Kozma Imre atyával mi másról beszélgettünk volna, mint a Nagyhét egyház- és vallástörténeti jelentőségéről, a nagyböjt utolsó hetéről, a virágvasárnaptól a Húsvétig terjedő időszakról, és természetesen ennek közösségi, hagyománymegőrző erejéről.
Kozma Imre atya az utolsó olyan katolikus papok egyike, akik végigélték a kommunista hatalom egyházüldözését és a rendszerváltás utáni keresztény egyházak újjászületését. Nevéhez fűződik a Máltai Szeretetszolgálat szerepvállalása 1989-ben a keletnémet menekültek és az erdélyi–romániai forradalom áldozatainak, rászorultjainak megsegítésében. Kozma Imre atya volt az utolsó ember, aki Magyarországon beszélhetett a kitoloncolt Mindszenty József hercegprímással, esztergomi érsekkel mint egyszerű káplán egy Dorog melletti bányászfaluban. Kozma elkötelezett pap: már küldetésének első idejében szegénységi fogadalmat tett, amit máig betart. Szerinte a magyar katolikus egyház a bolsevista üldöztetések, mártírhalált halt papok ellenére azért maradhatott fent, mert hittek a Szent István-i küldetésében. A magyar papok nemcsak hitet, vallást tanítottak, hanem a keresztény értékek mellett a magyar nemzeti tudatot is erősítették.
Az atya hivatása a zugligeti Szent Család-templomban teljesedett ki. Fiatalok vallásos nevelésével foglalkozott, és elsőként hozott létre Zugligetben szociális hálót az idősek számára. Nem véletlen, hogy alapítója lett a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, és mint apostoli protonotárius, 1989. augusztus 14-e és november 14-e között végrehajtotta a maga egyházi és politikai rendszerváltását, amikor a zugligeti Szent Család-templom plébánosaként menedéket nyújtott több tízezer keletnémetnek. A kis paplakban egymásnak adták a kilincset a magas rangú nyugatnémet külföldi diplomaták, miniszterek; Kohl kancellár egyértelműen kifejezte, hogy a német újraegyesítésben, a berlini fal leomlásában vezető szerepet játszottak a magyarok. Ezt persze mára a mai német politika elfelejtette.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS