Nem, nem nyomják el a melegeket Magyarországon

Rengeteg furcsaság akad a szombatra meghirdetett Budapest Pride körül. Az egyik az, hogy már világszerte nem Pride-ról, hanem „Pride hétről”, „Pride hónapról” beszélnek (egy nemzeti ünnepre nem készülnek az emberek ennyi ideig), de szó van intoleráns magyarokról, elnyomó – bár a melegekről soha egy rossz szót sem szóló – kormányról és a felvonulást megvédeni hivatott kordon kapcsán is rengeteg a hiszti. Az esemény apropóján a PestiSrácok.hu összeszedte, hol vannak a szivárványosok sokkal nehezebb helyzetben, ahol tényleg okuk lenne panaszkodni. 

A szexualitás az ember legszemélyesebb magánügye, és igyekszik mindenki négy fal között meglelni a maga boldogságát, kivéve az LGBTQFGHT közösséget, akik minden évben közszemlére kívánják tenni hálószobatitkaikat. Alapvetően a felvonulással semmi probléma nincs, ahogyan azzal sem, ha valaki nem a hagyományos családmodellben gondolkodik, amennyiben nem köpködi a tradicionális értékeket úgy, ahogyan a CEU egy titokban megrendezett konferenciáján tették, ahova a PestiSrácok.hu a kitiltás ellenére bejutott. De talán még nagyobb probléma az, hogy a többségi társadalmat, a magyar kormányt a magukat szivárványosnak nevezők elég gyakran szidják, miközben valójában nagyon is könnyű dolguk van és volt mindig is Magyarországon a világ egyéb részeihez képest. Érdemes lenne elkezdeni örülni annak, hogy Budapesten a legnagyobb gondot a kordon jelenti, ami egyébként éppen az ő védelmük érdekében lenne felállítva.

Törökország élen jár a Pride betiltásában

2014-óta van hivatalosan betiltva a Pride Törökországban, és minden évben történik valami incidens, hiszen egy maroknyi kisebbség nem tudja elfogadni a nemrég szultánná koronázott Erdogan és kormánya döntését, a tiltás ellenére is összegyűlnek. Idén is állt a bál: a török rendőrség gumilövedékeket is bevetett, hogy feloszlassa a betiltott felvonulást Isztambulban, amelyet ezúttal a szélsőjobboldali csoportok felől érkező fenyegetésekre hivatkozva nem engedélyeztek. A rendőrök nagy erőkkel vonultak fel a Pride tervezett helyszínén, első körben próbálták távol tartani az oda igyekvőket, majd elszabadult az erőszak.

Putyin nem kegyelmez

Oroszországban is szeretnek szélsőjobboldali csoportokra és egyéb veszélyekre hivatkozva lefújni olyan rendezvényeket, amelyeket a helyi politika nem tolerál. A Pride is ilyen, amit már 2009-ben is lefújt a polgármester: Luzskov a szélsőséges fenyegetés mellett arra is hivatkozott, hogy szerinte a „társadalmi morál” gyomra nem venné be a felvonulást. Ennek bizonyítékaként 2013 június 11-én fogadta el a Duma a gyermek védelmére hivatkozó törvényt (melegtörvény), amely a hagyományos családi értékeket hivatott megvédeni a „homonormatív propagandával szemben”. Ez nagyjából azt jelenti, hogy amit a hatóságok „buzipropagandának” ítélnek, azt büntetéssel sújthatják. Ez akár lehet egy kézfogás is. Putyin elnök személyesen is kommentálta már a homoszexuálisokat, amikor Oliver Stone Putyin Interjúk címen futó 4 részes dokumentumfilm-sorozat második epizódjában azt mondta „Isten már eldöntötte a melegek kérdését, hiszen az ilyen kapcsolatból nem születhet gyerek”. Az idei moszkvai, nem engedélyezett Pride-on egyébként ismét összetűzés volt a hatóságokkal, sőt az ellentüntetők is paprikaspray-t fújtak résztvevőkre, többükre rá is támadtak. Szentpéterváron is hasonló incidensek történtek.

Fotó: NBC

Szerbiában évekig nem lehetett felvonulni

Melegnek lenni a volt kommunista blokk más országaiban sem könnyű, főként az ortodox egyház kiemelkedő szerepe miatt. Belgrádban például az első 2001-es Pride-ot teljesen szétverték az ellentüntetők, az összecsapásokban közel 80 rendőr és 17 felvonuló sérült meg. A melegellenes tüntetők molotov-koktélokat és köveket dobáltak a helyszínt biztosító nagyjából 5000 egyenruhásra. Az országban 2009-ben 2011-ben 2012-ben és 2013-ban teljesen betiltották az eseményt, de 2014-ben és 2015-ben már megtartották a felvonulást, amely csak azért zajlott incidens nélkül, mert a rendőrség hatalmas erőkkel vonulta helyszínre, sőt, még helikoptereket is bevetettek. Az idei esemény Ana Brnabić, az újonnan kormányalakításra felkért, leszbikusságát nyíltan vállaló politikus „árnyékában” zajlott, incidens nem történt, hála a hatóságok felkészültségének és a szerb nép hirtelen jött felismerésének, hogy ők mégiscsak nyugati típusú társadalomban szeretnének élni.

Bulgáriában sem felhőtlen a helyzet

Szófiában évekig rendben, különösebb rendzavarás nélkül tartottak Pride-okat, 2013-ban azonban az ortodox egyház nyomására a belügyminisztérium betiltotta a felvonulást. Az indok az volt, hogy az LMBT-ünnep egy hétvégére esett volna egy ortodox ünneppel és a rendőrségnek nem lett volna kapacitása mindkét eseményt biztosítani. A legkomolyabb incidens 2008-ban történt, amikor a neo-nácinak titulált ellentüntetők kövekkel és benzines bombákkal dobálták meg a felvonulókat.

Fotó: sofiaglobe.com

Csecsenföldön áll a bál

Talán az egyik legdurvább helyzetben a csecsenföldi melegek vannak a kontinensen: a brit Metro cikke szerint nagyjából száz férfit gyűjtöttek össze és zártak koncentrációs táborba az Oroszországhoz tartozó autonóm köztársaságban. Mindez azután durvult el, hogy felhívások jelentek meg a grozniji melegfelvonulás megrendezésére. Az Amnesty International orosz tagszervezete mindenesetre nem tudta megerősíteni a táborok létét, de nem valószínű, hogy vaklármáról van szó, ugyanis az Oroszországi LMBT-hálózat nevű jogvédő szervezet aktivistái 43 homoszexuális személyt menekítettek ki Csecsenföldről. Linas Antanas Linkevicius litván külügyminiszter szerdán közölte, hogy kormánya befogadott két csecsen meleget. Ezzel ők lettek az első uniós tagállam, amely üldözött homoszexuálisokat fogadott be. Ramzan Kadirov csecsenföldi vezető természetesen rágalmazásnak nevezte az egészet, éppen ezért Oroszország nem foglalkozott különösebben a helyzettel.

Olaszország az egyik legkevésbé nyitott a melegekre

Hiába vezették be tavaly az olasz jogba az élettársi kapcsolatot, az ország még mindig az egyik legkevésbé elfogadó a melegekkel szemben. Az olasz püspöki kar (Cei) vereségnek nevezte a törvényt. Az olasz katolikus mozgalmak januárban egymilliós tüntetéssel tiltakoztak a bejegyzett élettársi kapcsolatok elfogadása ellen. Sőt, ha ez nem lenne elég, a helyi katolikus egyház egy alternatív felvonulást is szervezett Jézus nevében, hogy megtisztítsa a bűneitől a melegeket. Az egyházon kívülről is sok a támadás a melegek ellen: 2016-ban 6 transzgendernek valló embert öltek meg Olaszországban.

Budapest a balhék ellenére is a nyugalom szigete

Budapesten is volt már balhé, de még mindig csak hátul kullog az atrocitás mértékét és számát tekintve. 2007-ben volt az első komoly balhé, amit az akkor még a korábbi pártlélekkel rendelkező, a néppártosodás előtti Jobbik szatellitjei szerveztek: a párezres tömeget százfős ellentüntetői csapat támadta meg, tojásokkal, homokkal megtöltött zacskókkal, vizes palackokkal dobálták a felvonulókat. Állítólag többeket meg is vertek, és véresen fekvő vonulókról jelentek meg fotók az interneten. A rendőrség ezek miatt az incidensek miatt egyébként 2011-ben és 2012-ben is megpróbálta megakadályozni a menetet, 2012 áprilisában például arra hivatkozva nem adtak engedélyt első körben, hogy a rendezvény miatt a közlekedést más útvonalon nem lehet biztosítani. A Pride-ot végül minden évben meg lehetett tartani. Azóta néhány kósza provokáción kívül egyébként nincs semmi atrocitás, ami egyszerre köszönhető az azóta nem a balhék kirobbantásában és elmérgesítésében érdekelt normális rendőri vezetésnek és a néppártosodás miatt érdektelenné vált szélsőjobboldalnak.

Vezető kép: Yahoo