A lángos és a sör árán fog múlni, hogy folytatódik-e a kampány
Még a pünkösdi hosszú hétvége előtt olvastam, hogy mennyire brutális helyzet van az autópályákon. Egészen konkrétan az M1-esen és az M3-ason szokott ilyenkor káosz lenni, mert ebbe az irányba van a Balaton. Honfitársaink egy része a megérdemelt pihenését ezekben a percekben is valószínűleg ott tölti, nekik jó kikapcsolódást kívánunk, de érdemes mégis megjegyezni, hogy ők jelenleg éppen nem foglalkoznak politikával, és nem nézték meg Magyar Péter azon videóját sem, amelyben tizennégy snitten keresztül mutatja meg, hogyan ünneplik őt. A Magyar Péterrel nem foglalkozó emberek száma a nyár folyamán csak magasabb lesz, és talán el is felejtik, hogy már nem Orbán Viktor a miniszterelnök. Vagy nem. És ez talán a lángos árán múlik majd, meg azon, hogy találnak-e árnyékos helyet a strandon.
Amellett, hogy örömteli, hogy ennyien vannak Magyarországon, akiket érdekel a politika, és abban valamilyen formában részt is akarnak venni, tegyük hozzá azt is, hogy nem normális, ha az ember napi szinten határozza meg önmagát az alapján, hogy mi történik a politikában. Az elmúlt időszakban, a kampányban és a Tisza választási győzelme utáni posztkampány-időszakban a kormánypárt vezetése vélhetően tudatosan ment rá arra, hogy politikai hype-ban tartsa a népet, de a kormánypropaganda soha nem lehet erősebb a nyárnál és a Balatonnál. És ez idén sem lesz másként.
Mindenki fáradt egy ilyen kampány után
Ennek egyik oka az, hogy az emberek fáradtnak tűnnek, és akár részt vettek benne, akár nem, kimerítette őket a kampány, ami idén már nem egyszerű közéleti kérdés volt, hanem egy olyan zaj, amiből nem lehetett kimaradni. És ez már nagyon idegesített mindenkit.
És valljuk be: hiába akarja azt a miniszterelnök, hogy a kampányzaj megmaradjon, nem fog. Az emberek jelentős része valójában nem akar egész nap politikával foglalkozni. Nem akar napi háromszor rendszert váltani fejben, nem akar minden esemény mögött történelmi fordulópontot látni, és főleg nem akarja úgy leélni az életét, hogy közben folyamatos idegállapotban tartja magát egy olyan világ miatt, amire a legtöbbször közvetlen ráhatása sincs.
A politika viszont ma már nem hagy békén senkit. Akkor sem, ha valaki nem akar részt venni benne.
És talán pontosan ezért lesz érdekes ez a nyár. Mert a kampány logikája mindig azt feltételezi, hogy az emberek figyelme állandóan fenntartható. Hogy mindig lesz új botrány, új videó, új ellenség, új megváltó, új kommentháború.
Csakhogy közben itt van a nyár, a Balaton, a sör, a hekk, a gyerek visítása a vízben, meg az a nagyon egyszerű emberi érzés, hogy néha az ember szeretne csak létezni egy kicsit anélkül, hogy történelmi szerepet kellene játszania.
És ilyenkor derül ki, hogy a valóság sokkal erősebb minden politikai narratívánál. Mert hiába próbálja minden oldal elhitetni, hogy most éppen a történelem legfontosabb heteit éljük, az átlagember számára július közepén mégis fontosabb lesz, hogy van-e árnyék a strandon, mint az, hogy milyen videót vágatott Magyar Péter.
Kivéve persze, ha nagyon drága lesz a lángos a horvát tengerparton, mert az bizony majd Magyar Péter hibája lesz.
Szóval fontos lenne a műsor helyett elkezdeni dolgozni, mert az embereket hamarosan már csak az fogja érdekelni, hogy mi történik velük, és arról ki tehet.
