Sokféle közvélemény-kutatás készült már az ellenzék háza táján, még olyan is, amelyen Jakab Péter vagy Dobrev Klára a legnépszerűbb ellenzéki miniszterelnök-jelölt, sőt, olyan is, amely szerint többen ismerik MZP-t, mint Orbán Viktort. A választások közeledtével azonban tanácsos igazi kutatásokat is rendelni, igazi szakemberektől, már csak a tisztánlátás érdekében is.
Na, egy ilyen kutatás eredménye, amelyben a kampányuk jelenlegi helyzetét mérték fel, sokkolta a sok egyéb gonddal is megvert ellenzék vezetőit. A számok a szempontjukból annyira riasztóak, hogy a propagandaszervezetük egyik zászlóshajója, a 444 helyből nyilvánosságra is hozta az információt. Az ellenzék saját kutatása szerint a teljes lakosságra nézve 46%-os a Fidesz–KDNP, és csak 32%-os az ellenzéki összefogás listájának a támogatottsága. Ezt még rémisztőnek nevezni is kóros optimizmussal lehet csak ellenzéki szempontból; ez közelebb van a 4/5-höz, mint a kétharmadhoz.
Mindez az ellenzéki előválasztás lecsengése után szűk két hónappal, a közös lista állítása körül prognosztizálható balhék előtt. Ráadásul az ellenzék azt is tudja, hogy a Fidesz mérései is ilyen arányokat mutatnak. Ők meg vannak lepve, mi kevésbé. Már maga az előválasztás sem volt egy diadalmenet, az informatikai rendszer összeomlása csak tetézte a háttéralkukkal megtépázott mezőny miatti csalódottságot. A miniszterelnökjelölt-választás körüli hercehurca csak tovább rontotta a helyzetet, Fekete-Győr nagyon kínos leégését és Jakab Péter bukását Karácsony Gergely hirtelen visszalépése követte, aki addig az ellenzék ügyeletes messiásaként volt futtatva. A köreikben élvonalbelinek tekinthető öt politikusukból helyből saját maguk kicsináltak hármat. A második forduló pedig Dobrev Klárát is látványosan tette vesztessé, egy igazi lúzerré. Ezt még lehetett volna menedzselni, ha a győztes egy kompetens, sármos figura, akinek a karizmája kilóg az ellenzéki törzsközönség buborékjából. De nem az. Gyakorlatilag az O1G-“vakokon” kívül mindenkit sokkolt Márki-Zay Péter, amikor október 23-án megjelent a nagypolitika színpadán, immáron tényezőnek gondolva magát. Még mi, rutinos jobboldaliak is, akik évtizedek óta közelről figyeljük a magyar baloldal éppen aktuális ámokfutását, ledöbbentünk, amikor kiderült, milyen is ez az ember. Egy normális világban naponta kellett volna visszalépnie az aktuális ostobaságai miatt.
Az ellenzéki pártok azonban láthatólag nem rendelkeztek tervvel erre az esetre; kijelenthető így, két hónappal az előválasztás után, hogy biztos nem ez volt megbeszélve. Ők sem tudták, hogy kivel van dolguk, eszükbe sem jutott, hogy bármiféle esélye lehet. Ellentmondani nem mertek neki, tessék-lássék úgy tettek, mintha támogatnák a kampányát. Csak Gyurcsánynak volt annyi esze, hogy a lehető leghamarabb és elsőnek elkezdjen kihátrálni mögüle. November első napjaira szerintem világos volt minden ellenzéki vezető számára (már Karácsony Gergely is felfogta!), hogy ez az ember mindenre alkalmatlan, még magyarországi ellenzéki politikusnak is, de láthatóan senkinek nem volt ötlete arra, hogy miként lehetne megszabadulni tőle. Az ellenzéki propagandisták is elkezdték pedzegetni, hogy az ellenzék semmit sem csinál, áll a kampány, illetve el sem kezdődött, nincs kész a közös lista, még a csírái sem látszanak. Márki-Zay csak bolyong az országban és minden nap mond valamit, amivel vérig sérti a szavazók kb. hatvan százalékát, ráadásul nem is mindig ugyanazt a hatvan százalékot. Márki-Zayt még nem kezdték el kóstolgatni, de azt azért elkezdték pedzegetni, hogy a csoda most éppen elmaradni látszik. Márki-Zay ráadásul teljesíthetetlen követelésekkel állt elő az őt támogató pártoknál a listával kapcsolatban, a pártok pedig pont olyan bizottsági ülésekkel tűzdelt káoszban próbáltak pozíciókat fogni egymástól, mint eddig. Vagyis nemcsak a “spitzenkandidat” bizonyult teljesen alkalmatlannak, hanem a koalíció is, ami elvileg mögötte szerveződik.
A Városháza-gate pedig mindent bizonytalanná tett, sok budapesti politikusnak lett oka hirtelen az aggodalomra. Nem mellesleg a Városháza ügye kicsinálta Bajnai Gordon ambícióit is, aki megint közel akart kerülni a tűzhöz. Egy előválasztáson megválasztott miniszterelnök-jelöltet azonban nagyon nehéz a kampány kezdetén kicsinálni. Ha Márki-Zaynak mennie kell, akkor minden kezdődik elölről, talán az egyéni jelöltekről szóló megegyezést lehet még megmenteni, de tovább romlanak az amúgy sem rózsás győzelmi esélyek. A kérdés már csak az, hogy melyik opció vezet nagyobb bukáshoz. Erre ez a közvélemény-kutatás nagyjából megadta a választ. A hódmezővásárhelyi fenoménnal az ellenzék katasztrofális vereséget is szenvedhet, nagyobbat, mint az elmúlt három alkalommal. Nemcsak a bizonytalan szavazókat riasztotta el teljesen, nemcsak a Fidesz-tábort erősítette meg elkötelezettségében, hanem az ellenzék törzsszavazóinak egy részét is elgondolkoztatta arról, hogy mit is kockáztatnak tulajdonképpen.
Az, hogy a 444 nyilvánosságra hozta ezt a kutatási eredményt és ilyen határozottan kritizálta az ellenzéket, tulajdonképpen kilövési engedély Márki-Zay Péterre. Mindenki tudja, hogy meg kell szabadulni tőle, alkalmatlan az együttműködésre, teljesen fogalmatlan, kontrollálhatatlan és gátlástalan, még az ellenzéki mezőnyben is kirívó mértékben. Ez az eredmény egyértelműen MZP felelőssége, ennél azért szeptember elején jobban álltak, akkor sem vezettek, de realitás volt a szoros meccs. Nem lesz azonban könnyű dolguk. Új jelölttel is elő kell állniuk, mert egy újabb castingot már nem engedhetnek meg maguknak. Annyi miniszterelnöki ambíciókat dédelgető futóbolond van közöttük, hogy az teljesen szétzilálna minden eddigi megegyezést. Az idő viszont nagyon szorítja őket: még ha egy ismert arcot is kell bepalizniuk, akkor is január közepe után már mindegy lesz, hogy Márki-Zay vagy valaki más vezeti bele őket a szakadékba. A legracionálisabb persze talán az lenne, hogy két listára szakadnak és mindenki a politikai túlélésre játszik. De ebben a gezemicében mindenki annyira megbízhatatlan – Gyurcsányon kívül mindenki amatőr is –, hogy a racionalitás már rég nem játszik. Márki-Zayt meg csak úgy nem lehet félreállítani, az tuti.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS