Történelme első Bajnokok Ligája-győzelmét aratta a Manchester City csapata, amely a mai, Isztambulban lejátszott döntőben Rodri góljával 1-0-ra legyőzte az Internazionale gárdáját. Ezzel Pep Guardiola a Barcelona után a City kispadján is megnyerte a legrangosabb európai kupasorozatot.
Isztambul egyszer már otthont adott egy fergeteges BL-döntőnek, 2005-ben emlékezetes meccsen verte meg a Liverpool az AC Milant, úgy, hogy a félidőben alighanem mindenki a milánói játékosok kezében látta már a serleget, hiszen 3-0-ra vezettek az olaszok. A második játékrészben aztán ritkán látható feltámadást produkálva egyenlített a ’Pool, s mivel a hosszabbításban nem született újabb gól, jöhettek a büntetők, ahol Jerzy Dudek bravúrjainak köszönhetően a Liverpool ülhetett fel Európa klubfutballjának trónjára.
Ilyen isztambuli előzmények után került sor az idei Bajnokok Ligája-döntőre a Boszporusz partján, amelynek a helyszínen túl is voltak közös pontjai a tizennyolc évvel ezelőtti fináléval. Ezúttal is angol és olasz csapat mérkőzött egymással, ráadásul az olasz együttes most is Milánóból érkezett, igaz, a város másik nagycsapata, az Internazionale révén. Abban azonban eltérő volt az idei döntő a 2005-ben játszotthoz képest, hogy amíg anno a Milan volt az esélyesebb, ezúttal szinte mindenki a Manchester Cityt ítélte előzetesen esélyesebbnek.
Ez nem is csoda, hiszen Pep Guardiola legénysége rendkívül sikeres idényen van túl. Nagy fölénnyel megnyerték a Premier Ligát és az FA Kupát, vagyis odahaza mindent, és olykor imponáló játékkal, a végső győzelemre áhítozó csapatok – például a Bayern München és a Real Madrid – ellenében masírozott el a BL fináléjáig. Az Internazionale sem véletlenül jutott persze el a mai döntőig, hiszen az FC Porto, a Benfica vagy éppen a városi rivális Milan legyőzése semmiképpen nem írtható a szerencse számlájára.
Mondani sem kell, hogy aki csak él és mozog, bevetésre készen várta a döntőt mindkét oldalon, így – a Citynél eltiltás alatt álló Mendy, illetve az Internél sérüléssel bajlódó Dalbert kivételével – a lehető legerősebb csapatát küldhette pályára mindkét szakember.
Összeállítások
Manchester City: Éderson – Akanji, Dias, Aké – Stones, Rodri – B. Silva, Gündogan, De Bruyne, Grealish – Haaland. Internazionale: Onana – Darmian, Acerbi, Bastoni – Dumfries, Barella, Brozovic, Calhanoglu, Dimarco – Dzeko, L. Martinez.
Első félidő
Büszkén mondhatjuk, hogy mi, magyarok is szereplői voltunk a döntőnek, a Bajnokok Ligája himnuszát ugyanis György Ádám Liszt Ferenc-díjas zongoraművész játszotta el a két csapat tiszteletére. A lengyel Szymon Marciniak által dirigált döntő tapogatózó játékkal indult, egyik csapat sem vállalt túlzott kockázatot, inkább kivárásra játszott. Az első lehetőség a Manchester City előtt adódott, Bernardo Silva ívelése kerülte el az olasz kapu jobb felső sarkát. Viszonylag hosszú, eseménytelen időszakot követően kissé felpörgött a találkozó. A 27. percben villant meg először a City, amikor Haaland lépett ki a balösszekötő helyén, ballal kapura is lőtte a labdát, de Onana bravúrral védeni tudott. Két perccel később De Bruyne is próbálkozott, de a kameruni portás ezúttal is a helyén volt. De Bruyne számára ez volt a döntő utolsó érdemi momentuma, mert a belga középpályás – csakúgy, mint a City legutóbbi döntőjében – megsérült, így mindössze harmincöt perc jutott neki az idei fináléban. Kiválása nagy érvágás volt az angoloknak, még akkor is, ha Foden személyében klasszis válthatta a klasszist. A kissé visszafogott játékot hozó első félidő Akanji sistergős bombájával zárult.
Második félidő
A szünetben egyik edző sem cserélt. Az 53. percben Stones kevergetett ügyesen az Inter tizenhatosánál, de komoly helyzet nem alakult ki. Három perccel később meghúzta első változtatását Simone Inzaghi, Dzeko helyett Lukaku lépett pályára. Ez szerkezeti változást nem okozott, viszont frissült az Inter támadósora. Az 59. perc elején Akanji hibázott hátul, elvétett labdájára Lautaro Martinez csapott le, de belebikázta a labdát a kapujából kilépő Édersonba. A fordulás után Foden iramodott meg, lerántotta őt Barella, aki ezért meg is kapta a meccs első sárga lapját. A szabadrúgást Ruben Dias kapura tudta fejelni, de jócskán fölé szállt a fejese.
A 68. percben azonban már nem volt kegyelem: jobb oldali angol akció végén Foden beadása kifelé pattant a védőkről, ám a második hullámban érkező Rodri 14 méterről tökéletes lövéssel helyezett a bal sarokba (1-0). Két perccel később ott lehetett volna az egyenlítés, de Dimarco fejese a kapufán csattant, majd az ismétlésnél Dimarco saját csapattársa, Lukaku lábát találta el. Megélénkült a mérkőzés, amit az is jelzett, hogy kisvártatva Lukaku is helyzetbe került, lövését azonban Éderson kivédte. A 75. percben kettőt cserélt az Inter, Bastoni helyett Gosens, Dumfries helyett pedig Bellanova állt be.
A 78. percben Foden lépett ki, remekül játszotta tisztára magát, de Onanába lőtte a labdát. A következő percben cserélt Guardiola, Stones helyett Walker folytatta a játékot, amellyel a védelem erősödött, és újabb kettőt frissített Inzaghi is, Darmian helyett Di Ambrosio, Calhanoglu helyére pedig Mihtarian szállt be. Ezek már tényleg az utolsó módosítások voltak olasz részről, az egyenlítésért, mert időközben a rendes játékidő utolsó öt percén belülre kerültünk.
A 89. percben kis híján egyenlített az Inter, jobb oldali beadás után Gosens nagyszerűen fejelte középre a labdát, Lukaku közelről fejelni is tudott, de Éderson lábbal mentett, majd Dias kifejelte szögletre a kipattanót. Az Inter az utolsó perceket is végigtámadta, az ötperces hosszabbításban Édersonnak kétszer is mentenie kellett, de a Manchester City végül hősies védekezéssel megőrizte egygólos előnyét és megnyerte a Bajnokok Ligája idei kiírását. Történelme során először!
Vezető kép: MTI/EPA/Georgi Licovszki
Facebook
Twitter
YouTube
RSS