Ismét magyar tulajdonba került a hányattatott sorsú, de komoly történelmi értéket hordozó ipolysági premontrei vármonostor, amely nemrégiben egy szlovák kereskedelmi portálon bukkant fel eladó ingatlanként. A XIII. században alapított kolostorban kezdetben papnevelő intézet, könyvmásoló műhely működött, amely jól szemlélteti Ipolyság egykori regionális központi szerepét is, amelynek végét a trianoni határrendezés jelentette, hiszen a várost manapság leginkább határátkelőként ismerhetik a magyarországi olvasók. A vármonostor a török időkben is fontos, igaz, katonai szerepet töltött be, amelyet Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelt. A lepusztult épület megvásárlására és rendbetételére végül a felvidéki Sine Metu polgári társulás vállalkozott azzal a reménnyel, hogy a felújítás révén Ipolyság végre a turizmus terén olyan helyet tölthessen be, amely a földrajzi helyzete folytán logikus lenne.
Orosz Örs, megyei képviselő december végi Facebook-bejegyzésében számolt be arról: többen is jelezték, hogy augusztusban felkerült egy ismert szlovák adok-veszek oldalra egy eladásra kínált középkori kolostor. Zachar Pál önkormányzati képviselővel közösen derítették ki, hogy az említett ingatlan az ipolysági, Árpád-kori premontrei kolostor, amely bár Ipolyság legrégibb épülete, a rendszerváltás óta az állaga csak romlott, mígnem végveszélybe került. A Sine Metu Polgári Társulás külső forrás hiányában ugyan, de úgy ítélte meg, hogy belevág az értékmentő munkába.
Ipolyság a régió egykori központja volt
Csáky Károly helytörténész portálunknak arról beszélt, hogy Trianont megelőzően Ipolyság egy nagyobb régió centruma, Hont vármegye székhelye, az azonos nevű járás központja volt a megfelelő infrastruktúrával: vasúti gócponttal, hivatalokkal, kulturális intézményekkel, iskolákkal, kisebb ipari-kereskedelmi létesítményekkel. Mint hozzátette, a város jó helyen, utak, folyóvölgyek, hegyek találkozásánál települt, a Börzsöny és a Korponai-hegyvonulat lábánál, az Ipoly mindkét partján. Ez adta a helység jelentőségét, ezért is épült meg itt a középkorban egyik szerzetesrendünk központja, IV. Béla idejében pedig az Ipoly kőhídja. A helytörténész kitért arra: pontosan nem tudható, miért éppen a premontreiek érkeztek Ipolyságra, ugyanakkor az tény, hogy az itteni monostor létesítése a Hontpázmány nemzetségbeli Márton bánnak köszönhető, aki egykor több fontos tisztséget is betöltött az országban – volt horvát bán, országbíró és csanádi ispán. Gyermeke nem lévén, lelke megnyugvásáért Márton bán kolostort alapított ősei földjén, amelyet gazdagon ellátott a működéshez szükséges birtokokkal. Püspöki Nagy Péter történész tanulmányában úgy fogalmaz:
Fotó: Nászaly Gábor
Márton bán a monostor helyét kitűnően választotta meg. Az országos út, amely a bányavárosoktól Esztergom és Visegrád érintésével Budára vezetett, az Ipoly folyót éppen az új monostor mellett keresztezte.
Püspöki Nagy Péter munkájában azt is kiemelte: „Márton bán politikai éleslátása az országos érdeket rokonságának az érdekeinél előbbre helyező önzetlensége még egy további nagyon lényeges ponton is megmutatkozott. Az általa alapított monostort nem a családja, hanem a király kegyurasága alá helyezte. Márton bán ugyanis a monostor felszentelése napján két testvérének, Mohudnak és Istvánnak, valamint az utóbbi Jakab nevű fiának és más rokonainak ünnepélyes beleegyezésével kegyúri jogait a személyesen jelenlévő IV. Bélára ruházta. Ipolyságon és a monostor többi birtokán lakó, a monostor felszentelésétől kezdve már egyházi népek jogállását Márton bán e döntése hosszú évszázadokra előnyösen befolyásolta.”
Fotó: Nászaly Gábor
Papnevelő intézet, könyvmásoló műhely működött a kolostorban
Csáky Károly a monostor történetét részletezve kifejtette: IV. Béla 1245-ös, másodízben is kiadott – akkori nevén – sági monostoralapító okirata több szempontból, több adatot is közöl például a település korabeli lakóiról, határáról. Ma már a kutatók is egybehangzóan állítják, hogy a monostoralapításra és így a templomépítésre is a XIII. században, vélhetően a tatárjárás előtt, de IV. Béla trónralépése után, 1236–1240 közt kerülhetett sor; a források szerint a hajdani kolostor és templom a mai építmények helyén állt, tehát a később építetteket az egykoriak romjain emelték.
A helytörténész kitért arra, hogy a premontreieknek igen nagy szerepük volt, nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban is. Amikor virágkorát élte a monostor, itt tevékenykedett a magyarországi premontreiek vizitátora (felügyelője), az európai műveltségű főpap, Fegyverneki Ferenc. Az ő idejében papnevelő intézet, könyvmásoló műhely működött a kolostorban, annak kiemelkedő gazdasági tevékenységéről már nem is beszélve.
Fegyverneki halála után Ság jelentősége is csökkent, a kolostor végnapjai felé közeledett. Mindehhez hozzájárultak az országban uralkodó rendezetlen állapotok, illetve a törökök előrenyomulása is. A török veszedelem már közvetlenül a mohácsi csata után, 1526 szeptemberében érintette Hont vármegyét is. A helytörténész felidézte: a sági kolostort az esztergomi érsek gondjára bízták, aki már 1537-ben tervezte annak erődítését, s ugyanekkor a király is elrendelte az épület erődítménnyé alakítását. Az oszmán birodalom gyors terjeszkedése miatt az Ipoly folyón határvédelmi vonal épült ki. 1543-ban a pozsonyi országgyűlés is jóváhagyta Ság megerősítését, és katonákkal való feltöltését. Az érsek halála után a várkolostor a király fennhatósága alá került, aki 1546-ban törvénybe foglalta a három északi véghely, Ság, Drégely és Pásztó megerősítését. Bár 1550-ben a váci török támadást még visszaveri Jakusich Ferenc sági kapitány, de a védelmi intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, stratégiai szempontból a helység így nem játszhatott fontos szerepet.
Csáky Károly kiemelte: egy rövid ideig itt teljesített szolgálatot Thury György (1519-1571), a közeli Középtúrról származó huszárfőlegény, illetve huszártiszt, a nagy törökverő, az európai hírű bajvívó, a kereszténység védelmezője. Vitézségével kitüntette magát Léván, a szalkai viadalban és a palásti csatában. Később Palota várát vigyázta, majd kanizsai kapitány lett, ahol életét áldozta hazájáért és a kereszténységért. Tetteit a kor nagy költője, Zrínyi Miklós is megénekelte. Thury Györgyről szintén neveztek el utcát a városban. Takáts Sándor írta végbeli emberünkről, a nagy Thury Györgyről, hogy ő a „vitézi korszak egyik legnagyobb bajnoka” volt. Nem csoda, hisz ősei már az Árpádok idejében vitézkedtek. A nagyapa, Miklós Mátyás seregében lett „dicsőséges vitéz”. De nagy hadi érdemeket szerzett édesapja is. A helytörténész elmondta, hogy 1544-ben Tinódi Lantos Sebestyén “Az szalkai mezőn való viadalról” című históriás énekében a sági vitézekről is megemlékezett, az alábbiakat jegyezve fel róluk: „Jó vitéz Balassa lovára fordula,/ Ságból jó legínyök érkösztenek vala,/ Az terekek után nagy vígan indula.” A sági „jó legínyök” körében volt Thury György huszárfőlegény is.
Fotó: Nászaly Gábor
Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte a monostorerőd pusztulását
Csáky Károly felidézte: Tinódi a közeli Drégely pusztulását bemutató Budai Ali basa históriája című krónikájában utal arra, hogy a sági kis számú katonaság reménytelennek tartotta az Ali basa seregével való szembefordulást. S hiába „lőn” hát Szondi vitézsége „jó dicséretben”, mert – mint Tinódinál olvasható – „Ságra és Gyarmatra basa elerede,/ De a két kastélba ő egy embert sem lele.” Innen tudható, hogy a sági legénység a lévai helyőrséghez csatlakozott, a szerzetesek pedig Garamszentbenedekre menekültek. Drégely eleste után a sági kolostor épületét az oszmán egységek kirabolták és felgyújtották, így, amikor augusztus 9-10-én a keresztény sereg Palást mellett vereséget szenvedett, az újjáépítésre is minden remény elveszett. Ipolyság két időszakban is az Oszmán Birodalom része volt, mialatt a sági uradalmat papi személyek igazgatták, majd később a jezsuiták, illetve a rozsnyói káptalan birtokába került.
A helytörténész portálunk kérdésére arról is beszélt, hogy a Sine Metu Polgári Társulás a monostorerőd épületének és környékének rendbetételével nagy szolgálatot tesz nemzeti örökségünknek. A felújítás jelentősége felbecsülhetetlen értékkel bír majd – fogalmazott, hozzátéve: sajnálatos, hogy hogy avatatlan kezek a hosszú évtizedek során megbontották a város történelmi magvának egységét, maradék épületeit is hagyták lepusztulni.
Fotó: Nászaly Gábor
Szocialista mezőgazdasági birtokként végezte a gazdag múltú monostor
Pálinkás Tibor régész, az ipolysági városi múzeum vezetője portálunk megkeresésére arról beszélt, hogy az épület maga alapvetően érdekes, hiszen, bár mai formájában barokk stílusjegyeket hordoz a XVII.-XVIII. századi, török kor utáni átépítéseknek köszönhetően, de az eredeti, középkori erődített premontrei kolostorból származó gótikus falmaradványok, boltívek és faragott kőemlékek is bele vannak építve az épületbe.
Mint hozzátette, ez azt jelenti, hogy a megfelelő felújítást, valamint a régészeti kutatás során ott talált leletek megtekinthetővé tételét követően a város középkortól újkorig terjedő történetét szemléltetően a késő román jegyektől a barokkig több stíluselem is bemutathatóvá válhat. A régész felidézte: az eddigi régészeti kutatások feltárták a XIV.-XV. századból származó gótikus épület alapjainak egy részét. A kutatás során kirajzolódott a középkori erődített kolostor alaprajzának több részlete, előkerültek középkori sírok, a gótikus kerengőfolyosó faragott díszítőelemei, szintén előkerült egy, a XIII.-XIV. század fordulójára datálható, rézből készült kódexveret, és egyéb használati eszközök, evőeszközök maradványai, valamint a korabeli haditechnikának megfelelő nyílhegyek is. Mint Pálinkás Tibor elmondta, utóbbi leletek is bizonyítják, hogy az épület középkori és kora újkori történelme folyamán többször is jellemző volt a katonai jelenlét. A kolostort például a husziták is elfoglalták, de a lévai Cseh család és a Balassa család is kifosztotta, illetve elfoglalta azzal a céllal, hogy rablólovag-várként funkcionáljon.
A török kor végén a premontreiek már nem tértek vissza Ipolyságra, ezért a jezsuita rend kapta meg és használta a rend feloszlatásáig a kolostort a hozzá tartozó birtokokkal együtt; ezt követően a rozsnyói káptalanhoz került az épület, majd a szocializmus idején állami mezőgazdasági birtokként funkcionált.
Pálinkás Tibor kitért arra, hogy a kolostorépület egyedülálló a Középső-Ipoly-mentén, a magyar történelem jelentős személyiségei köthetők hozzá, ezen felül Ipolyság számára is kiemelt jelentőségű, mivel a város történelmi magja kicsi, középkori épületekből csak maga a kolostor és a hozzá tartozó középkori templom maradt. A történész kiemelte: Ipolyság olyan település, amely ugyan turisztikai szempontból előnyös helyen fekszik, az ilyen célú fejlesztések mindezidáig elmaradtak.
A kolostor, amennyiben megfelelő módon lesz hasznosítva, nagyon nagy szerepet kaphat abban, hogy Ipolyság végre a turizmus terén olyan helyet tölthessen be, amely a földrajzi helyzete folytán logikus lenne
– jelentette ki, hozzátéve: Ipolysághoz közel esnek a bányavárosok, termálfürdők, a település szélén kezdődik a Börzsöny a maga turistaútvonalaival, így már csak magából a városból hiányzik az a fejlesztés, amely egy turista számára vonzó célponttá tenné Ipolyságot is.
Fotó: Nászaly Gábor
Középkori kolostor a szlovák Vaterán
Orosz Örs megyei képviselő portálunknak felidézte: a monostor épületének hasznosítását a legutóbbi időben is több külsö körülmény lehetetlenítette el, legfőképpen, hogy mind maga az épület, mind pedig a körülötte lévő terület a távoli rozsnyói püspökség tulajdonában volt. Hozzátette: amikor az épületet értékesítették, azt végül egy magyar házaspárnak sikerült megvásárolniuk, akiknek azonban „beletört a bicskájuk” a hivatali ügyintézésbe.
Túlontúl magas labda volt, amikor kvázi a szlovákiai Vaterán megjelent ez a középkori kolostor, a Sine Metu Polgári Társulás nem hagyhatta ki ezt a lehetőséget
– hangsúlyozta Orosz Örs, hozzátéve: a több hónapi tárgyalásnak és lobbizásnak az eredményeként azt is sikerült elérni, hogy a kolostorépület körüli, egyházi tulajdonú területet megszerezhessék.
Fotó: Nászaly Gábor
A rutin már megvan a monostorerőd rendbetételéhez
Orosz Örs kitért arra, hogy a gombaszögi pálos monostor és környéke mintegy négy éves feltárási és rendbetételi kálváriája nyomán számtalan olyan tapasztalatot szereztek, amely révén az ipolysági monostor rendbetétele már most lényegesen gördülékenyebben folyik; a tervek szerint idén lebonyolódhat például a monostorépület körüli, korábban már megkezdett feltárási munka. Az épület rendbetételének menetét az is gyorsítja, hogy a legtöbb szereplő – úgy állami, mint települési, műemlékes, és civil oldalról – már évek óta szorgalmazza a monostorerőd további pusztulásának megakadályozását, a rehabilitációt tehát széleskörű összefogás támogatja. Orosz Örs elmondta: önkétes csoportok bevonásával máris megkezdődött a feltárás előkészítése, markológépek igazították el a területet, hogy a georadar a legjobb felvételeket tudja készíteni, és ott tudjanak kutatni, ahol olyan objektumok lehetnek, amelyek kiásásra érdemesek.
Rendkívül izgalmas folyamatok kezdetén vagyunk ennek a történelmi jelentőségű épületnek a megmentése folytán nemcsak városi, de régiós szinten is
– fogalmazott, kiemelve: Ipolyság és vidéke számtalan kiaknázatlan lehetőséget rejt magában, és most komoly esély mutatkozik, hogy visszaszerezze a város kistérségi központi szerepét.
A témában, és Ipolyság történetében jobban elmélyedni szándékozók figyelmébe ajánljuk Csáky Károly nemrégiben, a Honti Kiskönyvtár sorozatban megjelent, Ipolyság múltja az egykori épületek, az épített örökség tükrében (Mozaikok a város történetéből) című kötetét. A helytörténeti munka tisztázza például, hogy az európai műveltségű premontrei vizitátor halálozási helye is Ipolyságon van, hiszen a prépost sírkövét az ipolysági templom falában őrzik. A könyv fontos részleteket közöl arról is, hogy Ipolyság fontos szerepet töltött be a XVIII. századi sókereskedésben, amelynek a város egyik fontos és jól kiépített központja volt. Az egyik tanulmány továbbá arra is kitért, hogy miután Hont vármegye régi barokk székháza a közeli Kemencén 1806-ban leégett, a megyei rendek úgy döntöttek, a megyeszékhelyt Ipolyságra teszik át. Így kerülhetett az ipolysági épület előcsarnokába a kemencei megyeházáról később áthozott XVIII. századi Hont megyei címerkő, amely így a határ két oldalán elhelyezkedő település, Kemence és Ipolyság történelmi és kulturális kapcsolatának is őrizője.
A felújítást az Ipolysági premontrei kolostor Facebook-oldalán is nyomon követheti.
Vezetőkép: Nászaly Gábor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS