Make Középosztály Great Again!
Orbán Viktor visszatért, és egyből programot hirdetett, méghozzá a védekezés helyett az építés programját. Ennek központjában a polgári kormány egy régi célja élénkül fel, méghozzá a középosztály bővítése, megerősítése. Az elmúlt négy év válságidőszakának ugyanis éppen ez az a csoport volt a relatív életszínvonalt tekintve a vesztese annak ellenére, hogy az azt megelőző 10 év egyértelműen a középosztály volt a haszonélvezője. Mindez rávilágít arra is, hogy ez a társadalmi réteg Magyarország polgári tradícióinak ellenére milyen sérülékeny helyzetbe kerület az elmúlt fél évszázad során.
Korábban már felidéztem, hogy amikor a 2010-es földindulásszerű nemzeti siker megtörtént, a politikában kevésbé aktív állampolgárok számára is nyilvánvaló volt, hogy valamiféle történelmi eseménysornak vagyunk tanúi. A szocialista politikának nevezett kommunista kizsákmányolás farvizén teljes joggal merült fel a társadalmi igény arra, hogy olyan tőkésosztály jöjjön létre Magyarországon, amely a profit külföldi exportja helyett a hazai munkahelyteremtésben, a nemzet építésében érdekelt. Ez a projekt az elmúlt 14 év egyik legsikeresebbike volt. Ugyanakkor hazánk ebből az osztályból véges eltartóképességgel rendelkezik, és ahhoz hogy ebből a nemzeti tőkésosztályból régiós, vagy európai szintű húzóerő válhasson, kell valami más is.
A középosztály a fogyasztás motorja. A gazdasági underclass, értelemszerűen pénzügyi helyzetéből adódóan csak nagyon korlátozott mértékben képes fogyasztást generálni, ezáltal mozgatni a gazdaságot. A munkásosztály ugyan fogyaszt, de fogyasztása strukturált, az alapvető megélhetési cikkek mellett minimális mértékig fordul az összetettebb termékek felé. A felső, vagy tőkés osztály pedig puszta számszerűsége miatt korlátozott fogyasztásra képes, hiszen egy Elon Musk sem tud annyit fogyasztani, mint mondjuk ezer kertvárosi család.
Ezen a ponton lép be a középosztály, mint az optimális vagyon-fogyasztási hányadossal rendelkező társadalmi réteg. Orbán Viktor lényegretörő megfogalmazása szerint a középosztály ott kezdődik, hogy valakinek van saját ingatlana, van saját autója és van olyan keresete, amivel el tudja tartani a családját. Ez az alsó része a középosztálynak. Önmagában ha a gazdaságélénkítési szempontokat nézzük csupán, önmagában már itt megfigyelhetjük, hogy egyrészt az autóipar, másrészt az építőipar profitál a feltételezett állampolgárból, azonban ha feljebb lépünk, ezeknek a vagyontárgyaknak a köre tovább bővül. A magyar gazdaságnak pedig éppen erre lenne szüksége: olyan belső piacra, amely fogyasztási igényének köszönhetően képes exportképes méretű vállalatok kitermelésére.
A probléma ezzel csupán annyi, hogy egy szabad piacon egy közepes fejlettségű ország fogyasztói képtelenek ellenállni a az olcsóbb, külföldi termékeknek. Bár forgalmi adók terén az állam azzal is jól jár, ha importárukat fogyasztunk, valójában a hosszútávú gazdasági sikert csak a kkv-szektor válságálló újraépítésével lehet elérni. Ráadásul egy jól működő kkv-szektor önmagában képes annak a megvékonyodott középosztálynak az újratermelésére, amely jelenleg fogyasztási oldalon hiányzik a gazdaságból.
A 2010 és 2014 közötti Fidesz–KDNP-kormánynak éppen ez az egyensúly volt a varázsa. Úgy rendezte át a gazdaságt, hogy az perspektívát jelentett azoknak is, akik esetleg ultra rövidtávon nem profitáltak az egyes intézkedésekből. Erre a perspektivikus építkezésre alapult meg a nemzeti nagytőkés osztály. Most pedig, hogy ennek alapjai megvannak, a polgárság, a “kkv-tőkésosztály” perspektivikus felépítése válik időszerűvé, hogy a nemzeti tőke tovább fejlődhessen.
Trump megválasztását követően Orbán arról is beszélt, hogy az Egyesült Államokkal különleges gazdasági kapcsolatok fognak kiépülni, amelyeknek hatását a magyar emberek a pénztárcájukon is érezni fognak. Minden okunk megvan bízni abban, hogy mindez az új technológiák és a magas hozzáadott értékű szektorok hazai fejlődését fogja jelenteni.
Magyarországot gyakran vádolják azzal, hogy összeszerelő üzem lett, és hogy 10 millió sormunkás országa. Ez nyilvánvalóan nem igaz, azt azonban meg kell jegyezni, hogy 11,7 százalékos munkanélküliségi rátát kellett leszorítani 3,5 százalékra. Vagyis Magyarország egy olyan gazdasági pályáról indult a középosztályosodás pályájára, ahol a társadalom kirívóan nagy hányadának egyáltalán nem volt keresete. A helyzeti hátrány ledolgozásának fokozataiban pedig most jutottunk el fordulóponthoz, ahonnan a 2020 előtti polgárosodási pályához való visszatérés nemcsak politikai, de gazdasági szükségszerűség is.
