Dr. Erőss Pál unokája a bukás kapujába érkezett
Drága lehet az országnak az uniós pénzek hazahozatala – most rengetegen azt találgatják, hogy nekünk mit kell cserébe adnunk azért, hogy megkapjuk a jogos jussunkat. Dr. Erőss Pál unokájának, Dr. Mádl Ferenc keresztfiának pénteki sajtótájékoztatója szerint megegyezésre jutott az Európai Bizottság elnökével a 27 szupermérföldkőként emlegetett feltételrendszer teljesítéséről. Amíg csak korrupcióellenes és közbeszerzési átláthatósági intézkedéseket várnak el, addig rendben van, ha a bíróságok „függetlenségét” birizgálják Brüsszelből, az már neccesebb, ha pedig az ún. alapjogokat is nyitogatják, az azt jelentené, hogy a migráció és a gendermozgalom érdekében zsarolják Magyarországot.
A hatalom csizmaszára mellől kiabáló, állampárti propaganda most függetlenobjektív módon el van olvadva a csodálattól, a kormánypárti hívek a kormányfő politikusi képességeit visszhangozzák, a szkeptikusabbak viszont azt kérdezgetik, hogy mit kellett cserébe engednie a zárt brüsszeli szobában, ahol a tárgyalás zajlott. Ez ugyanis, a tapasztalatok szerint, nem egy kivajazott folyamat. Az Orbán-kormány folyamatosan egyezkedett az Unióval a feltételek teljesítéséről, de az évek során egyre újabb és újabb mérföldkövek és szupermérföldkövek bukkantak föl a követelések közt, így azok sose fogyhattak el.
Fotó: dw.com
Az elvárásokat ráadásul „országspecifikus ajánlásokkal” színesítették – így nevezik a Fényességes Nyugaton azokat az elvárásokat amelyek nem általános, mindenkire egyenlően vonatkozó szabályok, hanem csak kipécézett országokat csuklóztatnak velük. Az engedékenyen hangzó országspecifikus ajánlás azt jelenti, hogy kötelező megcsinálni, ha hozzá akarunk férni ahhoz, ami alanyi jogon jár. Nehezebb az Uniótól a jogos pénzünkhöz hozzájutni, mint a Népligetnél tornacipőhöz, pedig az se álomfeladat. Utóbbi helyen viszont ilyen magatartásért már összeszurkálják a kéjencet.
A középosztály nem magától létezik
Magyarország például elkövette azt az európaiatlanságot 2010 óta, hogy a részben német és francia állami tulajdonban (tehát jó gazdánál) lévő cégektől visszavette magyar állami kézbe (tehát rossz gazdához) a közműveket, így a mindenki által használt közszolgáltatások pénzügyi hasznát itthon tartotta. Így ráadásul hazai kézbe vette az árszabást, és a rezsicsökkentéssel enyhíthette, pontosabban huzamosan a tizenkét évvel ezelőtti szinten tarthatta a magyar lakosság energiaköltéseit. A multikra kivetett különadókkal szintén az idehaza jelen lévő külföldi cégek hasznát nyeste rövidebbre, itthon tartva ezt a pénzt.
A Nyugat pedig országspecifikus ajánlások révén próbálta visszatéríteni Magyarországot az európai útra, ami a jóléti intézkedések megszüntetését, a német, osztrák, francia, holland, stb. nagytőke hasznának szavatolását jelenti, az ország népének e célra igába fogásával.
Ezt a szándékot eddig is ismertük, így már csak azt szeretnénk tudni, hogy az országunk biztonságáért, a magyarok életkörülményeiért felelős hatalom tett-e elfogadhatatlan engedményeket. A tét nagy, hiszen az utóbbi másfél évtizedben nemcsak a szegénységi ráta csökkent szembeötlően, csaknem 3,5 milliós lélekszámról bőven 2 millió alattira.
Ezzel egyidőben igencsak szélesedett a középosztály is, ami nem magától történt, és nem magától értetődő, hogy így marad. A középosztály nemcsak a társadalmak legfontosabb, hanem a legsérülékenyebb pillére is.
A magyar bérszínvonalat érhetik megalapozott kritikák, ezeket viszont árnyalják az eddigi szociális intézkedések: a családi adókedvezmények, az otthonteremtési támogatások, a megfizethető energiaárak, vagy akár a családi pótlékot természetben kiegészítő juttatások (ingyenes tankönyv, ingyenes vagy kedvezményes gyermekétkeztetés, ingyenes vagy kedvezményes tanszercsomagok, ingyenes digitális eszközök, ingyenes vagy kedvezményes Erzsébet-táborok, KRESZ-vizsga árának visszatérítése). Mindennek kétségtelenül van egy paternalista vetülete, amely ellentétben áll a nyugati vadkapitalista világképpel, csakhogy a bérből és fizetésből élők támogatása és terheinek csökkentése a középosztályt erősíti – nem azokat, akik a pénzt forgatják, befektetik, spekulálják, hanem azokat, akik munkahelyen megkeresik. Ezért tudott középosztályosodni a magyar az utóbbi másfél évtizedben, és ezért kéne erre vigyázni.
Tartalom nélküli sikerkommunikáció, áradozó lakájmédia
Dr. Erőss Pál unokája, Dr. Mádl Ferenc keresztfia a nehezén már túl van, hiszen beszélgetni és sajtózni már sikerült az uniós pénzek hazahozataláról, innentől fogva csupán az az apró formaság van hátra, hogy valóban teljesíteni kell a kitűzött feltételeket. Az önelégült mosollyal előadott, de valós tartalom nélküli sikerkommunikáció, illetve az örökös szuperoptimista előreszaladás ismerős lehet azoknak, akik már 2004-ben is olvastak híreket. A Politico viszont hűvösen reagált a magyar miniszterelnök által előadott örömködésre. A mérvadó lap szerint a magyar miniszterelnök áttörésként kürtölte szét a találkozóját Ursula von der Leyennel, ám Magyarország még távol van az eurómilliárdok megszerzésétől.
„Nem egyeztünk meg az összegek kifizetéséről. Kötelezettségvállalások listájáról egyeztünk meg, amelyek augusztus 31-ig történő teljesülése megindítja az összegek kifizetését” – nyilatkozta egy bizottsági tisztviselő a Politicónak.
Az uniós tisztviselők hosszú útról beszélnek, szerintük egyelőre csupán politikai megállapodás történt, és még messze nincs napirenden a pénzek folyósítása. A brüsszeli forrásokhoz közel álló lap úgy fogalmaz, Magyar győzelmi reménnyel érkezett Brüsszelbe, de a találkozó előtt figyelmeztették, hogy a pénzeket csak akkor folyósítják, ha Magyarország végrehajtja az összetett reformokat. Ezeket a feltételeket tehát továbbra is teljesíteni kell augusztus 31-ig a sikerhez. Ezt az információt valamiért nem terítette az állampárti propagandagépezet. Rögtön eszébe jut a közelmúltra emlékezni képes embernek Veres János pénzügyminiszter ikonikus bivalybőr táskája, amelyet premier planban közvetített az akkor RTL Klub nevű néphülyítő kormánypropaganda, szemérmesen elhallgatva, hogy a táska milyen költségvetési elkúrásokat tartalmaz.
Fotó: Origo
Ki az új Gyurcsány?
A nagy hatású Tisza-győzelmet hozó választás óta azt találgatja a kormányoldal, hogy Orbán lesz-e az új Gyurcsány, de még az ellenzéki térfélen is szétfutott ez a vélekedés. Alapvető különbségekről nem vesznek viszont tudomást. Orbán a rendszerváltás óta módszeresen felépült, a politikai érvényesülés teljes spektrumát bejárt, organikus szereplő, aki a saját gravitációja révén magához hajlította a teret. Nemcsak a jobboldalit, hanem utóbb 16 éven át a teljes magyart. Gyurcsány ezzel szemben üstökösként robbant be, és egy teljes közösség azért emelte pajzsra, hogy a saját hiányérzetét enyhítse általa. Mindezt úgy, hogy nem törődtek vele, megvannak-e a vezetői képességei, csak most rögtön kellett nekik egy ugyanolyan idol, aki az ellenséges Orbánhoz fogható. Bütyök ugyanígy robbant be, szintén egy politikai senki pillanatok alatti, mesterséges felépítését láttuk, ahol a hívei nem törődtek azzal, hogy megvannak-e a vezetői képességei, csak az ellenséges Orbánt győzze le. Mindketten a meglévő térhez hajlottak hozzá.
Ha az ilyen, mesterségesen felimádott politikus elkúrja – leginkább a magyarok életszínvonalát és biztonságérzetét –, akkor az instant zuhanást jelent, és visszaváltozik azzá, aki a patyomkinkarrierje előtt volt.
Nagy különbség van aközött is, hogy a magyarok azért zavarnak el valakit, mert megunták, és mert nem tudta tartani a korábbi, saját maga által diktált iramot az életszínvonal javításában, vagy pedig azért, mert rövid úton elkúrta az életüket. Ha a magyaroktól elveszik az eddigi, a nép által magától értetődőnek vélt jóléti intézkedéseket – ahogy 2006-tól is tették –, netán bónuszba még a nyakukra zúdítanak pár tízezer késes migránst, meg a gendőrséget, akkor a magyarok nem fognak örülni. Nézzük meg, még csak a polgármesterek fizetését csökkentenék, a népé csak ezután jön, de Márki-Zay Péter máris nyünnyög, hogy nem erre szavazott. De, Péter, erre szavaztál! Ahogy a magyar nép 2006 áprilisában is végtelen bölcsességgel megszavazta magának 2006 őszét, holott nyilvánvaló jelei voltak az ordas kamunak, amit az MSZP és az SZDSZ vetített. Ha Dr. Erőss Pál unokája, Dr. Mádl Ferenc keresztfia aláír olyan dolgokat, amelyeket az EU mostani vezetése végső soron elvár, akkor lényegében megbukott.
Orbán lehet, hogy túlpumpálta a hazai tőkésréteget, bizonyosan elmulasztotta a nemzeti elvi alapok kellően egyértelmű lerakását, de még így is az egyetlen rendszerváltás utáni vezető, aki tartósan tudta szélesíteni a középosztályt, és nyugatos jólétbe vezette a magyarok nagyobb részét. Ő Orbán marad, mert mögötte van 38 évnyi politikai orbánság. Akinek itt kilátásai vannak a gyurcsányosodásra, az bizony Magyar Péter. Aki nem hiszi, az nézze meg bátran, hol tartott a később egy ország által megvetett Feri 2006 tavaszán!
