Ötven éve, 1970. november 9-én halt meg Charles de Gaulle francia elnök, a modern kori francia történelem egyik legnagyobb alakja, az Ötödik Köztársaság első elnöke. De Gaulle a huszadik század második felének legmeghatározóbb francia politikusa volt. Hazájában a mai napig igen erős a gaulle-izmus, ez a sajátos jobboldali áramlat, amely a nemzeti függetlenséget, az intézmények stabilitását, Franciaország nagyságát állítja a középpontba.
1890. november 22-én, Lille-ben született. Irodalomtanár apjától hazafias és vallásos nevelést kapott, tizenkilenc évesen jelentkezett a katonai akadémiára. 1912-ben kezdte meg katonai szolgálatát, parancsnoka az a Philippe Pétain volt, akivel a második világháború alatt került szembe. Az első világháborúban kétszer sebesült meg a frontvonalban, a verduni csata idején fogságba esett, és hiába próbált többször is megszökni, csak a német fegyverletétel után nyerte vissza szabadságát. A háború után a tehetséges fiatal tiszt a vezérkarhoz került, és könyvekben fejtette ki újszerű nézeteit: a jövőben csak egy motorizált, stratégiáját mozgékony páncélos alakulatokra alapozó hadsereg lehet ütőképes. A Maginot-vonalra és a németekkel szembeni védelemre esküvő francia katonai vezetés nem sok figyelmet szentelt de Gaulle hóbortjainak, de állítólag a túloldalon, Berlinben alaposan tanulmányozták műveit.
A második világháborúban, amikor a németek villámháborús taktikájukkal egyszerűen megkerülték a francia erődrendszert és tankjaikkal legázolták a franciákat, de Gaulle egy harckocsidandár élén ért el kisebb sikereket, de a vereséget nem tudta megakadályozni. A megadást ellenezte, de most sem hallgattak rá, így emigrációba vonult, nem vállalt közösséget a Pétain vezette, a nácikkal kiegyező vichyi Franciaországgal. Londonból irányította a felszabadításért küzdő Szabad Francia Erőket, ébren tartotta a lelkesedést és állhatatosságával, makacsságával (amelyet szövetségesei időnként arroganciának éreztek) kivívta, hogy Franciaországot a második világháború végén a győzelem teljes jogú részesének ismerje el a többi szövetséges nagyhatalom. Az ország felszabadításakor természetszerűen ő került a nemzeti kormány élére, de 1946 elején – nem tudván összebékíteni a különböző pártok gyakran eltérő véleményeit – lemondott. Ezután az ellenzéki lét, majd 1953-tól a magány (vagy ahogy a francia közbeszédben emlegetik, a sivatagi átkelés) évei következtek, ezeket vidéki birtokára visszavonulva töltötte. Az utódok kisszerű marakodása, a kiábrándulás és az 1950-es évek második felére kiéleződő algériai válság nyomán egyre többen gondolták ismét úgy, hogy csak a rendkívül népszerű De Gaulle vezetheti ki a válságból Franciaországot. 1958 júniusában kormányfő lett, majd az új alkotmány kidolgozása után, még abban az évben, novemberben az Ötödik Köztársaság első elnökévé választották.
Az ezt követő tizenegy év, a de Gaulle-korszak a látványos változások periódusa volt: sikerült lezárnia az algériai válságot, 1966-ban az ország szuverenitására hivatkozva kiléptette Franciaországot a NATO katonai szervezetéből, konzekvensen akadályozta Nagy-Britannia belépését az Európai Közösségekbe, az Európai Unió elődjébe. De Gaulle hitte, hogy Franciaországnak erős vezetésre van szüksége, monarchiára, de nem isteni jogból eredő örökletes, hanem választási monarchiára. A monopolisztikus berendezkedésnek idővel egyre több ellenfele támadt, különösen a fiatalok körében, és az 1968-as diákmozgalmakon az elnök még úrrá lett, de a következő év már bukását hozta. Egy nem túl jelentős, a szenátus reformjáról tartott népszavazáson 1969-ben vereséget szenvedett, és mivel feltétlenül tisztelte a népszuverenitást, azonnal lemondott. Élete hátralévő másfél évében egyszerű életet élt kelet-franciaországi vidéki házában, távol tartotta magát a politikától, emlékiratain dolgozott. Tizenhárom nappal nyolcvanadik születésnapja előtt, 1970. november 9-én, Colombey-les-Deux-Églises-ben érte utol a halál, amelynek hírét Georges Pompidou elnök, megválasztása előtt de Gaulle közeli munkatársa, e szavakkal jelentette be:
De Gaulle tábornok halott. Franciaország megözvegyült.
Forrás: MTI; Fotó: MTI
csakafidesz
2020-11-07 at 20:32
Igen. De Gaulle volt az utolsó FRANCIA elnök. Az utódjai már elkorcsultak.
Gyócsi Zoltán
2020-11-07 at 14:20
A 20. század legnagyobb európai politikusának tartom, aki visszaadta a franciák hitét, nemzeti önbecsülését, amely a nácikkal való kollaborálás miatt a háború alatt a mélypontra jutott. Mindig előttem van egy korabeli francia híradó képsora, amelyen az látható, hogy Petain marsallt egy nagy gyűlésen náci karlendítéssel köszöntötték a hívei.De Gaulle tábornok Francia szabadcsapataival vett részt a szövetségesek oldalán országa felszabadításában,amivel kivívta a franciák szimpátiáját, és majdnem 25 éven keresztül a francia politika meghatározó személyisége lett. “Országlása” alatt vált igazán nagyhatalommá Franciaország. Igazi hazafiként nemzet államban gondolkodott és egy merész politikai húzásként kilépett a NATO-ból, amelyet a háttérhatalom sohasem bocsájtott meg neki.Meggyőződésem, hogy ha most élne, akkor Orbán Viktor legjobb szövetségeseként. együtt harcolnának a valóban független és szuverén államok Európai Uniójáért. A sors különös fintora, hogy az elnöki hatalmát meggyengítő diáklázadások vezetője az a Daniel Cohn-Bendit-az egyik legnagyobb liberális gazember- volt, aki valamivel több mint 40 évvel később hasonló szenvedéllyel támadta Orbán Viktort is. A jelenlegi francia elnök Emanuel Macron valóban egy “micron” De Gaulle tábornokhoz képest.
SpaceBug
2020-11-07 at 11:49
Nem hiszem Macron képes lesz felfogni azt amit de Gaulle tett a franciákért.
ViAM
2020-11-07 at 10:40
De Gauelle szembement mindenkivel, mert hitt magában. Jól tette, mert megérte – legalábbis a franciáknak.
bl
2020-11-07 at 10:04
Csak az önmagára támaszkodó embernek van jövője, csak a felelős gondolkodás vezet ÉLETHEZ. A jelenlegi parazita és liberális gondolkodás egyre nagyobb káoszba fogja taszítani a világot, az emberek elfelejtenek gondolkozni és cselekvőképtelenek lesznek. Várják a mannát, ami meg is fog érkezni a liberálbolsi-fasizmus képében. Már itt kopogtat.
Tuti
2020-11-07 at 09:44
huu, de Gaulle de kilepne az EUbol!!!hatra se nezne!
csak hasonlo karakter menthetne meg a franciakat…