"Tanítása példaként megmarad" – Így búcsúztatták el Kelemen Leventét Oklándon (PS-videó!)
Kelemen Levente, a csintalan, de jó gyermek, néha türelmetlen, de mélyen érző és szerető hűséges társ, szigorú, de büszke és mindig tanítani akaró édesapa 55 éves korában, 2020. június 18-án visszaadta lelkét Teremtőjének. A hosszas betegség sem törte meg a "kovászembert" abban, hogy mindvégig jó és megbízható barát, vej, rokon és keresztapa, egyházát és nemzetét mindig gyarapító lelkész, együttérző, hagyományőrző, nemzetgyógyító maradjon. Élete, munkássága, tanítása példaként megmarad azok a szívében és lelkében, akik ismerték és szerették. Isten adjon testének csendes pihenést az anyaföldben, lelkének békességet Isten mindenható szeretetében. Nézze meg a búcsúztatáson készült videónkat!
Megírtuk, Kelemen Leventéről Kövér László is megemlékezett, akinek búcsúüzenetét Kocsis Máté mondta el Oklándon:
A mai napon Kelemen Levente barátunktól, Isten alázatos szolgájától, nemzeti összetartozásunk nemes napszámosától és a büszke székely huszártól búcsút kell vennünk e földi világban!
Aki nem ismerte Leventét, megtudhatja, hogy milyen ember volt ő, ha elolvassa az utolsó huszár szabályzatban azt a regulát, mely szerint a huszár
jóságos természet mellett bátorszívű, (...) aki a legválságosabb helyzetben is merész elhatározásra jut, azt nyomban tettel követi, és nem ismer nehézséget. Az a harcos, akiben a váratlan vakmerőség a kiszámított cselekedettel (...) és a kitartás az időben való távozással egyesülten nyilatkozik meg.
Akik ismertük Kelemen Leventét, pontosan tudjuk, hogy Ő ilyen volt. Bár gyötör bennünket az érzés, hogy Levente most idő előtt távozik, de tudjuk, hogy a regulát ezúttal sem szegte meg, mert az Idő urai soha nem mi vagyunk, hanem mindig a Teremtőnk, aki mindannyiunkat útra indított, és egyszer magához hív.
Kelemen Levente tiszteletes úr bátor ember volt, mert 1985-ben olyan időkben szegődött Isten szolgájává, amikor a világi hatalom el akarta tiltani az embert az Istentől, majd olyan időkben kezdte meg unitárius lelkészi szolgálatát 1990-ben, amikor nemcsak a szabadság reménye született újjá, hanem a történelem palackjából kiszabadult az a korszellem is, amely immár nem csupán elszakítani akarja az embert az Istentől, de meg is akarja ölni benne Isten lelkét.
A színtiszta székely Homoródújfaluban napvilágot látott Kelemen Levente egyike volt azon hárommillió magyarnak, akiknek az elődei feje fölött átléptek az államhatárok, és akiket nemzeti rabságra ítélt a történelem. Kelemen Levente tudta, hogy miként lehet lélekben kiszabadulni ebből a rabságból: hitt benne, hogy a magyarság összetartozása erősebbnek bizonyul, mint azok az erők, amelyek szét akarják szakítani a nemzetet, és tett is érte, hogy így legyen.
A Példabeszédek jó ismerőjeként Kelemen Levente érezte a szívbe írt törvény súlyát. A szülőföld törvényét.
A napkeleti bölcsesség szerint nem az igazság teszi naggyá az embert, hanem az ember teszi naggyá az igazságot. Kelemen Levente élete annak példázata, hogy az igazság csak akkor emeli fel az embert, ha a szív törvényei szerint magára talált ember is megvédi, újra és újra felemeli a megtiport igazságot.
Tiszteletes úr kedvenc lovaglóhelye a homoródoklándi Őrhegy volt.
Most, hogy az égi őrhelyre vezet az útja, arra kérjük Őt, hogy odafentről is vigyázzon családi, hitbéli és nemzeti közösségére.
Emlékét és példáját a szívünkben őrizzük.
Levente, megtiszteltetés volt a barátodnak lenni! Isten nyugosztaljon!