Roháč: titkosszolgálatok játszmái álltak a politikai robbantások hátterében

A Fidesz-székházhoz kiérkező rendőröknek és a titkosszolgálat munkatársainak nem volt nehéz megállapítani, hogy ez a támadás része annak a politikai színezetű robbantás-sorozatnak, ami akkor már négy éve borzolta a közvéleményt. 1994. június elsején történt az első figyelemre méltó robbantás: a szegedi Szent Rókus-templom ajtajában egy idős nő egy műanyag zacskót talált, azt betette a közeli buszmegálló szemetesé­be, de a csomag percekkel később felrobbant, és a nő a repeszektől súlyosan megsérült. Pár nappal később berobbantották az Országház 19-es kapuját. Itt nem sérült meg senki, a kapun kívül jelentős kár nem keletkezett. Egy hónap múlva a Mátyás-templom Halászbástya felőli részén robbant pokolgép. A merénylet nem járt áldozatokkal, de az anyagi kár jelentős volt. Az akkori gyanú szerint a Halászbástyánál, a Parlamentnél és Szegeden is ugyanazok követték el a robbantásokat, de az elkövetők soha nem kerültek rendőrkézre.

Robbantottak Torgyán házánál is

A politikai merénylet-sorozat 1998. március 12-én, a Független Kisgazdapárt budapesti, Belgrád rakparti székházának felrobbantásával folytatódott volna, ám a támadás egy véletlennek köszönhetően meghiúsult: a székház portásának haza kellett mennie, mert várandós felesége rosszul lett. A férfi kilépve az ajtón, arra lett figyelmes, hogy egy nejlonszatyor hever a földön. Felkapta, betette az autójába és csak otthon vette észre, mit talált. Azonnal hívta a rendőröket. Torgyán József ezzel kapcsolatban a sajtónak azt nyilatkozta, meg volt arról győződve, hogy ha a portás nem talált volna rá a szatyorra, akkor robbantották volna fel, amikor ő aznap a székházhoz ér. Négy nappal később, március 16-án Torgyán házát vették célba az ismeretlen merénylők. A kisgazdák vezetője úgy emlékezett vissza a merénylet napjára, hogy tervei szerint a televízióba ment volna interjút adni, szereplését azonban az utolsó pillanatban lemondták, így otthon maradt. Torgyán itt is biztos volt abban, hogy a programját feltételezhetően ismerő merénylő akkor robbantott volna, miután kilép a lakásból. Torgyán szerint az elkövető azért robbanthatta fel mégis a szerkezetet, nehogy kárba vesszen az anyag, mint a Belgrád rakparton.

Áder bent van?

1998.május elsején, tíz nappal a választások előtt ismét távirányítású pokolgépet hoztak működésbe. A merénylet Szájer József fideszes képviselő lakásánál történt, ám a Fidesz akkori alelnöke nem volt otthon, éppen vidéken kampányolt. A rendőrök párttársát, a helyszínre kiérkező Áder Jánost arról tájékoztatták, hogy a lakás ajtajánál volt a robbanóanyag, amely benyomta az ajtót, átnyomta a födémet és az összes lépcsőházban lévő ajtó és ablak betört. Ezután az akció után következett a Fidesz Lendvay utcai székházának felrobbantása 1998. június 15-én, hajnali negyed kettőkor, már a választások után.A merénylő az utcán lévő telefonfülkéből felhívta a székházat, és megkérdezte, bent van-e Áder János, majd a nemleges válasz kimondása után azonnal robbantott. A detonáció a magasföldszinti erkélyt rongálta meg, de szerencsére senki sem sérült meg.

Jelentés a szlovák szervek piszkos akciójáról

A mai napig tartja magát az az elmélet, hogy a magyarországi merényleteket Ivan Lexa, a SIS, a szlovák titkosszolgálat mindenható irányítója rendelte meg, zavarkeltés céljából. Ezt onnan tudhatjuk, hogy az 1999-ben Szlovákiában nyilvánosságra hozott, Vladimir Mitro által jegyzett titkos jelentés lerántotta a leplet a Lexa-korszakban, a SIS által elkövetett törvénytelenségekről. A jelentésben többek között az szerepelt, hogy a SIS külön – törvényen kívül működő – egységet hozott létre a szervezett bűnözőkkel – köztük Jozef Rohácékkal – való kapcsolattartásra, s őket különböző törvénytelen akciók elvégzésére bízták meg. A korábbi szlovák miniszterelnök, Vladimir Meciar alatt működő titkosszolgálat Omega fedőnevű – vélhetően az orosz titkosszolgálatok megbízását teljesítő – akciója is szerepelt a jelentésben. Ennek lényege az volt, hogy hátráltatni kell – zavarkeltéssel – Csehország és Magyarország NATO és Európai Uniós csatlakozását. Magyarországon ennek érdekében az úgynevezett Meciár-kommandóval – melynek tagja volt Rohác, a később megölt Imrich Oláh és az azóta szintén meggyilkolt Jozef Hamala is – különböző robbantásos cselekményeket hajtattak végre az 1998-as parlamenti választások előtt – állt a jelentésben.

Megegyezik a robbanóanyag

Nem tudni, a szerencsének köszönhető, hogy egyik politikai merényletnek sem voltak sérültjei, halálos áldozatai, vagy a merénylők kínosan ügyeltek rá, hogy ne legyenek. A székházrobbantások ügyében - rongálás miatt - indult nyomozást egy idő után, mivel „az elkövetők kiléte nem volt megállapítható” a rendőrség megszüntette. A két héttel később végrehajtott Aranykéz utcai robbantásnál azonban már nyilvánvalóan a pusztítás volt a cél. Az ott felhasznált bomba nagysága ugyanis többszöröse volt a politikusok és pártszékházak ellen használtaknak. Utóbbi merényleteknél használt robbanóanyag megegyezett az Aranykéz utcai robbantásnál használt robbanóanyaggal.

Titkosszolgálati játszmák a merényletek hátterében?

Többek között a hatóanyagok egyezése, illetve a jelentésben foglaltak okán gondolták sokan – rendőri körökben is -, hogy a négy halálos áldozatot követelő robbantást is a SIS parancsára hajtották végre. Elméletek szólnak arról is, hogy Boros felrobbantása kettős érdeket szolgálhatott: egyrészt Portik likvidálni tudta a rendőrséggel együttműködő, neki sok kellemetlenséget okozó Borost, míg a szlovák titkosszolgálatnak a belvárosi, nagy vihart kavart, pusztító erejű robbantásos módszer „jött jól”. De ezek csak feltételezések, mint ahogy az sem bizonyított, hogy a tömeggyilkosság felbujtójaként jogerősen elítélt Portik bármikor is kapcsolatba lépett volna az akkori szlovák titkosszolgálattal. Az egyetlen kapocs az egykori olajos és a Lexa vezette szolgálatok között az ügyben szintén elítélt robbantó, Jozef Rohác személye lehet, aki korabeli sajtóhírek szerint a SIS-nek is, illetve az akkori szlovák és magyar alvilágnak is „dolgozhatott”. Rohác 2000-ben egy szlovák oknyomozó riporternek írásban adott nyilatkozatában azt állította: nagy titkosszolgálatok játszmái állnak többek között a magyarországi robbantások hátterében is. Később kijelentette, hogy titkait nem viszi magával a sírba, de amíg él, nem fog semmit mondani. Mindent, amit tudott, le van írva, és biztonságos helyen van tartva egy „halálom után felbontandó” borítékban.

Több leszámolásos ügy végére pont került

Ha ez így van, akkor van mitől tartania a magyar alvilágnak, akik a 90-es évek maffiaháborújában a legtöbb piszkos munkát Jozef Rohácra és bandájára bízták. Éppen ezért nem reménytelen az az elemző munka sem, amivel Pintér Sándor belügyminiszter bízta meg Horváth András rendőr dandártábornokot, miniszteri biztost. Az ő feladata a korábbiakhoz hasonlóan a kilencvenes években történt alvilági leszámolások, illetve az úgynevezett olajos ügyekkel összefüggő bűncselekmények felderítésének irányítása lesz. Horváth 2013-tól végzi ezt a feladatot, kinevezése most is fél évre szól. A kilencvenes évek hazai alvilági leszámolásai után indított vizsgálatok többsége hosszú időre eredménytelen maradt, a nyomozások a 2010-es kormányváltás után, Horváth színre lépésével vettek új lendületet, amelynek eredményeképpen sikerült megoldani például Prisztás József nagyvállalkozó 1996-os meggyilkolása, vagy a négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantás ügyét. A két eljárásban az említett időszak olajos ügyeinek egyik kulcsfiguráját, Portik Tamást marasztalták el felbujtóként.

Leporolhatják a robbantások aktáit

A vizsgálatok adatai szerint Prisztást Portik egyik bizalmasa, H. István lőtte agyon, az Aranykéz utcában pedig az ismert szlovák alvilági figura, Jozef Rohác és emberei robbantottak. Rohácot Fenyő János médiamágnás meggyilkolása miatt is elítélték, amely ügy áprilisban került újra reflektorfénybe, hiszen a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki Gyárfás Tamást, az úszószövetség egykori elnökét, a Nap TV volt tulajdonosát. A gyanú szerint ugyanis Gyárfás valamikor 1998 elején megbízást adott Portik Tamásnak, hogy bérgyilkosokkal ölesse meg nagy üzleti ellenfelét, Fenyő Jánost. Sikeresnek mondható a miniszteri biztos és a rendőrség közös munkája a Lakatos Csaba hajtó elleni merényletkísérlet ügyében is, mivel jogerősen elítélte a bíróság az éjszakai élet ismert alakját, Tanyi Györgyöt, két testvérét és egy negyedik társukat is. Tanyinak a jogerős ítélet után megeredt a nyelve és mindent kipakolt a leszámolás-kísérletről: elismerte, Portik Tamás utasítására lőtt rá 1996. november 13-án Lakatosra, mert a férfi az Energol-vezér érintettségére utalt a rendőröknek Prisztás lelövése után néhány nappal. Portikot Tanyi terhelő vallomásának köszönhetően ebben az ügyben is sikerült meggyanúsítani a nyomozóknak. Vannak arra vonatkozó információk is, hogy a tábornok és csapata újra leporolhatja a Seres-gyilkosság, valamint a Radics-család „eltűnésének” aktáit, ahogy a napokban az is kiszivárgott, hogy a fentebb taglalt politikai robbantások ügyét is előveszik. Ha ez így van, ezek egyelőre biztosan államtitoknak minősülnek, hiszen a rendőrség sajtóosztálya - hivatalosan – annyit közölt csak, hogy a székházrobbantások ügyében „nincs folyamatban lévő nyomozás”.

Bejött Portik terve

Az ugyanakkor tény, hogy Horváth András és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) közös munkájának köszönhetően korábban már sikerült a politikai robbantásokhoz hasonló merényletsorozatot felderíteni:1996-tól rendszeressé váltak a vállalkozások, szórakozóhelyek vagy éppen üzletemberek elleni robbantások. Abban az időben szinte mindennapos volt, hogy parkoló vagy úton lévő Mercedeseket repítenek a levegőbe, vagy autószalonokba repülnek kézigránátok. A rendőrség hosszú ideig egy helyben toporgott egészen addig, amíg meg nem szólalt a Portik-ügyek egyik legfontosabb koronatanúja, Radnai László. Az ő tanúvallomásából tudhatjuk, hogy a kézigránátos támadások célja az volt, hogy a rendőrség figyelmét eltereljék az olajos ügyekről. A fővárosi robbantásokkal kapcsolatban Radnai azt hallotta, hogy a több alvilági leszámolással összefüggésbe hozott Energol-vezér, Portik Tamás a támadásokat és az ezzel járó zavarkeltést azért erőltette, hogy ha túl sok ilyen eset történik, akkor leváltják a rendőrfőkapitányt és a rendőri vezetőket, így majd pozícióharc indul a rendőrségen belül, s leszállnak az olajos ügyekről. Radnai hangsúlyozta, Portik terve bejött, mivel Pintért 1996 végén leváltották.

A szerző írása a Magyar Idők szombati számában jelent meg.

Vezető kép: Urbán Tamás