képzést indított a tanároknak. A ferde hajlam képzését tuningolta a Tiszához közelálló Heidl György – államtitkár jelölt – filozófiatörténész, aki szerint az úrnapi körmenet károsabb a gyerekeknek, mint a Pride. Felhívnám a figyelmét a filozófus úrnak, hogy a hazai körmeneteknek, az ünnepi istentiszteleti vonulás Oltáriszentséggel húsvétkor, a magyar politikai-és egyháztörténetben különleges jelentőséggel bír. A kommunista diktatúrában (Rákosi-Kádár) az úrnapi körmenet Nagyszombat délutánján a templomból kijövet, nemcsak Krisztus feltámadásáról, a keresztény hitről szólt, hanem egyben néma tiltakozás volt a diktatúra ellen, a katolikus vallás üldözőivel szemben a vallásszabadságért. Ezt Ön ne tudná?
Hogyan hasonlíthat össze egy kétezer éve tartó hagyományt, a gyerekeket megrontó aberrált felvonulással. A kereszténység védelméért számos hívő életét adta, mártíromságot vállalva a legnagyobb kommunista terror alatt. Gondoljunk Mindszenty József hercegprímásra, esztergomi érsekre. Csaknem nyolcvan éve az egyre durvább, gyilkos kommunista ávós terror ellen vonultak százezrek Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, a katolikus hit védelmében. Az 1947. augusztus 15-től 1948. december 8-ig tartó Boldogasszony éve nem volt más, mint az egész országot átpásztázó lelkigyakorlat, hívek milliói imában, engesztelésben, tevékeny isten- és emberszeretetben.
A Boldogasszony évének egyik legnagyobb zarándoklata 1947. szeptember 14-én indult a Városmajorból Máriaremetére: Mindszenty bíborost százezres férfisokaság követte. A következő vasárnapon a nők, az azt követő vasárnapon pedig a fiatalság járta végig ugyanezt a zarándokutat. A hercegprímás erre mondta:
„Amikor fáradtságot érzünk tagjainkban, tegyük le ide a kereszt oltára elé, és ajánljuk fel a leginkább szenvedő magyarokért.”
Hitéért, a magyarok hitéért vállalta a meghurcoltatást, a megaláztatást és a kínzásokat Rákosi-Péter Gábor börtönében, amikor is a nagy zarándoklatot követően 1948 karácsonyán a bolsevista pribékek elhurcolták az esztergomi érseki palotából. Ez nem a beteges magamutogatásról szólt Heidl uram! Mégis a kérdés az, hogy a megválasztott ámokfutó miniszterelnök szedett-vedett csapatával hogyan engedhet meg magának bármit is, ami Magyarország hagyományainak, értékeinek, érdekeinek nyílt leépítésére irányul? Ezért nem a félrevezetett választói tömeget okolom. Hiszen a nép már csak ilyen. A háttérben a magyar történelem megtorlatlan bűneit látom, az igazságtétel elmaradásában.
A rendszerváltás folyamatainak legnagyobb bűne, hogy a gyilkosokat, a parancsot kiadókat, ennek az ideológiának megalapozó értelmiséget futni hagyták. Ágyban, párnák között halt meg Aczél György, Péter Gábor, Marosán György, Biszku Béla, Apró Antal, Mátsik György, Borbély János (mosolygó halál)... Bár az új alkotmányunk, az Alaptörvény foglalkozik a politikai felelősséggel, de ez nem elrettentő. Igaz, a konzervatív jobboldal készítette a törvényeket, amely épít a keresztényi szeretetre, a megbékélésre, a megbocsátásra. Időről időre ez a megengedés lett a veszte a nemzeti oldalnak. Most is ez történik. A kontraszelekció, az alkalmatlanság győzött.
Ezért teheti meg az új hatalom, hogy törvénytelen, jogállam ellenes, a magyar érdekekkel élesen szemben álló döntéseket hozzon. Ezért írtam az elején, hogy Magyar Péterék nem szeretetországot építenek, hanem annak lerombolásában érdekeltek, a gyűlölet, a bosszúállás országot teremtik meg úgy, hogy az ellenfeleiket nemcsak politikailag, hanem egzisztenciálisan is megsemmisíteni akarják. Csurka István gondolatai jutnak eszembe:
,,… Nem lehet sikeres itt a Duna-tájon semmilyen mozgalom, amelyik nem nemzeti.”
Karácsony Sándor szavai is hasonlóak Csurkához, aki ezt mondja:
"a nemzet közös vállalkozás"
s ennek a közös vállalkozásnak, a nemzeti önépítésnek is csak magyar voltunk adhatja hitét, motorját.
Az előzményeket látva kétséges, hogy ez az ,,új-idegen” hatalom, egyáltalán magyarként képes-e ezt végrehajtani. Megint Csurkához fordulok, aki 2008-ban ezt írja:
,, Az új magyar önépítés programjának a szeretet programjának kell lennie. Sem időszerűbb, sem nagyobb, sem mélyebb, sem átfogóbb gondolat nincs ennél a világon. S ezt még csak vállalni sem kell, hiszen ő vállal bennünket.”
Szeretet, nemzeti, önépítés, ezt vállalná Magyar Péter? Önökre bízom, hogy elhiszik-e.
