Vállaltan politikai ítélet: Gyurcsány újabb volt miniszterét mentették fel
Első fokú ítélethirdetéssel folytatódott a Postapalota-ügy a Fővárosi Törvényszéken, ahol természetesen a Gyurcsány-korszakban megvalósult, gyanús ingatlanügy minden vádlottját felmentette a bíróság. A vád szerint a hat vádlott – köztük Szabó Pál akkori posta-vezér, Gyurcsány későbbi közlekedési és távközlési minisztere – közreműködése révén csaknem tízmilliárd forintos vagyoni hátrány érte a Magyar Posta Zrt.-t, amiért az impozáns épületért kapott pénzből nem új székházat épített, hanem inkább előnytelen bérleti konstrukciót választott.
A Magyar Posta Zrt. igazgatósága, felügyelőbizottsága, valamint a tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. igazgatósága 2006-2007-ben döntött a fővárosi Krisztina körúton lévő impozáns postapalota eladásáról. Bár a tiltakozás hatalmas volt, az ügyletet mégis nyélbe ütötték, és az ingatlant az MSZP-SZDSZ gazdasági holdudvarához tartozó Wallis-csoport egyik cégének, a Wing Zrt.-nek adták el. Balsai István feljelentése a Postapalota áron aluli értékesítését és az új székház irreálisan magas bérleti díját kifogásolta, csakúgy, mint azt, hogy a posta olyan bérbeadó társasággal kötött bérleti szerződést, amely külföldön bejegyzett offshore cég tulajdonában van.
A vádirat szerint a posta részéről Szabó Pál akkori vezérigazgató, illetve helyettese és beruházási igazgatója, K. Bálint és K. Péter, a vagyonkezelő részéről pedig V. Zsuzsanna, K. Zoltán és S. István korábbi vezető munkatársak olyan hamis költség- és bevételkimutatást tüntettek fel az eladást megelőző előterjesztésekben, amelyek teljesen oda nem illők és irreálisak voltak, továbbá nem tértek ki a cég vagyonvesztésére azért, hogy az új székház bérlése tűnjön a leggazdaságosabb megoldásnak. Ezek hatására a Magyar Posta Zrt. és az ÁPV Zrt. is elvetette az új székház építésének lehetőségét.
Akár tíz évet is kaphattak volna ilyen bűncselekmény elkövetéséért, azonban a Fővárosi Törvényszék most első fokon az ügy mind a hat vádlottját felmentette a társtettesként elkövetett hűtlen kezelés vádja alól. Az eljárás során felmerült, bő négy és félmilliós bűnügyi költséget az állam viseli az ítélet szerint. Az ítéletet ugyanaz a bírónő jegyzi, aki másfél évvel ezelőtt csupán felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Fürst György korábbi erzsébetvárosi szocialista alpolgármestert és önkormányzati képviselőtársait két Andrássy úti palota elpanamázásáért.
Szőrszálhasogatás – haladó szint
Élményszámba ment Dr. Tóth Erzsébet vádlottakat védő szőrszálhasogatása, amit csak az múlt felül, ahogy nyílt politizálással támasztotta alá a felmentést. A vád által felhasznált, 2009-es ÁSZ-jelentéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy az csak az új postaszékház bérlését nevezte célszerűtlennek, de azt nem jelentette ki, hogy egy új székház építése lenne gazdaságos. A bírónő, aki kifogásolta, hogy az ÁSZ nem mellékelt az állítását alátámasztó elemzéseket, arra nem tért ki, hogy ha a bérlés nem célszerű, akkor milyen más lehetőségek merülhetnek még fel egy új épület felhúzásán kívül.
A vád gyengeségét próbálta illusztrálni azzal is, hogy az eljárás során három különböző változat került elő a postát a régi székház eladásával és az új bérlésével együttesen ért vagyoni hátrány mértékét illetően. Szintén kioktatta a vád képviselőit, hogy nem elegendő leszögezni, hogy a vádlottak megszegték a vagyonkezelői kötelezettségüket, de azt is félreérthetetlenül meg kellett volna fogalmazniuk, hogy szándékos vagy gondatlan elkövetést rónak a vádlottak terhére.
A bíróságnak az MSZP-SZDSZ-es figurák megvédése a legfontosabb
Az ügy el nem vitatható jellemzője, ahogy arra a védők is hivatkoztak, annak politikai jellege
– vezette fel a bírónő a legizgalmasabb részt. Tanítani való az ezt követő érvelési lánc. Dr. Tóth Erzsébet hivatkozott Dr. Molnár Gábor A vállalkozói felelősség büntetőjogi vonatkozásai c. tanulmányára, amely Dr. Tóth Mihályt, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársát idézte. Az ő előadásában az alábbi állítás hangzott el:
Napjaink gazdaságpolitikájában erőteljes központi, állami befolyás érvényesül. Ezen érdekekre hivatkozva, a bűnüldöző szervek a gazdasági tevékenység részletekbe menő felülvizsgálata alapján próbálják kifogásolni az előző politikai kurzus alatt tanúsított magatartásokat. Ennek során miniszterek, köztük volt miniszterelnök, állami tulajdon kezelésével megbízott személyek, illetve önkormányzati vezetők ellen indultak büntetőeljárások a gazdálkodás körében tanúsított visszaélések, ezen belül is leginkább hűtlen kezelés bűntette miatt.
Vagyis a bírónő lényegében kimondta, hogy a fideszes állami befolyás gazdasági koncepciós pereket indít a szocialista-szabaddemokrata politikai kurzus személyiségei ellen, de a bíróság ezen ítéletek elszabotálásával és a vádlottak felmentésével helyreállítja az egyensúlyt. Kérdés persze, hogy ilyen egyértelmű politikai állásfoglalás mennyiben fér bele az elvileg elfogulatlan és arányos igazságszolgáltatásba. Ahogy szintén kérdés, hogy ha egy bíró politizálásba kezd a saját hatáskörében, akkor milyen legitimáció alapján teszi ezt. Ki választotta meg erre?
Az önmagára hivatkozó rendszer kikezdhetetlensége
Érdemes emellett megfigyelni az egészen olajozottan működő, önmagára hivatkozó rendszert. A jogászprofesszor burkoltan elmondja, hogy a kormány politikai céllal koncepciós pereket akaszt a volt szoci-szabaddemokrata politikusok és állami cégeket vezető tisztviselők nyakába. A Kúria bírója a tanulmányában idézi ezt az előadást, majd a törvényszéki bíró a tanulmányra hivatkozva felmenti a szoci-szabaddemokrata vádlottakat. A következő pernél pedig már erre az esetre is lehet majd hivatkozni, hiszen lám, itt is szoci-szabaddemokrata vádlottak voltak, és lám, itt is felmentették őket, ami igazolja, hogy koncepciós per kísérlete volt. És a kör bezárul.
Ezt a rendszert ünnepli a bíróság függetlenségeként a baloldali ellenzék, és ezért a bírósági „függetlenségért” aggódnak a haladó véleményformálók, amikor valaki bírálja ezt az üzemmódot.
Majd a szocik jogalkalmazó barátai eldöntik, mi bűncselekmény és mi nem az
Dr. Tóth Erzsébet azonban még ezt is tudta fokozni, kijelentve, hogy ezen ügyek közös jellemzője a bonyolultságuk, mert a hűtlen kezelés tényállási elemei – a vagyonkezelés, a kötelességszegés, a vagyoni hátrány, az okozati összefüggés – jogalkalmazói értékelést igénylő fogalmak. A tapasztalatok szerint olyan jogalkalmazói értékelést, amelynek folyományaként büntetlenül sétálnak ki a bíróságról az MSZP-SZDSZ korrupciógyanúba keveredett arcai.
Ilyen körülmények között került tehát sor a vádlottak meggyanúsítására
– evezett át a bírónő az érzelmek világába, végképp egyértelművé téve, hogy a Gyurcsány- és Bajnai éra korrupciós ügyekkel megvádolt szereplői csupán ártatlanul meghurcolt áldozatok.
Néhány tétova könnycseppet elmorzsolva távoztunk a tárgyalóteremből.
