Törökország szavazott: Éljen a szultán!

Legitimálta a török nép a szultánság újraélesztését vasárnap, miután a végrehajtó elnöki rendszer bevezetése mellett voksolt az április 16-i népszavazáson. Ez azt jelenti, hogy Recep Tayyip Erdogannak lehetősége van kiterjeszteni az elnök jogköreit, és lényegében teljhatalmat szerzett a jelenlegi parlamentáris rendszert és az 1923-ban létrehozott Török Köztársaságot teljesen megváltoztatva. Ez az ország méretéből, katonai erejéből, a migrációs folyamatokban elfoglalt helyzetéből és a politikai befolyásából adódóan az EU-nak nagyon nem mindegy, és nekünk sem, tekintve, hogy jól emlékszünk még mi történt, miután egy Oszmán nevű vezér elszakadt katonákból sereget toborzott, és a Bizánci Birodalom szomszédságában egyeduralomra tett szert. 

Törökország nagyon is számít. Nem csak méretből adódóan, de politikai véleményformálóként és világok közötti hídként is. Ma Törökországnak nincs könnyű dolga: a háborúval sújtott Szíria miatt sok konfliktussal kell megküzdenie, de azt is be kell bizonyítania, hogy a demokrácia képes együttműködni az iszlámmal, hiszen egyszerre kell a kelet és a liberális nyugat között egyensúlyoznia, amire Oroszországnak is bőven van hatása. Hogy mi fog történni az országgal a jövőben azt a tegnapi népszavazás eredménye befolyásolja majd igazán, hiszen a török nép április 16-án, magas részvétel mellett, viszont kis többséggel úgy döntött, hogy teljhatalmat ad az elnöknek. Ez olyan hatalmat jelent, amely török vezető kezében a szultánok óta nem volt.

Éljen a szultán!

Recep Tayyip Erdogan 2003-ban került hatalomra, és hamar igen népszerű lett. Ez annak köszönhető, hogy az IMF nyomására anno visszafogta az inflációt, irányítása alatt gazdasági növekedésnek indult az ország, biztosította az állampolgárok jogait, és béketrágyalásokba kezdett a kurdokkal. Úgy tűnt, minden rendben van, aztán jöttek a problémák, és vele együtt a terrotámadások, amiket az elnök kitűnően fordított a saját javára. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Erdogan magát mindekinel alkalmasabb vezetőnek tartja, hatalmához pedig minden eszközzel ragaszkodni fog. 

A szultán. – Fotó: Haaretz

Erdogan felismerte, hogy az instabilitásba belefáradt törökök jól emlékeznek az 1990-2000-es időszakra, amikor a török parlamentáris rendszer nem tudott hatékony lenni, mert gyenge koalíciós kormányok irányítottak, így belengette azt is, ha győznek az igenek, akkor bizony erős lesz a kormány, és hatékonyabban tud majd fellépni a terrorizmus és a belső ellenségek, például a kurdok ellen.

A török Orbán–Simicska-harc

A válság a csúcspontját a tavaly nyári puccskísérlet alatt érte el, amikor is állítólag (Erdoganék szerint legalábbis) Fethullah Gülen muszlim vallási vezető Amerikából beszivárogva a hadseregbe és a törvényhozásba puccsot kísérelt meg végrehajtani, ez pedig a gazdaság lassulásához, a turizmus visszaeséséhez vezetett. Az elnöknek gyanúsan kapóra jöttek az események és remek ürügyet szolgáltattak arra, hogy az ország eljusson egy népszavazásig arra hivatkozva, hogy egy olyan erős vezetőre van szükség, aki megőrzi az ország stabilitását. Hogy milyen ez a stabilitás, és egy ilyen rendszerben milyen egyszerű leszámolni a politikai ellenfelekkel nyilvánvalóvá vált az elmúlt hónapokban, amikor is Erdogan rendkívüli állapotra való tekintettel tulajdonképpen teljhatalommal kormányzott. Most igazából ezt tudja legitimálni. Erdogan egyébként 2011 óta szeretné megváltoztatni a török alkotmányt, csak eddig mindig akadályokba ütközött: 2013-ban a pártközi parlamenti bizottságnak ez nem sikerült, 2015-ben meg az volt a probléma, hogy a pártja (AKP) nem tudott az 550 parlamenti helyből 367-et megszerezni, így nem volt hozzá elegendő többsége. Tudta, hogy komolyabb eszközökhöz kell folyamodnia, amikor “véletlenül” jött is egy puccskísérlet, amelynek ürügyén sikerült szétkapni a gülenizmust, vagyis a török Orbán–Simicska-harc véget ért. Micsoda szerencse. Különösen, hogy a börtönbe zárt újságírók, katonák, civilek és Gülen szimpatizánsok valószínűleg mind nemmel szavaztak volna a népszavazáson. 

Fotó: New York Times

Mit tehet meg a szultán?

Röviden: szinte bármit. Például:

• megszűnik a miniszterelnöki poszt
• a minisztereket az elnök nevezi ki
• befolyásos elnöki rendeleteket adhat ki
• rendkívüli állapotot hirdethet ki
• a kezében lesz a költségvetés,
• a fontos posztokra, köztük a legfontosabb bíróságba nevezhet ki embereket
• egyszerűen feloszlathatja a parlamentet

A szavazás eredménye egyébként nem jelenti azt, hogy Törökország azonnal átállna az elnöki rendszerre. Az eredmény a következő elnöki ciklustól lép érvénybe, tehát, legközelebb 2019. november 3-án, amikor a parlamenti választásokkal együtt elnökválasztást is tartanak. Ha azon Erdogan győzni tud – márpedig győz, mivel jelenleg nem látszik alternatívája –, akkor újabb öt évre ő marad az államfő, megkapja az új szuperképességeket, sőt, a mandátumai is ‘újraindulnak”, azaz a 2024-es választáson is indulhat, tehát akár 2029 végéig is hatalmon tud maradni majd. 

Kinek jó ez?

Erdogannak biztosan, de hogy a nép mennyit fog ebből profitálni az még nem világos. Ezt jól mutatja a megosztottság is: állítólag a választópolgárok 80 százaléka szavazott, viszont csak az 52 százalékuk voksolt igennel – ez egyébként elég silány eredmény annak tükrében, hogy Erdogan kíméletlenül kampányolt: betiltott “nem” szavazatra buzdító dalokat, a városokat kiplakátolta az arcával és az ellenzéki hangadókat is letartóztatta. Nyugaton egyébként szinte alig értettek egyet az elnöki rendszer bevezetésével (ahogy a kurdok lakta részek sem), viszont az ország középső részén 80 százalék fölötti volt az igenek aránya. Az is jól látszik, hogy a külföldi botrányok a határon túli “igen-kampánynak”. 

Erdogan bejelentette a győzelmet – Fotó: New York Times

Akinek semmiképp sem jó az eredmény az az ellenzék, éppen ezért várható, hogy ők tűzzel-vassal küzdenek majd 2019-ig, és ha nem győznek valószínűleg börtönbe mennek majd. Ümit Özdağ független képviselő szerint például az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) a szavazatok 60 százalékát meg fogja támadni jogi úton, de a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) is megijedt: a végeredmény bejelentése után közölték, információjuk van arról, hogy a szavazást elcsalták. 

Az EU és törökorzság jövőbeli viszonya egyelőre tisztázatlan

Necmettin Erbakan, Törökország első iszlamista miniszterelnöke szerint az országnak egyáltalán nem azon az úton kellene járni, amit Atatürk egykor kijelölt, illetve a NATO és Brüsszel helyett is inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy az iszlám világ vezetőjévé váljon. Hogy ez megvalósul-e azt nem lehet tudni, mindenesetre az biztos, hogy Törökországnak valószínűleg még mindig sokkal fontosabb Európa, mint Törökország Európának – ezt az is alátámasztja, hogy az EU Törökország legfontosabb kereskedelmi partnere.

Fotó: Reddit

Hogy a két fél között milyen lesz a viszony, azt az elmúlt hetek-hónapok eseményei alapján nehéz megjósolni. Az semmiképpen nem tesz jót majd a kapcsolatoknak, hogy Erdogan megígérte, hogy ha győz a népszavazáson, akkor támogatja majd a halálbüntetés visszaállítását az országban. Ezt korábban is meg szerette volna már lépni, de a törvényjavaslatot hatályon kívül helyezték, mivel ez volt az EU-csatlakozás egyik feltétele. Emellett az sem biztató, hogy a török belügyminiszter havi 15 ezer menekült útnak indításával fenyegette meg az EU-t, valamint a 2016-ban életbe lépett migrációs megállapodás felbontásával próbálta megijeszteni a kontinenst. De hogy a dolog másik feléről is szót ejtsünk, az EU részéről szintén nem volt szerencsés lépés az, hogy nem engedélyezte török diplomaták részvételét a kampány során, szinte csak azért, hogy Mark Rutte miniszterelnök megerősíthesse a pozícióját.

Törökországnak már nincs szüksége az Európai Unió kritériumaira, Ankarának saját kritériumai vannak, elég neki a maga demokráciája.

– jelentette ki Recep Tayyip Erdogan török államfő még szerdán. Ennek ellenére a Törökország és az Európai Unió közötti kapcsolat néhány éven belüli normalizálódására számít Hóvári János volt ankarai magyar nagykövet, aki szerint Törökországnak nagyobb szüksége van az unióra, mint fordítva. Ezt a szakértő M1 aktuális csatorna vasárnap reggeli műsorában mondta. Az EU-val kötött menekültügyi paktumot egyébként várhatóan nem rúgja fel Erdogan, de nyilván előnyöket fog akarni kicsikarni vele. Ha az 2018-ban lejár, akkor elég valószínű, hogy újra kell kötni az egészet, és lehet, hogy akkor még több pénzt fog követleni Erdogan a “szolgálataiért”. Az is fontos kérdés, hogy törekedjen-e arra az EU, hogy kapjon-e Törökország vízummentességet, hiszen mi van akkor, ha Törökország egyszer csak úgy dönt, hogy megadja az állampolgárságot a nála lévő 3 millió menekültnek, és akkor az EU tulajdonképpen saját magát lövi majd lábon. Sok a kérdés, válaszok még nem nagyon vannak attól az egytől viszont valószínűleg nem kell tartani, hogy a nyugati ötleteket teljesen félresöpörve újra iszlamista őrjöngésbe kezd majd, hiszen rengeteg török számára fontosak a nyugati “liberális” értékek, akik ezért szívesen küzdenek is majd valószínűleg. Plusz: Erdogan még mindig jobb fényben tűnik fel régi vágású, demokratikusan megválasztott diktátorként, mint neo-iszlamistaként, talán még az EU szemében is. Az, hogy Attatürk hogyan szavazott volna, teljesen lényegtelen.

Forrás: The Economist, MTI, RT, CNN; Vezető kép: ABC News