Hosszú vívódás, széthúzás és fejetlenség után elnököt választottak a hétvégén Kanadában a Konzervatív Párt tagjai. A szavazásnak nagy tétje volt, hiszen eldőlt, ki indul majd csatába azért, hogy legyőzze a feminista, meggondolatlanul migránsbarát és Soros-szövetséges Justin Trudeau-t a legkésőbb 2019-ben tartandó választásokon. A megmérettetést a mindössze 38 éves Andrew Scheer nyerte, akinek feltett szándéka, hogy megmutassa a világnak és országának: Kanadának igenis van kultúrája és nemzeti indentitása, bármennyire is szeretnék ezt letagadni a liberálisok.
2015 novembere óta állt a Kanadai Konzervatív Párt elnöki széke üresen. Stephen Harper bukása óta a vezetést ideiglenesen Rose Amrose vette át, aki bár a lehető legtöbbet megtette annak érdekében, hogy Trudeau liberálisaival szemben valamennyire összetartsa a pártot, de nyilvánvaló volt, hogy egy olyan emberre van szükség, akivel a tagok többsége azonosulni tud. Nagy huzavona után a május 27- i választáson a pimaszul fiatal, és Trudeau-hoz hasonlóan sármos és megnyerő Andrew Scheer nyerte meg, ami sokakat meglepett, mert közel sem ő kapta az elmúlt időszakban a legtöbb médiafigyelmet. A jelöltekről egyébként már korábban írt a PestiSrácok.hu.
Ismeretlen ismerős kemény politikával
Andrew Scheer, bár Kanadán kívül ismeretlen, országában nagyon is tudják ki ő, hiszen ő irányította a Harper kormányzat alatt a Kanadai Képviselőházat 2011 és 2015 között (32 éves korától), ennek ellenére azonban a trumpisa Kellie Leech és a TV-sztár Kevin O’Leary mellett ő nem szeretett volna folyamatosan a hírekben szerepelni, ami valószínűleg a szavazásnál előnyére vált. Az ottawai születésű pártelnöknek az is nagy előnye volt, hogy kétnyelvű, ami bár apróságnak tűnik a kanadai politikában hihetetlenül fontos, ahogyan az is, hogy a liberálisnak mondható keleti oldaltól távol, a konzervatív kanadai prérin töltötte ideje nagy részét, ami politikailag a legjobban befolyásolta.
Andrew Scheer a Képviselők Házában – Fotó: The Chronicle Herald
Fiatal kora ellenére azonban a 38 éves politikusnak elég komoly elképzelései vannak konzervatív értékekről (bár tény, hogy nincs annyi gyakorlata, mint Trudeau-nak), amelyek naggyá tehetik újra Kanadát: úgy véli például, hogy a családok és a helyi közösségek fontosabbak, mint bármi, és az országot legalul kell elkezdeni építeni, és bizony értékeket kell teremteni.
Nem az időjárás miatt jönnek az emberek Kanadába, hanem azok miatt az intézmények miatt, amit felépítettünk az évek során. Ezeket nekünk kötelező megőrizni és megvédeni, hogy azok, akik ide akarnak jönni, azok egy élhető országban élhessenek.
– mondta a CBC-nek adott interjújában.
Politikai megítélésének fontos részét képezi, hogy az elmúlt hónapokban nagy port és rengeteg vitát kavart M-103 nevű, az iszlamofóbia megállításáról szóló törvényjavaslat ellen szavazott, amit azzal magyarázott, hogy a javaslat csak az iszlámot említette, más vallások befogadásáról azonban nem beszélt (elég ügyes húzás), ő pedig nem teheti meg, hogy bármilyen közösséget kizárjon a politikából. Az is megemlítette, hogy szerinte a javaslat nem vizsgálja és nem kritizálja a radikális iszlám lehetőségét, ami komoly problémát jelent világszerte, és ami ellen Kanadának is harcolnia kell. A bevándorlással kapcsolatban Scheer úgy véli, mivel Kanada egy multikulti ország, ezért fontos, hogy folyamatosan befogadja azokat, akiknek szüksége van rá, de a határok megnyitása helyett inkább azokat látná szívesen, akik egyrészt tényleg rászorulnak a segítségre, másrészt pedig, akik értéket tudnak hozni az országba.
Scheer ezen kívül a párton belül is rendet tenne: fontosnak tartja, hogy minden konzervatív megtalálja a helyét és hallathassa a hangját a párton belül, ami Kanadában fontos, hiszen szeretnek még oldalakon belül is különbséget tenni, például libertárius-konzervatív, vagy progresszív-konzervatív között. Úgy gondolja, hogy a párton belül nem arra kell koncentrálni, hogy miben nem értenek egyet, hanem a közös pontokat megtalálni és minden eszközzel legyőzni a liberális őrületet. Egy egységes konzervatív pártot egyébként nem lenne könnyű a liberálisoknak túlélni a következő választásokon.
Scheer egyébként még külföldin is hamar támogatókra lelhet, hiszen egy 2016-os interjújában elmondta, hogy teljesen egyetért Nagy-Britanniával, ami a Brexitet illeti, illetve a kelet-európai országok migrációs politikáját is a szívén viseli.
Természetesen a baloldal már most lejárató kampányba kezdett
A liberális oldal nem tétlenkedett, a Trudeau-fanok már az első percben megkezdték az elemzéseket, hogy rávilágítsanak, miért nem nyerhet 2019-ben Scheer. Úgy vélik, hogy mivel csak a 13. körben nyert az egyik nagy esélyesnek tekintett, francia-kandadai Maxim Bernier ellen, ezért már eleve borítékolható a veszteség, hiszen, az eddigi miniszterelnökök mind már a 2. körben nyertek a pártjuk belső elnökválasztásán. Ez egyébként nem jelent semmit.
A kanadai pártelnök-választás elég bonyolult rendszerben működik, röviden a párttagoknak rangsorolniuk kell a jelöltek között. Minden választókörzetben 100 pontot lehet elérni, a pontszám pedig azon múlik, hogy kire hány százalék szavazott (20 százalék = 20 pont). 338 egyenlő körzet van, vagyis 33800 pontot lehet összesen elérni, a győzelemhez pedig az 51 százalék, vagyis 16 901 pont kell minimum. Ha mindenki szavazott, összeszámolják az egy főre jutó pontokat. Ha nincs győztes, akkor a legkevesebb ponttal rendelkező jelöltet kiejtik, pontjait pedig elosztják egyenlően a többiek között. Ha még így sem, akkor a folyamat folytatódik, mindeddig, amíg valaki el nem éri a szükséges pontszámot.a
Azt is a felrótták a politikusnak, hogy nem támogatja az azonos neműek házasságát, és ellenezte a fű legalizálását is, bár Scheer többször is elmondta, hogy ha kormányt alakíthatna, nem vonná vissza ezeket a törvényeket és a vitákat nem melegítené fel megint.
Fotó: THE CANADIAN PRESS/Frank Gunn
Scheer egyébként azon kevesek egyike, akik tudják mi az a kanadai kultúra, és nem érti, hogy Justin Trudeau miért nem akarja beismerni, hogy léteznek kanadai értékek, amit nem kellene a túltolt liberalizmussal tönkretenni. Úgy gondolja, hogy nem szabad elfogadni, hogy Kanada egy kulturális olvasztótégely csupán, hiszen szerinte ez egy komoly sértés azokra nézve, akik harcoltak az országért és megteremtették Kanada sokszínű alapjait.
A liberális oldal nagy ijedtségében azzal is példálózik, hogy Kanada általában nem szokta elengedni egy miniszterelnöknek a kezét egy ciklus után, ami olyan szempontból igaz, hogy 1935-ös válság óta valóban nem fordult elő ilyen, de azért ezt nem lehet a politikai elemzések központjába állítani, különösen azért, mert Kanada a westminsteri rendszerben működik, vagyis a kormányok általában akkor írják ki a választásokat, amikor a legerősebbnek érzik magukat, vagyis amikor a bukás esély e a legkisebb. Tekintettel arra, hogy Trudeau népszerűsége lefelé szárnyal, elképzelhető, hogy később tartanak majd választásokat, akkor, amikor Trudeau erősebb lesz.
Hogy menyire nevetséges ember Justin Trudeau azt egyébként Faith Goldy, a Rebel Media dekoratív riportere fogalmazta meg, amikor a napokban kifejtette, hogy mennyire megalázó érzés Trudeau országában kanadainak lenni, ennek okát pedig nem a juharszirupban látja, hanem az olyan apróságokban, mint Trudeau rózsaszín NATO zoknija a G7 találkozón, ami a legtöbb volt, amit a nagyok munkájához hozzá tudott tenni a kanadai miniszterelnök. Az érzésen valószínűleg titokban sokan változtatni szeretnének.
Vezető kép: VICE News
Facebook
Twitter
YouTube
RSS