Szánthó Miklós,az Alapjogokért Központ igazgatója a Magyar Nemzet számára írt publicisztikájában fogalmazta meg négy tételben véleményét a pedofilellenes gyermekvédelmi törvény kapcsán.
Ahogy a háború a politika folytatása – csak más eszközökkel, már Clausewitz szerint –, úgy igazából a politika meg a háború folytatása. Bár a politika küzdelmes jellegét éppen azok igyekeznek elhazudni, akik maguk is a totális ideológiai nyomásgyakorlást művelik, elég nyilvánvaló, hogy a posztmodern lényege a kulturális, pontosabban a kultúráért való harc. Lehet ezt „szellemi hadviselésnek”, „világnézetek konfliktusának” vagy éppen a „lelkekért folytatott viaskodásnak” nevezni – amelyet persze nem álcázott páncélosokkal vagy lopakodó repülőgépekkel vívnak, de a módszer maga talán még inkább leplezett és somfordáló. Ahogy a kombattáns műveletek célja is az, hogy egyik vagy másik hadviselő fél rákényszerítse a maga akaratát, így végső soron uralmát a másik életére, úgy a XXI. századi kulturális-politikai konfliktusok jó része is az életmódra, az azt meghatározó alapfeltételekre összpontosul – írja a Magyar Nemzeten megjelent publicisztikájában Szánthó. Az Alapjogokért Központ igazgatója kitér arra is, hogy a soft-powernek (puha hatalomgyakorlásnak) is nevezett, hibrid hadviselésnek is mint minden háborúnak a világ kezdete óta, a lényege: a narratíva uralása. Legyen szó reguláris hadviselésről, gerillaharcról, partizánakciókról, mindenki tudja: a hátország bomlasztásával, az agyak átkalibrálásával, a „mi történetünk” sikeresebb eladásával lehet igazából gyors fegyverletételre kényszeríteni a frontokon szolgálókat, majd utánuk az egész társadalmat. Ezen információs hadviselés, a „nagy narratívák” átalakítására tett kísérletek alól a legkurrensebb témák sem kivételek, sőt igazából ezek mutatják ennek az új típusú, jóemberkedésbe burkolt hadjáratnak az igazi arcát: migráció, multikulti, faji alapokon nyugvó „antirasszizmus” (lásd BLM), genderideológia, abortusz- és eutanáziaünneplés vagy éppen drogliberalizáció (sic!).
Szánthó kiemelte, hogy ezeket a narratívákat kamuflázs eszközökkel álcázva, „emberi jogi ügyként”, „egyenlőségkérdésként” adják el, először a radar alatt hozva be a témákat, a valódi célt elfedve, hogy az ne váljon egyből detektálhatóvá – majd kellő időben, amikor az ingerküszöböt el nem érő „információmorzsák” megfelelő hatást értek el, az „ügyet” már megkérdőjelezhetetlen „jóként”, a politika által nem vitatható „európai értékként” vagy „nemzetközi standardként” prezentálják. A Honvédségi Szemle így ír erről a hadviselési képességről: a hosszabb távú, nagyobb károkozásra képes módszer, hogy az ingerküszöböt kísérlik meg feljebb tornászni, hogy egy későbbi időpontban végrehajtott tevékenység már ne ütközzön olyan ellenállásba, amire korábban még számítani lehetett. Itt a társadalom kollektív öntudatának, identitásának legkülönbözőbb módszerekkel történő megváltoztatására, például “érzékenyítésre” kell gondolnunk. Egyes hibrid hadviselők megpróbálhatnak az oktatási, kulturális, szórakoztatóipari, közösségimédia- és egyéb soft power struktúrákon keresztül olyan hatást kifejteni, aminek következtében akár hosszabb idő múlva, de a társadalom önként fog hozzájárulni a hibrid hadviselő érdekeinek megfelelő lépésekhez. Az ilyen típusú információs háború pedig – miután a „társadalmilag elnyomottak” felszabadítását hirdető igazságharcosok egy idő után azért át szokták lépni az egyébként valóban feljebb tornászott ingerküszöböt – értelemszerűen ellenreakciókat, immunválaszokat vált ki a másik félből. Ezek lehetnek társadalmi, de akár politikai válaszok is a döntéshozatal részéről. Itt kerül a képbe az Országgyűlés által nemrégiben elfogadott pedofilellenes és gyermekvédelmi törvény, amelynek kapcsán – fentiekre is tekintettel – érdemes Szánthó szerint négy gondolatot érdemes kiemelten figyelembe venni a témában:
A gyermek érdeke mindenekfelett áll
A gyermek érdeke az elsődleges, de a kiskorú még nem feltétlenül tudja, hogy neki mi az érdeke (bár természetesen a nevelést elutasító kritikai pszichológia új irányzatai szerint tudja). Éppen ezért az államnak, a társadalomnak és a szülőnek eminens érdeke, hogy biztosítsa a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet és gondoskodást. Ez az alaptörvényben is rögzített „parancs” kapcsolja össze a törvény két részét: szigorúbb fellépés a pedofíliával szemben, a büntetési tételek megemelése, a pedofilok helyes és szükséges stigmatizációja, valamint a gyermek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának hatékonyabb védelme a gender- és homopropagandával szemben, a szülők javára.
A pedofília relativizálása is bűn
A nagy liberomarxista „szexuális forradalomnak” ma már sajnos és egyben undorító módon része a pedofília relativizálása, a pedofilok „társadalmi megbélyegzettségének enyhítése”. Erre példákat nemcsak Nyugat-Európából – legfőképpen Franciaországból – lehetne hozni, ahol már évtizedekkel ezelőtt baloldali értelmiségi mozgalom indult a beleegyezési korhatár csökkentésére, de Magyarországról is. Számtalan cikk, riport, publicisztika jelent meg az elmúlt években balliberális orgánumokban (Magyar Narancs, HVG, Népszava, Népszabadság), amelyek a pedofil hajlamot igyekeznek csak egy szexuális orientációnak beállítani a sok közül, és azt sugalmazzák, hogy igazából a pedofilok is szenvednek „lelki terheik” miatt, saját maguk áldozatai, ezért nem büntetésre, hanem sokkal inkább mentális segítségre lenne szükségük. Ezzel a korábbiakból fakadó, de minden határt túllépő „érzékenyítéssel” szemben pedig fel kell lépni, akár a jog eszközével is – a bűn elkenése ugyanis ugyanúgy bűn.
A fiú fiú, a lány lány, még mindig
Ha esetleg nem volna világos, érdemes tisztázni: az elmúlt egy-két hétben (valójában években) kialakult vita nem arról szól, hogy valaki anti- vagy szimpátiával viseltetik-e a homoszexuálisok vagy a „transzneműek” (?) iránt. Nem, a kérdés arról szól, hogy jó-e, üdvös-e, ha a homoszexualitást vagy genderőrületet egyféle trendi életmódszabadságként állítják be, akként reklámozzák például kiskorúaknak is. Jó-e, elfogadható-e társadalompolitikai és morális szempontból, ha a gyermekek már korán megismerkednek az „általános nemi szerepek” felcserélhetőségével, és olyan impulzusokat kapnak, amelyek összemossák, illetve egymásba átjárhatóként (fluidként) mutatják be a férfit, fiút és a nőt, kislányt? Nem, ez nem jó és az ilyen kísérleteket meg kell állítani.
A gyermekek szexualizálása rossz
A pedofíliát, a gyermekszexualizálást nem ez a törvény „kötötte össze” a genderideológiával, hanem éppen az „LMBTQ” (bármit is jelentsen ez a mozaikszó) -propaganda volt az, amely saját alantas céljai reklámozására tinédzserkort el sem ért gyerekeket használ fel. Ők viszik be a transzneműségről szóló mesekönyvet az óvodákba; ők tesznek nővé sminkelt kisfiút a National Geographic címlapjára; ők táncoltatnak balerinaruhába öltöztetett srácokat a homoszexuális „büszkeség” felvonulásain és ők vettek rá egy tízéves gyereket, hogy legyen a New York-i divathét „transzgender reklámarca”. Ahogyan a szerző hozzá teszi: értem én, hogy a korszellem sokakat megbabonáz. De a természetes igazságok örökök és megváltoztathatatlanok. A korszellem viszont igen változékony, mondhatni fluid. És aki a korszellemmel köt házasságot, hamar megözvegyül.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok
Solaris
2021-06-23 at 21:04
Pillanatnyilag nagyobb veszély a gyerekek oltása.
Kicsit ennek a törvénynek is gumicsontszaga van.
Kht
2021-06-23 at 20:11
Talán ott követtük el a hibát, hogy “pedofil” törvényként definiáltuk, holott ez nem más, mint a gyermekeink védelmében született törvény. Javasolnám, hogy módositsuk az elnevezést, és legyen “Gyermekvédelmi törvény”, amibe nehezebb belekötni. Ami viszont Ursula von der Leyent illeti, nagy csalódás nem okozott a kijelentése, az viszont szöget ütött a fejemben, hogy “ez a törvény nem egyeztethető össze az európai értékekkel”. Hoppá! Ez azért elgondolkodtató. Jó lenne tisztába tenni ezt sokat hangoztatott, üres lózungot európai szinten.
:o)
2021-06-23 at 18:36
” A szexuális irányultságok szokszínségének bemutatása mikor számít propagandának?”
.
Amikor szexuális felvilágosítás címén 18 éves kor alattiaknak azt mutatják be főleg homoszexuális aktorok, hogy a szexualitás sokszínű.
Az egészséges szexualitás ugyanis nem szivárványos, hanem bináris: a férfi nőt akar, a nő férfit, és az így létrejövő pár gyermeket nemz.
.
Az ettől eltérő, “sokszínű” variációk szimplán a homoszexualitás világa, amely nem hoz létre utódot, és természet ellenes…
Grimmbusz
2021-06-23 at 17:17
Kedves Alíz!
Szerinte a kérdésére a válasz kb ott a szövegben: “…..a homoszexualitást vagy genderőrületet egyféle trendi életmódszabadságként állítják be, akként reklámozzák például kiskorúaknak is. Jó-e, elfogadható-e társadalompolitikai és morális szempontból, ha a gyermekek már korán megismerkednek az „általános nemi szerepek” felcserélhetőségével, és olyan impulzusokat kapnak, amelyek összemossák, illetve egymásba átjárhatóként (fluidként) mutatják be a férfit, fiút és a nőt, kislányt”
Bár tudom, hogy ez most huszonhatszor ki lesz forgatva, átrágva, kiköpve, hogy bebizonyítsák, nem az van leírva, és nekem ab ovo nem lehet igazam….
Továbbá kedves Alíz! Önnek már a nickneve is csak egy pszichológiai trükk.
Először kiaggat mindenféle ikont, amihez pozitív érzelmet társít az agy (szivárvány=természet, szépség, szív=szeretet, HU=hazaszeretet, magyarságtudat) majd mikor már így átkondícionálta az olvasó agyát, odabiggyeszti a nevét, az agy pedig automatikusan hozzá is társítja a kellemes vonásokat, hogy ön már biztos csak valami szeretnivaló, okos, pozitív ember lehet. Ergo minden amit ír csak jó és helyes, minden más rossz.
Ez pont olyan tudatalattira ható reklámpszichológiai agymosás, mint aminek a gyerekeket akarja kitenni.
A mézesmázos szavai mögött pedig egy egész generáció retardálása a cél…
ERZSI
2021-06-23 at 17:01
” meg kell védeni a gyermekeinket a szexuális kizsákmányolástól” = a pedofil- tól, csak és kizárólag ez a réteg csinálja, szivárványos Alizkának üzenem!
A KORMÁNY KIVÁLÓAN VÉGZI A FELADATÁT!
ERZSI
2021-06-23 at 16:56
” Tilos tizennyolc éven aluliak számára … olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
A magyarázat:” A meleget ábrázoló tartalmak cenzúrája az oktatásban és a médiában tehát egyértelműen alkotmányellenes, hiszen nemi orientáció alapján korlátozza ezen alapjogaikat.”
Az indoklásodnak semmi köze az előzőhöz, 18 év alatti kifejezés nem: nemi orientáció, nem oktatás (amely jellemzően 18 éves korig sok gyereket érint), itt még a szülő alapjogai az erősebbek és mi az, hogy meleg, vállalja fel azt is, hogy leszbikus, buzis stb. (ne a meleg szót használja, mert a nyár a meleg). Nincs mit magyarázni, olyan a szexualitása amilyen, de ezt az erőszakos rátelepedést a társadalomra ki kérem magunknak!
??❤️? Alíz
2021-06-23 at 16:51
Gyerekek “védelme a gender- és homopropagandával szemben”… Lenne, olyan kedves és leírná valaki, hogy mi a gender- és homopropaganda definíciója? Mert jelenleg úgy tűnik, mintha nagyon is tudatosan lenne ilyen homályos ez a megfogalmazás.
Például: A szexuális irányultságok szokszínségének bemutatása mikor számít propagandának?
A kérdésemet nem provokációnak szánom. Nem kételkedek abban, hogy minden itt komentelőt jó szándék vezényel és mindannyian egyetértünk abban, hogy meg kell védeni a gyermekeinket a szexuális kizsákmányolástól.
ERZSI
2021-06-23 at 16:42
Akinek ezt magyarázni kell, hogy a gyerekeket, miért kell védeni, az nem normális (vagy pedofil)! A nem normális, vagyis az abnormális foglalkozón a másik abnormálissal, azzal biztos meg fogja érteni magát. Ez a követendő és akkor nem kell értelmetlen vitákkal foglalkozni!
Tudományos libsizmus
2021-06-23 at 16:29
A nyugatot ma már a Fenevad kormányozza. Vegyük már észre. Mikor lépünk ki bégre ebből a pontini mocsárból?