Az Európai Unió meg sem hallja a kritikákat, azokat az országokat bünteti, amelyek betartják a nemzetközi törvényeket, holott ha fenn akar maradni, jobban tenné, ha tiszteletben tartaná a nemzetállamok szuverenitását – oktatta ki Anna Maria Barki nyílt levelében Frans Timmermans-t, az Európai Bizottság alelnökét. Mint fogalmazott, 1956 magyar menekültjeit ismerték az osztrákok, márcsak a közös történelmi múltjuk miatt, nem szervezett bűnbandák csempészték őket Ausztriába, hanem ténylegesen menekültek az elnyomó hatalom elől.
1956-os magyar menekültek=migránsok
Emlékezetes, Timmermans egy korábbi felszólalásában vont párhuzamot a mostani menekülthelyzet és 1956 között. Timmersmans Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő azon kérdésére reagált, hogy az Európai Bizottság miként oldaná meg, hogy az uniós kvóták alapján a kelet- és közép-európai országokba telepített menedékkérők ott is maradjanak, és ne álljanak tovább a gazdagabb nyugati és északi tagállamokba. Az Európai Bizottság elnöke válaszában arról beszélt az EP plenáris ülésén, hogy „mi történt volna, ha 1956-ban a svéd, a dán, a holland, a belga és a luxemburgi kormányfő, valamint a német kancellár azt mondják, hogy a magyarok nem tartoznak ide kulturálisan, ezek az emberek elfogadhatatlan módon megváltoztatnák a kultúránkat?” Mint fogalmazott, „büszke vagyok arra az európai örökségre, amelyben egy embertelen kommunista rezsim üldözöttjei menedéket találtak más európai országokban“. Hozzátette, a magyar közösségek hihetetlen mértékben hozzájárultak a helyi társadalmakhoz Európa-szerte. Timmermans hangsúlyozta, sokat javulna a helyzet, ha az uniós országok mindegyike eleget tenne a vállalásainak és szolidaritást mutatna a migrációs áramlás által leginkább érintett tagállamokkal.
Frans Timmermans; Fotó: AFP/John Thys
„Nem hagyhatjuk magára Olaszországot, mindenkinek ki kell vennie a részét a megoldásból” – szögezte le, hozzátéve, hogy „ha összetartunk, eredményeket érhetünk el“. Mint mondta, Olaszországban és Görögországban hihetetlen mértékű a szolidaritás a menekültekkel és a migránsokkal, de ennek is megvannak a korlátai. Az alelnök továbbá kiemelte, „nincs senki az Európai Bizottságban, aki bármivel is gyanúsítaná” a Földközi-tengeren migránsokat mentő civil szervezeteket (NGO), senki nem kérdőjelezi meg, hogy ezen szervezetek szándéka „jó és nemes“, Olaszországnak ugyanakkor ki kell dolgoznia egy magatartási kódexet a balesetek megelőzésére.
Timmermans példája az ellenkezőjét bizonyítja
Eva Maria Barki nemzetközi jogász Frans Timmermensnak címzett levelében elöljáróban megköszönte, hogy Timmermans összehasonlította az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc menekültjeinek spontán fogadását a napjainkban zajló migrációs hullámmal, mivel véleménye szerint „fején találta a szöget”. Mint kifejtette, a magyarországi példa remekül bemutatja, hogy sem állami, sem nemzetközi törvény nem szükséges, ha valódi menekültekről van szó, hiszen 1956-ban még nem bővítették ki a Genfi Menekültügyi Konvenciónak érvényességi körét. Az a majdnem 200 ezer magyar menekült, akik néhány hónap alatt Ausztriába mentek osztatlan fogadtatásra és segítőkészségre találtak. Barki véleménye szerint ugyanakkor ez azért volt lehetséges, mert „az osztrákok az üldöztetésüket közelről, a magyarokkal együtt élték át és olyan népről volt szó, amely több száz éve történelmileg és kulturálisan Ausztriával a legszorosabb kapcsolatban volt.” Eva Maria Barki szerint 1956-ban nem olyan emberekről volt szó, akik több tízezer kilométeren és több országon át jöttek volna anélkül, hogy az első lehetséges országban védelmet kértek volna. Nem olyan emberekről volt szó, akiket ezeken az utakon át a legjobban szervezett és együttműködő bűnöző bandák csempésztek volna be. Nem olyan emberekről volt szó, akiknek az identitása és emiatt a menekülésük okai ellenőrizhetetlenek lettek volna. A jogvédő kiemelte:
Az összeállítás egyértelműen mutatja, a menekültek önkéntes fogadása csak akkor működik és csak akkor indokolt, ha az egész lakosság akarata áll mellette és az egész lakosság belegyezésével jár.
Hamis ígéretekkel csalogatják a migránsokat
Éva Maria Barki a levélben úgy fogalmaz, jóllehet a Genfi Menekültügyi Konvenció területi és időbeli hatálya már tágabb, véleménye szerint a mai migrációhullámokra nem alkalmazható. Sem háború, sem polgárháború, sem rossz életviszonyok, vagy gazdasági okok nem jogosítanak fel a menedékjoggal élni, az egyezmény 1951-ben egészen más politikai feltételek mellett, más céllal jött létre, és ma már nem használatos. A nemzetközi jogász szerint a konvenció felmondása nemcsak megfelelne nemcsak a politikai és jogi adottságoknak, hanem megakadályozná, hogy hamis ígéretekkel csalogassák a migránsokat. Mint hozzáteszi, azt is megakadályozná, hogy a politikusok a jogi helyzetről való tudatlanságuk miatt állandóan figyelmeztessenek az egyezmény betartására.
Haladók egymás között: Juncker és Timmermans; Fotó: independent.co.uk
Akik betartják a nemzetközi jogot
Mint hangsúlyozza, a szubszidiális védelem nemzetközi definíciója és kötelezettségének hiánya miatt a bevándorlók befogadása kizárólagosan a tagállamok kompetenciájába esik. Ezen a 2011/95/EU irányelve sem változtat, amely a menedékjogi egyezményt azokra a személyekre akarja kibővíteni, akik nem esnek az egyezmény alá. Barki véleménye szerint ez az irányelv jogellenes és nem is érvényes minden tagállamban (Nagy- Britannia, Írország, Dánia). Mint Barki Timmermansnak írja, ahelyett, hogy a jogos kritikákat ignorálják, és ahelyett, hogy azokat rendszabályozzák meg, akik betartják a jogot, szükséges lenne a „szabadság, biztonság és jog területét“ az EU- ban nemcsak megígérni, hanem meg is kell valósítani, annak előre haladó bomlását megakadályozni. Megjegyezte, nem ártana komolyan venni olyan meghatározó szakvéleményeket, mint Udo di Fabio jogászét.
1956 példája ihlette a nemzeti önrendelkezés jogát
Barki levelében arról is ír, a magyar forradalomnak nemzetközi jogi következményei is voltak, impulzust adott többek köt a Genfi Menekültügyi Konvenció körének időbeli és területi bővítéséhez. Hozzáteszi, az 1956-os forradalom a II. világháború utáni Európában az első nagy harc volt az önrendelkezésért, és hozzájárult ahhoz, hogy 1966-ban felvették az önrendelkezési jogot az ENSZ Emberi Jogi Paktum I. cikkelyébe, ezzel az önrendelkezési jog nemcsak nemzetközi alapelv, hanem kötelező nemzetközi norma lett. Mint fogalmaz, ez a jog fogalmazza meg, hogy „a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket“, amely minden demokratikus jogrend alapja kell, hogy legyen.
Eva Maria Barki; Fotó: magyartudat.com
Ehhez képest az önrendelkezés alapvető jogát Barki véleménye szerint világszerte semmibe veszik, mikor előnyben részesítik a hatalmat a jog előtt, és ebben az Európai sem kivétel. Mint fogalmaz, az önrendelkezési jog megvetése az oka a világon minden regionális konfliktusnak – a második kötelező nemzetközi normával, az erőszak tilalmával együtt – a menedékáradatoknak is az oka.
A népek önrendelkezési jogának a tiszteletben tartása, amely az államok szuverenitásával elválaszthatatlanul összetartozik, a jog és a szabadság és ezzel a béke alapfeltétele. Ez az Európai Unióban is érvényes kell hogy legyen, ha az Európai Unió a jövőben is fenn akar maradni.
hangsúlyozza Eva Maria Barki.
Forrás: MTI/dr. Eva Maria Barki nyílt levele; fotó: magyartudat.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS