Már leírni is unalmas sokadjára, hogy az angolok focija milyen semmitmondó, semmittevő és nézhetetlen az egész Eb-n, Akkor minek jöttek ide, ha nem akarnak focizni?! – szólna a teljesen jogos kérdés, főleg, hogy néha-néha azért látjuk, hogy tudnak focizni, és vannak megvillanni képes egyéniségeik, akik amúgy simán beleszürkülnek bármelyik meccsbe. Svájc egyenrangú és sokkal szimpatikusabb félként szállt be a negyeddöntőbe, amely tragikusan unalmas mérkőzést hozott, egészen a 75. percben esett első gólig. A rendes játékidőben és a hosszabbításban is néhány perces szakaszok erejéig láthattunk játékot, a többi csak eseménytelen passzolgatás vagy birkózás volt. Svájc mellett szólt, hogy többször igyekezett alkotni valamit, de az angol csapat legsunyibb vonása, hogy miközben esze ágában sincs támadni, iszonyú nehéz hátul megbontani. Így aztán maradt Gareth Southgate kedvenc műfaja, a tizenegyespárbaj, amelyben viszont Anglia most sokkal jobb, mint játékban.
Így a negyeddöntőben most már joggal alakult ki az emberben az a vélemény, hogy ez az angol válogatott valami iszonyat nagy és lomha intézmény, amely képes hatékony lenni, miután nagy nehezen irányba állították, addig viszont semmi érdemlegesre nem képes azon túl, hogy nem lehet leteríteni. Ugyanazt az unalmas semmittevést láttuk a részükről, amit eddig az összes meccsükön bemutattak, így félő, hogy nem gyengén játszanak, hanem ez ők maguk. Aktívabbak voltak a svájciak, fürge kis próbálkozásokkal igyekeztek az angol védelem mögé kerülni. A legutóbbi ezüstérmes csak bő tíz perc után kezdett feléledni, akkor átvette a kezdeményezést, és már támadási szándék is látszott rajta. Felpörgött a meccs, ide-oda csaptak a támadások, de mindent tisztáztak vagy blokkoltak a védelmek.
Kár volt itt elbízni magunkat, hogy akár még meglepő módon focit láthatunk majd az angoloktól, mert olyan szégyenteljes defenzívába vonultak, hogy az már az idei Eb-n az összes meccsüket végigszenvedett embert is dühbe gurította. Pedig fel tudják gyorsítani a történéseket: a félidő legeslegvégén Xhaka blokkolta Mainoo veszélyes lövését. Kérdés, hogy miért csak meccsenként legfeljebb néhány ilyet csinálnak. Ami szintén nem volt a félidőben, az kaput eltaláló lövés.
Újra svájci aktivitás volt a számottevőbb a második játékrész elején, Embolo legalább a kapusig eljutott. A következőkben megint a védelmeké volt a főszerep, mindent lefüleltek, kivágtak, blokkoltak. Unalmas tologatás ment, egyre nehezebben képzeltük el, hogy lesz ebből valaha bármilyen eredmény a nullanullán kívül. És akkor Ndoye elment jobb oldalon, be tudta adni, a Stones térdén megpattanó labda pedig éppen jó lett Embolónak, aki egészen közelről megoldotta a feladatot.
Embolónak már „csak” jó helyen kellett lennie Ndoye középre adása után. (fotó: UEFA/Facebook)
Gyorsan hármat cserélt Gareth Southgate, nem sok ideje volt elhárítani az újabb bajt, mindenesetre déja vu-je lehetett a Szlovákia elleni meccs után. Az angolok közt addig is Saka volt, akin látszott némi igény a futballra, és ezúttal ő rántotta ki a bajból a csapatát. A svájci tizenhatos jobb sarkánál forgott, tologatta a labdát, aztán csak elszánta magát a lövésre ahelyett, hogy a megannyi tehetetlen társa valamelyikének passzolt volna. És jól tette, hiszen a labda szépen begurult a hosszú alsó sarokba, Sommer is csak szemmel próbálhatta kivédeni, de ez nem volt elég. Innentől aztán elkezdődött az a foci, amelyet már másfél órája megérdemeltek volna a szurkolók és a közönség, roppant izgalmas utolsó tíz percet hoztak össze a csapatok. Mindkettő tudott magának esélyt teremteni, hogy lezárja a történetet még a rendes játékidőben, de élni nem tudtak vele. Kilencven perc alatt egy-egy gólra, és azon túl egy-egy kaput eltaláló lövésre voltak képesek.
Saka volt az angolok megmentője (fotó: UEFA/Facebook)
A hosszabbítás elejére átengedte a terepet a svájciaknak az angol válogatott, ők maguk csak tíz percnyi játék után érkeztek meg az ellenfél kapujához, Bellingham forgolódott veszélyesen ott. Próbálták letakarni a védők a lövésszöget, így végül csak Sommer kezébe tudta kanyarítani a labdát. Ennyi izgalom bőven elég is volt ezen a találkozón a hosszabbítás első félidejére. A második is elég eseménytelenül telt, egészen addig, amíg a csereként beállt Shaqiri újfent elővette parádés rúgótechnikáját: egyből a kapura csavarta a szögletet, és telibe találta a vinklit. Centiken múlt, hogy nem fért be, Pickford szedte a lábát a váratlan labda után, de nem ért volna oda. Két perccel később Amdouni kínálta meg az angol kapust egy erős lökettel, majd Widmer maradt le egy beadásról, és nem tudta már pontosan kapura kotorni. Ismét volt pár percnyi futballünnep, aztán jöhetett a büntetőpárbaj. Ezeket meglepő higgadtsággal, hiba nélkül lőtték az angolok, de Akanji hibája svájci részről végzetes lett.
negyeddöntő:
ANGLIA–SVÁJC 1:1 (1:1, 0:0) hosszabbítás után, büntetőkkel: 5:3
gólszerzők: Saka (80.) – Embolo (75.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS