Orosz kémfelszerelés a hajóroncsban, titkos kommandók és drónok

Ez volt a háború utáni európai történelem legsúlyosabb hajókatasztrófája: 1994. szeptember 28-án éjjel az MS "Estonia" komp elsüllyedt egy viharban a Balti-tengeren, útban Tallinnból Stockholmba. A baleset pontos okát máig pletykák és találgatások övezik, mivel ellentmondások vannak. 852 ember halt meg, miután az orrsisak felnyílt. Sok holttestet soha nem találtak meg. A roncs a finnországi Utö szigetétől mintegy 35 kilométerre délkeletre fekszik, körülbelül 80 méter mélyen a tengerfenéken, és hivatalosan temetkezési helynek tekintik.

Tilos a búvárkodás a hajóroncsnál

Egy évvel a hajótörés után a szomszédos országok, Svédország, Észtország és Finnország kormányai megállapodást írtak alá, amely megtiltja az "Estonia" roncsának körüli búvárkodást, mivel az megzavarhatná a halottak nyugalmát. Egy időben tervek voltak arra, hogy az elsüllyedt hajót beton szarkofágba zárják. Ezt a tervet a hozzátartozók tiltakozása és a baleset okának további kivizsgálásával kapcsolatos aggodalmak miatt elvetették. Ennek eredményeként az "Estonia" továbbra is a Balti-tenger fenekén fekszik.

Propellerzajokat és tengeralattjárókat figyelnek meg

De úgy tűnik, a roncs időnként illetéktelen látogatókat is fogad: A WDR, az NDR német tv-csatornák és a Süddeutsche Zeitung napilap kutatásai valamint a NATO hírszerzési adatai szerint Oroszország az "Estonia" roncsát víz alatti műveletek kiképzőtereként, és esetleg kémfelszerelések rejtekhelyeként is használja. A jelentés szerint több NATO-tagállam is rendelkezik információkkal arról, hogy néhány évvel ezelőtt az oroszok olyan technikai eszközöket helyeztek el az elsüllyedt komp roncsán, amelyek lehetővé teszik a nagy pontosságú navigációt víz alatti drónok és robotok segítségével. Az is gyanú merül fel, hogy Oroszország egy ilyen tilalmi zónát használhat a Balti-tenger közepén, hogy elrejtse saját katonai érzékelőit, amelyek a NATO hadihajók és tengeralattjárók úgynevezett „szignaturáit” rögzítik – azaz a specifikus propellerzajokat és egyéb jellemzőket. A roncs Balti-tengeren, Svédország, Finnország és a balti államok között fekvő pozíciója – több katonai szakértő véleménye szerint – ideális a releváns információk titkos gyűjtésére a tengeri útvonalak miatt. Ráadásul Oroszország zavartalanul működhet ott, mivel hivatalos búvárkodási tilalom van érvényben. További előny, hogy a homokos Balti-tenger fenekével ellentétben a roncshoz rögzített felszerelés alig észrevehető, és állandóra telepíthető. Finnország és Észtország legalább általánosságban válaszolt a megkeresésre. Az észt külügyminisztérium kijelentette, hogy szövetségeseivel együtt szorosan figyelemmel kíséri a Balti-tengeren zajló fejleményeket, Oroszország pedig az Ukrajna elleni háborúja óta agresszívabban lép fel. Az illetékes finn határőrség kijelentette, hogy operatív okokból nem teszi közzé a lehetséges megfigyelési intézkedések részleteit. Finnországnak azonban átfogó ismeretei vannak az orosz hírszerző tevékenységről saját országában. 2021 és 2024 között a roncs különleges védelmét felfüggesztették, hogy lehetővé tegyék az "Estonia" elsüllyedésével kapcsolatos új nyomok kivizsgálását. Az orosz kormány megválaszolatlanul hagyta a német újságírók megkeresést.

Titkos kommandó tengeralatti bevetésekre és kémkedésre

Az orosz Mélytengeri Kutatási Főigazgatóság, orosz betűszóval GUGI, felelős a víz alatti kémkedésért, mint amilyenről gyaníthatóan az "Estonia" roncsán is szó esett. Ez a szigorúan titkos egység állítólag az 1960-as évek óta létezik, és közvetlenül az orosz védelmi minisztériumnak, nem pedig a haditengerészetnek tartozik beszámolással. A GUGI csoport feladatai közé tartozik a víz alatti kémkedés és szabotázs a kritikus infrastruktúra, például a tenger alatti kábelek és csővezetékek ellen. A GUGI speciális hajókból álló flottát üzemeltet, amelyeket hivatalosan kutatóhajóknak neveznek. A tengeri járművek komoly, preciziós eszközökkel vannak felszerelve, mint például mini tengeralattjárók, búvárrobotok, valamint nagy teljesítményű szonárok és szkennerek a víz alatti kémkedéshez. Ez az úgynevezett "akadémiai flotta" magában foglalja a "Jantar" nevű hajót is, amely az elmúlt években feltűnően gyakran bukkant fel víz alatti infrastruktúra felett az Északi- és a Balti-tengeren, és a NATO-körökben Oroszország egyik legfontosabb kémhajójának tartják. A brit haditengerészet szorosan kísérte a "Jantart" saját hajóival, amint az az év elején a part közelében hajózott.

Mélytengeri mikrofonok telepítése

A GUGI csoport egyik feladata az ellenséges hajók, különösen a tengeralattjárók hangjainak rögzítése. Erre a célra érzékelőrendszereket, például víz alatti mikrofonokat (hidrofonokat) telepítenek diszkréten azokban a régiókban, ahol a hajók gyanúja merül fel. Ezeket a műveleteket a legszigorúbb titoktartás mellett hajtják végre. A NATO feltételezi, hogy Oroszország nemcsak állítólagos kutatóhajókat, mint például a "Jantart", használ az ilyen kémfelszerelések elhelyezésére, hanem tengeralattjárókat, civil hajókat, például halászhajókat vagy teherhajókat, és egyre inkább pilóta nélküli víz alatti drónokat is. Az NDR, a WDR és a Süddeutsche Zeitung nemzetközi vizsgálata feltárta, hogyan szereztek be orosz üzletemberek éveken át egy céghálózaton keresztül víz alatti megfigyelő technológiát a nyugattól. A középpontban egy ciprusi vállalat állt. Az ügyletek értéke körülbelül 50 millió dollár volt. A dokumentumok szerint az áruk egy részét közvetett útvonalakon szállították Oroszországba, és ott egy átfogó megfigyelőrendszer kiépítésére használták fel az Északi-sarkvidéken, "Harmónia" projekt névvel. Ez egy víz alatti érzékelőrendszer a Barents-tengeren, amelynek célja a nyugati tengeralattjárók észlelése, és így a stratégiailag fontos orosz nukleáris fegyverarzenál védelme az Északi-sarkvidéken. Oroszország egyelőre nem válaszolt a víz alatti érzékelőtechnológiával kapcsolatos kérdésekre. Ez persze érthető, hiszen a hírszerző technológiájuk szigorúan titkos, nemcsak most háborús, hanem békeidőkben is.