Pajor András atya a modern keresztényüldözésről: Majd ők megunják, hogy pusztítanak, mi építsünk!

Hogyha az ember Európán végigtekint és egyáltalán a nyugati világon, akkor valóban a statisztikák is arra utalnak, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallássá vált – vélekedett a PestiSrácok.hu-nak nyilatkozva Pajor András atya. A Keresztény Kulturális Akadémia elnöke szerint a keresztényüldözés ott kezdődik, hogy olyan közvélemény-formáló bázisok jelennek meg – cikkek, képriportok, híresztelések sajtóban, médiában, politikai felszólalásokban –, amelyek a keresztényellenes oldalról származnak, és a kereszténység lejáratására utalnak.

A katolikus pap szerint az is jellemzővé vált, hogy amikor valaki szeretné tisztességesen gyakorolni a vallását, akkor roppant kínosan érzi magát, amikor erről beszélgetni kell, mert rengeteg degradáló megjegyzéssel jönnek elő olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs az egyház életéről, fogalmuk sincs magukról a vallás alapigazságairól.

Annak a hatása alatt állnak, amit hallanak, olvasnak, ami megérinti őket bárhonnan különböző hivatkozások, különböző megjegyzések formájában. És a keresztényüldözésnek most ez a bujkáló, lappangó formája az, ami kellemetlenné teszi, hogyha valaki igazán hívő akar lenni

– fogalmazott. Az atya szerint ennek két nagyon rossz kicsengése van. Az egyik az, hogy a hívő számára kínossá teszi a vallásosságot, amellyel pedig a társadalom életszínvonalát, lelki életszínvonalát minden egyes évben nagyon komolyan tudná emelni. A másik, hogy az igazságkeresőket elriasztja, és ez az igazi cél, hogy akik valóban keresnék a hitben, a megalapozott történelmi kereszténységben az életük igazi értelmét, ők megriadnak, hogy te jó ég, mivé vált az egyház.

És megkérdezem, mivé vált? Közösségi oldalak hozzászólásaiban olvasható egy-egy ilyen mondat: “tudjuk, á, mi folyik a katolikus egyházban”. És amikor visszakérdezek rá, hogy mi folyik, akkor ezek a címszavak jönnek válaszként, amelyeket a bulvársajtó rágalmazásaiban olvasni lehet, és általánosítók. Még akkor is, hogyha egy-egy kínosabb ügy felmerül, akkor sem vonatkozik mindenkire, sőt, nem vonatkozik a többségre. Sőt, statisztikai alapon azok a botrányok, amelyek áthálózzák az életünket, statisztikai alapon, konkrét számadatok szerint az egyházra valójában nem is jellemzők

– jelentette ki. A szoborrongálás kapcsán felidézte a kommunizmusban történt esetet, amikor egy már idősödő plébánost helyeztek a dorogi bányavidék egyik falujába, aki a közterek parkosításával kovácsolt közösséget. A parkosítást folyamatosan szétverték, azonban a plébános állhatatossága nem lankadt: amikor megkérdezték tőle nagyon sokan, hogy “plébános úr, érdemes-e újra csinálni, amit szétvertek”, arra azt válaszolta, “nem nekünk kell megunni”.

Majd ők megunják, hogy pusztítanak, mi építsünk, szépítsünk, parkosítsunk, tegyük meg, ami tőlünk telik, majd ők megunják. Na most, a kereszténységnek ugyanez az üzenete. És hogyha azzal találkozunk, hogy ellenérzések szólalnak meg, általában nagyon proletár, általánosító módon, lehurrogó módon, érvek nélkül, érdemi gondolatok nélkül, ezt is el kell tudnunk viselni. Akkor gondoljunk arra, hogy nem baj, majd mi tovább érvelünk, nem nekünk kell megunni azt, hogy képviseljük a kereszténységet, sőt, hogy azzal az ambícióval képviseljük a hitünket, a kulturális gyökereinket, mert ezt nem lehet Európa történelméből kiiktatni, mert ez történelem

– húzta alá Pajor András atya.