Kilencvenhat évesen elhunyt Szepesi György. Sportriporterként zseniális volt, közvetítéseivel magyarok millióit tette boldoggá.
Halottakról jól, vagy semmit – ez az a mondás (más értelmezés szerint igazat, vagy semmit), amit sokan kiforgatnak: csak jót, mást nem. Szepesi Györggyel sincs könnyű dolgunk. Sportriporterként zseniális volt, magyarok milliót tette boldoggá azokkal a közvetítéssekkel, amelyekkel másfél-két órákra kiemelte őket abból a fojtó, fullasztó sötétségből, amelyet a Rákosi-diktatúra, majd a Kádár-rezsim jelentett. De volt egy másik élete is, a titkos, amelyben azokról a játékosokról is jelentett, akiket a közvélemény előtt magasztalt. Ezt elhallgatni bűn lenne, de az említésen túl hosszabban mégsem illő ezzel most foglalkozni, írtak erről mások már korábban, és írtam én is. Viszont a méltatással is óvatosan kell bánnunk, megtették, megteszik ezt hivatalos helyeken, hiszen Szepesit a rendszerváltás előtt és után is az Aranycsapat tizenkettedik játékosaként említették, említik, valódi legendaként kezelve. Sportriporterként valóban különleges volt, sportvezetőként már korántsem – a magyar futball lezüllesztését ő sem tudta megakadályozni.
Szepesi 1922-ben Friedländer György néven született Budapesten, édesapja a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg, ő maga fiatalon, 1945-ben a Magyar Rádióhoz került, ahol már abban az évben ő közvetíthette a magyar válogatott meccsét. Mivel édesapját meggyilkolta, és őt magát is üldözte az előző rezsim, érthető, ha bizakodással állt az új politikai erő mellé. Kevesen sejtették, hová fog vezetni ez az egész. Szepesi kétségtelenül tehetséges, lelkes, felkészült riporter volt, és egy egész ország megszerette a hangját. 1946-tól már újságokban is publikált, de legnagyobb sikereit ő is az Aranycsapattal érte el. Élete fő művének tekinthetjük a londoni 6:3 közvetítését, 1954-ben aztán ő is – ahogyan tényleg mindenki – összetört, a világbajnoki döntőben elszenvedett vereség az egész országot, magyarságot megrázta. A forradalom idején a diktatúra mellett tartott beszédet, a helyzetet rontotta, hogy a sportolók nevében követelte a fegyverletételt. Ez sokan sohasem bocsátották meg neki. Később valószínűleg ő is megbánta ezt – sportolóinkkal kiutazott az olimpiára –, majd a szabadságharc leverése után megpróbálta hazahívni a disszidáló (emigráló) Puskás Ferencet. Nem sikerült.
Szepesit 1958-ban, majd 1960-ban kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának, sportvezetői karrierje ekkortól felfelé ívelt. 1967–1975 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt, 1975–1978 között bonni tudósítóként dolgozott (…), majd 1978–1986 között az MLSZ elnöke lett. Elnökként a mexikói kudarcba bukott bele. Ettől függetlenül 1994-ig a FIFA vezető testületének tagja maradt.
Szepesi György 96 évesen hunyt el, rövid szenvedés után. Sportközvetítései a magyar történelem részei. Emlékezzünk rá, mint az egyik legkiválóbb sportriporterre. A történelem-hamisításban, elhallgatásban, hamis legenda-gyártásban viszont inkább nem vennénk részt.
MG
Fotó: MTI
salamander
2018-08-16 at 18:11
Fentebb már leírtam mit gondolok a Szepesinek hazudott Friedlanderről. A mély morális probléma azonban nem szűnik meg, ahogy ezek a szélhámosok lassan áteveznek a másik oldalra. A hatalom mintha csak arra várna hogy a vezető kommunista korifeusokat a halál elragadja, hogy utána elítélhesse őket. Életükben hagyjuk őket nevetni, unokázni, sétálni, hisz ők is csak “emberek”. Az igazság tételnek azonban van osztó igazsága és helyreállító igazsága. Soha nem fognak azok a sérülések helyreállni, amit azzal a buta és tehetetlennek álcázott logikával indokolt a bíróság Biszku Béla kapcsán, hogy a közvetlen felelőssége nem volt megállapítható. Hát és a radbruchi formula uraim? -kérdezhetné az egyszerű művelt magyar. A nürnbergi perben működött a nagyar áruló véreskezű kommunista gyilkosok esetében meg nem működik? Dehogynem, csak valahogy még mindig van valami nagy probléma a jogalkalmazókkal és az az igazságszolgáltásban. Szepesit és a haverjait màr a Zétényi Takács féle lusztrációs törvény alapján seggbe kellett volna rúgni. Akkor tudjuk a Fidesz hol állt: támadta ezerrel javaslatot és Göncz (a volt halálra itélt) pedig elkaszálta az egészet, Sólyom László közreműködésével.
Ennek az egész kérdésnek, ami a közélet megtisztulását célozta volna, az összes volt és jelenlegi párt is inkább akadályozója, semmint elősegítője volt. Köszönjük mindenkinek, ismét egy véreskezű komcsi mehetett el nyugodtan ünnepelve elvtársai által megsiratva.
Az áldozatok vére pedig senkit nem érdekel, mert nem fűződik hozzá politikai èrdeke. Ismét csak gratulálhatunk magunknak, a felbillent morális egyensúlyon ismét rúgtunk egy jó nagyot!
csakafidesz
2018-08-10 at 12:42
Nem Szepesi volt nagy, hanem az “Aranycsapat”. Akkor még volt miről közvetíteni! Szepesi amúgy csak egy átlagos riporter volt, de belelkesült a fantasztikus futbaltól.
olszal
2018-07-30 at 19:23
Sportriporternek kiváló volt, de emberségből megbukott.
Szar ember volt és besúgó.
Ami az ő származását illetően természetes, mert neki mint galíciánernek nem volt ez az ország a hazája…
navisos
2018-07-28 at 14:56
Ifjuságom egyik kiemelkedő alakja volt s hálistennek fogalmam sem volt a politikai részvételeiről. Amellett,hogy sok jelenlegi vezető magyar politikus szinte hasonló politikai multtal rendelkezik, mégse itélik el őket.Talán haláluk után fog ez megtörténni.
.alma.
2018-07-25 at 19:35
Szepesi György minden tekintetben szinte páratlan tehetség volt, gyönyörűen és választékosan beszélt, közvetítései csodálatos élményt nyújtotttak.
salamander
2018-08-16 at 17:47
Hát igen. Ha hozzávesszük, hogy Friedlander úrnak ez csak a fedőfoglalkozása volt, akkor képzelheted micsoda zseni volt a magyarok elleni küzdelmében, s magyarság elárulásában, a besúgásban, forradalom utáni a véres megtorlásban. A Szepesi féléknek nem NEM szabadott volna nyugodtan élvezni a demokratikus rendszert, hiszen rohadt bűnözők voltak. Mindenesetre gratulálok a csodálatodhoz, remélem Göringért is így tudsz rajongani, mert ha nem, akkor valami baj van a logikáddal.
Rizikó
2018-07-25 at 15:38
Egy volt a kådári megalkuvás kiszolgálói működtetőiből.A magyar sport is vegetált a langyosvizben.Az Mlsz egy gittegylet voltami rengeteg tehetsèget temetett el.Szepesi embeteièg mindig sajnos ott vannak a kaànai úton.
grummanavenger
2018-07-25 at 14:28
Mindig voltak és lesznek a tömegember butaságán és jámborságán lovagló középszerek, kivételezettek, az élet méltatlan nyertesei. A nép e tulajdonságainak felhasználásával kialakított legcinikusabb és legálszentebb hatalomgyakorlási mód (demokrácia) korában az ilyen karakterek felértékelődnek. Nincs politika, nincs politikus, aki nyíltan le merne számolni egy behízelgő, behízelgett önjelölt ikonnal, mert fél a mindig kritikus tömeget képviselő ostoba tömegtől.
Torockó felsorolása hiánypótló, nekem, életkorom okán az első emlékem róla az, amikor 1985-ben a hollandok elleni váratlanul trágya játék után a teli Népstadion üvöltötte, hogy “adjátok ki Szepesit!!!”.
grummanavenger
2018-07-25 at 14:16
A halál az halál. Mindenkivel szembejön, így mások halála, ha nincs személyes gyász, csak csendet és tiszteletet szabadna, hogy kiváltson. Ez is lehet a “ne ölj” parancsolat mély indoka.
De az élet! Az életben benne van az ember igazságérzete, és ha az nem kap, akkor éhségében mindent szétmarcangol, a részvétet is, és jóérzésű emberek is kivedlenek a civilizációból, mert hiányolják azt a méltányosságot, amit már sosem kaphatnak meg, a halál lepecsételte az igazságtalanságot.
Mi hiányzik? A szembesítés. Hihetünk abban, hogy majd a Jóisten, de az ott más dimenzió. Nem ez a test, nem ez a tudat, nem ez a világ, nem ez a közösség. Ezt itt elhagyta egy sokadik bűnelkövető, akivel kapcsolatosan azért nagyobb a harag, mert nem sunyin, meglapulva, rózsadombi otthonában puffogva keseredett meg a világ megváltozásán, visszasírva a hatalmat, nem értve semmit, hanem egy nyíltan és támogatottan nosztalgiázó, minden elismerést megkapó, abban fürdőző, a világról, amit megrontott, tudomást sem vevő, gerinc nélküli közszereplőként igazi jelképpé, az elmúlt és teljesen és betegesen elfuserált ötven, hatvan, hetven év jelképévé váló ember halt meg, és úszta meg az életet. A magyar nemzet megosztott és teljesen téves ön- és helyzetértékelésének jelentős szimbóluma volt. És így, hogy ez nem lett rendbe téve, csak el-eldünnyögve, marad is az.
Fehér Anna
2018-07-27 at 15:31
Grummanavenger!
Leírtad a lényeget.
Olyan jó rácsodálkozni néhány írásra! Olyan jó, hogy Te össze tudtad fogalmazni, azt, ami bennem kavarog.
Igazad van.
Torockó
2018-07-25 at 14:03
Szerintem is igazat és jót. Tehát a sorstalan Szepesi kommunista volt, a rendszer kegyeltje, fenntartója, besúgója. Sok ember tönkretevője. Ezek azon az oldalon nagyon jó, pozitív dolgok voltak, tehát most is időszerűek. 1956-ban Izraelbe menekült a magyarok haragja elől. Majd mintha nem is disszidált volna, ott folytathatta, ahol abbahagyta. Egy volt a szurkolókkal. Ez is jó. Az utálatban például a Fradistákkal. Gyűlölte a Fradit (ez is jó pont volt anno), ott ártott, ahol tudott. A táskarádiók tették tönkre. Akkor derült, ki, hogy mást üvöltözik, mint ami történik és szélsőségesen elfogultan (ez is jó volt az akkori hatalomnak). Akkor zengett rendszeresen a lelátó, hogy “ne hazudj Szepesi” pedig nem is tudták, hogy Friedlander, meg besúgó volt…
Ne legyünk hipokriták halála alkalmával sem.
grummanavenger
2018-07-25 at 14:32
Teljesen jogos. Ez az ember a tökéletes megoldás volt a Rákosi-rendszernek. A tökéletes megoldás volt a Kádár-rendszernek. És a tökéletes megoldás az örök nosztalgiába merevedett, hülyének nézős, szanaszéjjel lopós, mindent elherdálós, már csak a származás (“üldöztetés”) alapján tiszteletadós rendszerváltozás utáni médiamajomháznak is. Ami bárcsak ne tartana máig, és még tovább!
Oláh Attila
2018-07-25 at 12:33
Legyen neki könnyű a Magyarok földje!
soltész béla
2018-07-25 at 11:47
Igen! Nekik! Lukács György kóser az Akadémián, Orsós Professzor, aki többszöröse volt ennek a hazaárulónak, fasiszta. Voltaire-nek volt igaza, aki azt vallotta, a halottakról is meg kell írni az igazat, akár pozitív, akár negatív!
krónikás
2018-07-25 at 11:42
Zseniális riporter volt , Isten nyugtassa békében ! Az őt besározni kívánóknak csak annyit hogy vajon a beszervezés megtagadása esetén kiteljesedhetett volna az ő tehetsége és egyáltalán közvetíthetett volna a továbbiakban , ismerve a rendszer kegyetlenségét ?
Marta Karacsony
2018-07-25 at 11:56
Senki az itt szólók közül nem akarja besározni. A tények kemény dolgok.
Kucug Balázs
2018-07-25 at 12:04
Ez mindenkinek a maga dilemmája, hogy tisztességtelenül érvényesíti a tehetségét, vagy a nehezebb utat választja, vállalván, hogy esetleg nem jut előbbre.
nem
2018-07-25 at 15:31
Ha, jól emlékszem Hamvas Béla írta egykor, hogy az igazi értelmiségi nem kollaborál a fennálló rezsimmel, és inkább a csendes ellenállást választja. Mint, ahogy ő is tette. Szepesi úgy cselekedett, mint Peter Höfgen a Mefisztóban.
Yeno
2018-07-26 at 10:53
Hendrik H.
Fehér Anna
2018-07-27 at 15:07
Krónikás!
Besározni? Igen, ha megtagadta volna a beszervezést, valószínű, hogy úgy járt volna, mint azok, akiknek a bizalmába férkőzött, a barátjuknak hazudta magát, majd a saját jóléte érdekében elárulta őket. Igen, hátrányt szenvedett volna. De ma azt írnák a nekrológok, hogy : Igaz ember volt. Nem pedig azt, hogy besúgó volt.
A világ azért nem fordul ki a sarkából, mert azt a különbséget, hogy mi a jó és mi a rossz, még mindig több ember érti és éli, mint az olyanok, mint te.
Nem tudom, hogy krízis helyzetben én hogyan döntöttem volna, ezt nem tudhatjuk, csak akkor, amikor benne vagyunk. Hála Istennek, hogy engem nem próbált meg a sors, de ha egyformán kezeljük a hősöket és az árulókat, akkor az ember legmagasztosabb értékét gyalázzuk meg. Akkor minek a becsület, minek a tisztesség? Mi lenne velünk ezek nélkül?
nemzeti
2018-07-25 at 11:03
Összenőtt a csapatokkal a szurkolókkal. Nyugodjék békében!
Dobos László
2018-07-25 at 11:02
Kellene egy Nemzeti Emlékezet és Irgalom Pantheonja. Ide kellene elhelyezni a vitatott és ellentmondásos magyarok emléklapjait/szobrait. Azokét, akik jót és rosszat is tettek a nemzetnek és nem lehet eldönteni, hogy melyik volt a több.
Kucug Balázs
2018-07-25 at 12:01
Mindig az nyom a latban, hogy a tehetségét mire fordította.
Tapeino
2018-07-25 at 12:08
Milyen igazad van, László!
Dobos László
2018-07-25 at 13:52
Köszönöm, olyanokra gondolok, hogy volt pld. anno Koppány vezér, Vata vezér, Dózsa György, Török Bálint, Werbőczy István, Thököly Imre, Károlyi Sándor (aki a Rákóczi szabadságharc végén letette a fegyvert), Horthy Miklós és több tábornoka, Szálasi Ferenc (!!!), Nagy Imre és néhány társa, Kádár János és néhány vezetője stb..
Itt semmi másról nem lenne szó, mint, hogy ott lenne az illető emléklapja, arcképe, mellszobra a nevével és azzal, amit tett minden minősítés nélkül.
grummanavenger
2018-07-25 at 14:05
Nem lenne könnyű megvalósítani a gyakorlatban ezt a jó ötletet. Máris megkezdődne a hiszti, hogy “hogy kerülhet egy Thökölyvel (vagy mondjuk Mária Teréziával) egy sorba egy Kádár”… (Mária Terézia biztos más megítélés alá esik a Kisalföldön és a Székelyföldön…)
Pedig ugyebár a nép, az istenadta nép, bizony Kádárt a történelmi nagyok közé emeli. Amíg ez a réteg ki nem hal, ez így lesz. Aztán meg már kutyát sem érdekli majd, mekkora tróger volt. Thököly esetében pedig milyen tragikus is a magyar történelem! A “török kiűzése” sem egyértelműen megítélhető esemény.
Dobos László
2018-07-25 at 15:02
Igen, ez így van pontosan, ahogyan írod, nyilván iszonyat sokat számít a latban, hogy mi a közmegegyezés a kérdésben (közmegegyezés: Istenem, ezt a szót is hogy lejáratta anno Kádár!), de ha erősen vitatott valaki, akkor “legrosszabb” esetben még ott lehet ezen az emlékhelyen és aki akar, hát akár még virágot és koszorút is vihetne az illetőnek. Szegény Lutz Gizike – ha még élne – biztos vinne virágot Szálasinak, és a maga szempontjából még igaza is lenne. És természetesen valaki lehetne itt is és akár nyilvános helyen is. A mi történelmünk bővelkedik vitatható személyekben, főleg azokból a korokból, amikor idegen megszállás, szorongattatás alatt volt a nemzet és valakinek – Ady szavaival élve – “Muszáj-Herkules”-ként mégis csak valahogy képviselnie kellett a népet. Rettenetes lesz, de kimondom: még egy Rákosinak is helye lehet ott, én neki virágot persze tuti sosem vinnék, de pld. Koppány, Thököly esetében igen.
Schenkhyalfonz
2018-07-26 at 11:20
Aztán majd jön egy balfax, aki “Franco”-t máshová akarja temettetni a megbékélés jegyében.
Doncsev Tosó
2018-07-25 at 10:38
A Petőfi tehetségű Sértő Kálmánt bezzeg csend övezi-mert nemzeti szocialista volt..
idirablo
2018-07-25 at 12:33
Előtte viszont zsiddancsok kitartottja. melyik az igazi énje?
Megzenésítve: https://www.youtube.com/watch?v=QZoKtbE5NOo
Káldi József Miskolc
2018-08-01 at 17:48
Ossz má meg velünk egy “Petőfi tehetségű művét”! Köszi!
KucugBalázs
2018-07-25 at 10:28
Halottról vagy az igazat, vagy semmit. Sportriporternek valóban zseniális volt. A rádió mellett a hallgatók a szemük előtt látták, hogy mi folyik a pályán. Őstehetség volt.
A megjelent cikkek szerint besúgó, hazaáruló volt, a rendszer feltétlen kiszolgálója,a szakmában teljhatalommal. Az ötvenes és hatvanas években a III/II, majd a III/III-as osztály ügynöke volt, beszervezése 1950-ben történt. Szepesi Galambos néven személyesen Harangozó Szilveszter állambiztonsági csoportfőnöknek jelentett.
A Jó Isten majd mérleget von a tettei felett.
Wez
2018-07-25 at 10:25
Korrekt.
Nyugodjon békében!
Alfonz
2018-07-25 at 10:23
Isten nyugosztalja!
Bármilyen is volt, bárkinek volt politikai lieblinge, én mint sportriportert ismertem meg a hangján keresztül!
Riporternek, focimeccsek közvetítőjeként ellenben minta adó volt!
Köszönet mindenért, amit tőled kapott ennek az országnak a sportszerető közönsége!
Rácz Zsigmond
2018-07-25 at 10:19
Szeretnék látni egyszer egyetlen hasonlóan elnéző méltatásfélét olyan magyarokról, akik művészi, tudományos kiválóságuk mellett érintettek lettek egy másik ideológiától, de még annyit sem tettek, mint Szepesi György (Hóman Bálint pl).
Torockó
2018-07-25 at 14:09
Ráadásul a velünk szemben állóktól lenne jó mindezt először olvasni, hallani (mert remélhetően ez az oldal is szemben áll Szepesi viselt tetteivel, mégis igyekezik a távozás alkalmából). Azoktól, akik gyűlöletükkel kirekesztették a történelemből, a magyarság emlékezetéből, illetve hazugságokkal feledtették el a magyarok legjobbjait is…
Zoltán
2018-07-25 at 15:07
49-ben születtem, pont abban az évben kaparintotta Rákosi totálisan a kezébe a hatalmat.
Mire kinyílt az értelmem, már túl voltunk rajta, és én már csak a “szoftot” ismertem meg, de azt meg ismertem.
Akkor igazából három választása volt mindenkinek:
1,Nem jelentett, még akkor sem ha ezzel korlátozta a saját, néha a gyerekei jövőjét is.
2,”Jelentett”, de úgy, hogy azt senki ellen nem tudták felhasználni.
3,JELENTETT, sz@rember módjára.
Na most ha egy nácinak, még ha soha nem gyilkolt, akkor sem lehet megbocsájtani a pártállását, akkor egy “komcsinak” ugyan már miért ?
Rácz Zsigmond
2018-08-15 at 23:26
Szepesire, a sportriporterre visszatérvén csak azt lehet mondani, hogy nagyon alapos volt. Ő maga mondta el, hogy bármilyen sportesemény közvetítését bízták rá, ő alaposan tanulmányozta a terepet, a pályát, a résztvevőket, csapatokat, sportolókat egyaránt. A focimeccsek közvetítése előtt egy órával a pályán volt, mindent megnézett, az öltözőket, a füvet, a kapukat, szóval mindent, és jegyzetelt. Akkor még nem volt internet, mindennek maga járt utána.
A budapesti öttusa VB terepfutásának közvetítése előtt végigjárta a Hármashatárhegyen a 3,5 km-es futópályát, hogy lássa hol futnak Balczóék, és hiteles legyen, amit mond. És ez mindig sikerült neki.
Az 54-es VB döntő végén sírt a vereség miatt, élőben hallgattam.
Ember volt, ha nem is hibátlan, majd odafönn az illetékes eldönti, mit érdemel. Nyugodjék békében!