Méztelenség

Valami egészen elképesztő dolog történt velem tegnap. Olyasmi, amit, bár bizonyos hírek előre jeleztek, de ugyan, ki hisz itt már el mindenféle riogatásokat? Az élet szép, a tavasz a nyakunkon, a nyár a kapuban, hamarosan fesztiválszezon... Mi baj lehet? Nos... például, hogy az ember lemegy a boltba, vásárolni.

Alapesetben a vásárlás maga nem okozhat gondot senki olyannak, akinek van pénze vásárolni. Ilyenkor csak egy odahaza megfelelően összeállított bevásárlólista, valamint egy otthonról hozott szatyor szükségeltetik. A gond ott kezdődik, amikor az ember hiába keresi, kutatja azt a bizonyos élelmiszert a polcok sűrűjében, ami ugyan rajta van a listán, de most valahogyan eltűnt.

Nincs... mézük... Ilyenkor hangzanak el gondolatban a „na, ide se jövök többet” típusú kijelentések. Fordulok is ki az üzletből, hiszen a méhecske se áll le az aznapi termeléssel, ha véletlenül művirágra szállva sehogy nem talál benne nektárt. Jöhet a következő bolt. Ahol... ahol megint nem találok mézet.

Pontosan tudom, hogy a nagyáruházak és nagyobb csemegeboltok kínálatában ott van a mackós, az akác, a vegyes virág, a repce, s ki tudja, hányféle még. De most már a kíváncsiság hajt. S direkt kis boltokat kezdek le látogatni. Az ötödikben végre találok. Tele a polc, választék is van bőven. Mégsem nyugszom meg. Ilyesmivel – mézhiánnyal – még az átkosban, a tipikus hiánygazdaságban se találkoztam. Hogy banán csak karácsony előtt volt, s az is kimérve, kilóra, pult alól, aranyárban? Na bumm! Akkor imádtam, ma már jószerével rá se tudok nézni, annyira almapárti lettem. Na de a méz? Mi jöhet ezek után?

***

Sajnos pontosan tudom, hogy mi jöhet.

A kakaó- és kávéhiány.

Tavaly világszerte (hazánkban is) pusztultak vagy gyengültek a méhcsaládok. Idén – igaz, kisebb mértékben – ugyanez volt megfigyelhető. Ami a legelszomorítóbb, s a fejfájásra leginkább okot adó, hogy maguk a szakemberek sem tudják a pusztulás okát. Annyi bizonyos, hogy az első híresztelésekkel ellentétben a méhek nem a szakszerűtlenül használt növényvédő szerektől kezdtek elhullani. Az emberek többsége viszont még csak fel sem kapta a fejét erre a hírre. Jó, persze. A közösségi oldalakon született néhány mém, miszerint Einstein azt mondta, hogy ha a Földön kipusztulnak a méhek, akkor 4 éven belül kihal az emberiség is. Utánanéztem. Sehol nem találom a forrásidézetet. Sőt, maga a citátum is csak 1994-ben tűnik fel először, s az eredeti, kissé más megfogalmazású szöveg valószínűleg a drámaíró Maurice Maeterlinck 1901-es írásában szerepel. De attól még igaz lehet.

Ahogyan az is igaz, hogy amennyiben a felmelegedés ilyen ütemben tart, néhány évtizeden belül kipusztulhat a Föld kávétermésének mintegy háromnegyedét adó Coffea arabica kávécserje. Vagy, ha nem is pusztul ki, de egész biztosan sokkal kevesebb lesz belőle, valamint erőtlenebbé válik, aminek következtében a terméséből nyert kávé íze is megváltozik majd.

Mindeközben Nyugat-Afrikában az aszály és a járványok következtében kialakult munkaerőhiány miatt egyre kevesebb kakaóbabot szüretelnek. Egyes svájci szakemberek szerint a csokoládéhiány 2020-ra nagyon is valóságossá válhat.

Pontosan ezek a hírek azok, amikre - amíg a baj be nem üt - csak legyintünk. Aztán amikor nyakunkon a katasztrófa, hirtelen elkezdünk felelősöket keresni. Pedig nem kell keresni. Mi vagyunk azok. Mi, mindannyian.

***

Vége a bevásárlásnak, végre otthon. Felteszem a kávét a kotyogón. Közben egy teáskanálnyi mézet csurgatok a bögrébe. Ahogy lefőtt a kávé, a bögrébe öntöm, s a tetejét megszórom egy kis kakaóporral.

Ki tudja, pár évtized múlva talán ez lesz a világ legdrágább itala...

() VBT ()

Kiemelt kép: pixabay.com