Könyörgöm, tiltsák ki Jókait!
Ezt nem én kérem. Évekkel ezelőtt Tóth Krisztina József Attila díjas költőnőcske száműzte volna a kötelező olvasmányok listájáról a többi között Jókai Mór Az arany emberét, a nőalakok, a nemi szerepek ábrázolása miatt. Szerinte a nőket megalázó helyzetben ábrázolta Jókai. Már ekkor érződött a nyugatról beszivárgott kezdeti woke őrület, miszerint el kell törölni a múltat, fel kell ébredni, ami az ébredés ideológiáját jelentené, a nemi identitás egyenrangúsága, a genderé a jövő, azaz a nő lehet férfi, a férfi lehet nő, attól függ minek képzeli magát.
A hülyeség határtalan és sokan vannak, akik ezt elhitték, elhiszik. Nyugaton valóban megsértődnek bizonyos nők, ha a kabátjukat feladja egy férfi, kezet csókol vagy előre engedi az ajtóban. A bunkóság terjedőben, mert a tisztelet a múltté, ma már lehet terpeszkedni fiatalon a villamos, a busz vagy a metró ülésein, ha az orra előtt egy idősebb hölgy vagy úr áll. Ez így van rendjén? Nem hiszem. Mindenesetre a nevezett úrhölgy szeretné, ha Jókai Mór Az arany ember című regényét kivennék a kötelező olvasmányok sorából. Megjegyzem ez az egyik legnépszerűbb regénye. Ha ez az elképzelése szerint ment volna, akkor ugyanerre a sorsra juthatnának Arany János, Petőfi Sándor, Mikszáth, Móricz, sőt Ady Endre, József Attila vagy Kosztolányi Dezső művei. Ilyet már ismertünk, amikor betiltották a többi között Márai Sándort, Herczegh Ferencet, Wass Albertet, Sinka István, Féja Gézát vagy Szabó Dezsőt. Végül is minek terhelni irodalommal, történelemmel az agyunkat? Akkor éppen kommunizmus volt és a bolsevista ideológiának nem feleltek meg ezek a szerzők.
Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy idén lett 200 éves Jókai Mór (1825. február 18), a magyar prózairodalom legnagyobb alakja, a nők bálványa, a koszorús költő, az örökifjú, végtelen fantáziájú álmodozó. Soha nem hittem volna, hogy vannak emberek, akik Jókait eltörölnék, kirekesztenék, kiiktatnák a magyar irodalomból. Azt már nem is kutatom, hogy miként kaphatott József Attila díjat Tóth Krisztina. De nem is kutatom, hogy miért, mert a díjakat-Makláry Zoltán színész szerint- nem kapják, hanem adják. Mindenesetre a magukat liberálisoknak, szabadgondolkodásuaknak nevezők- egyébként semmi közük a szabadelvűséghez- úgy gondolják, hogy Jókai már elavult, nehéz a nyelvezete, tele van latin kifejezésekkel, nem biztos, hogy jól látta a történelmet, egyszóval nem szabad terhelni az iskolákban ezekkel a Jókai gondolatokkal a nebulók fejét. Egyébként kevés olyan ország van, mint Magyarország, ahol ennyi nagy költő, író, írófejedelem élt, alkotott, mint nálunk. Persze nem érdemes hangsúlyozni Jókai jelentőségét, fontosságát, mert az adott volt, mivel több millióan A kőszívű ember fiaiból éreztük át az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősiességét, a hazaszeretetet, a Fekete gyémántokból tanultunk erkölcsi tartást, emberséget, Az arany emberből szívtuk magunkba az önfeláldozást, az igéret megtartását, a becsületességet, a női ideált vagy a Kárpáthy Zoltán regényéből érezhettük át a XIX. századi Magyarország állapotát, a jó és a rossz végnélküli küzdelmét. A több mint százkötetes Jókai Mór, a nagy mesélő lelke volt a magyarságnak, szíve volt a mindig harcoló, meg nem alkuvó nemzetnek és történelmi ismeretei, múltba tekintése, jövőbe látása mindig igazodást nyújtott a magyar olvasónak, a diákságnak, a felnőtteknek egyaránt.
Nem érdemes tehát szót vesztegetni az önkéntes cenzorhölgy jelöltről, inkább ejtsünk szót magáról Jókairól, azokról a kortársairól, akik értették a nagy írót. Egy másik nagy író, Móra Ferenc Jókai születésének száz éves évfordulóján, Szeged királyi városának ünnepi közgyűlésén (1925. február 18.) megtartotta beszédét és így szólt a tekintetes tanácshoz:
Jókai, ő maga mondja el, hogyan járt a korszak világra fénylő hőseivel, Petőfi Sándorral és Kossuth Lajossal diadalútjaikon s hogy bújdosott futóbetyárokkal erdők vadonában, evett cigányok bográcsából és királyi asztalok ezüst tálairól, volt nyakán kötélhurok és érdemrend-szalag, ugyanaz a király, akinek pribékjei bebörtönözték a forradalom újságíróját, odaültette országa főrendei közé, meghajigálták koszorúval és sárral, nevezték Kossuth-kutyának és író-királynak, leborult előtte az egész ország és akadt olyan demagóg, aki dicsősége teljességében nem átállotta azt a blaszfémiát mondani az országházában: ,,Én ezen Jókai Mórt hazám ellen vétkes egyénnek ismerem..."
Blaszfémiát, azaz kegyeletsértést követett el Tóth Krisztina. Akit nem versei emeltek a magasba, hanem, hogy nem szereti Jókait. A demagógia Magyarországon persze nem ismeretlen fogalom. A demagógia, a félrevezetések, a hazugságok, az idegen érdekek szolgálata jó néhányszor nehéz helyzetbe hozták hazánkat. Móra Ferenc, az ugyancsak nagy író, többek között a Kincskereső kisködmön, az Aranykoporsó és a Rabember fiai szerzője nagyon is átérezte az igazságtalan bántás szándékát. Ugyanis egy XIX. századi parlamenti képviselő ki tudja honnan érdekvezérelve, megpróbálta lejáratni Jókait, amivel nemcsak a koszorús költőt akarta igaztalanul megvádolni, hanem az egész nemzetet, mert Jókai élete, munkássága mindig egy volt a magyarsággal.
A vádaskodások természetét ismerjük a mából is, jónéhány jól fizetett demagóg ül mai is a parlamentben. Ki tudja nekik merről és honnan fúj a hátszelük? Ilyen hátszélből keletkezhetett Jókai kitiltásának próbálkozása a magyar irodalom tanításából.
Amikor támadás éri nemzeti szimbolumainkat, nemzeti nagyjainkat akkor figyelnünk kell. Honnan jött először, hogy meg kellene változtatni a Himnusz zenéjét és szövegét? Rákosi Mátyástól személyesen, aki megkérte Kodály Zoltánt, hogy írjon egy másik Himnuszt. Kodály viszont azt válaszolta, hogy Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc nemzeti alkotása úgy jó, ahogy van. Valószínű az Istennel, a hazával, az idegen hódítók elleni küzdelemmel volt baja a megrögzött kommunistának. A rendszerváltás után is történtek próbálkozások, hogy legyen vidámabb, könnyedebb a magyar himnusz. Akkor is balról fújt a szél. Hál' Isten kudarcba fulladt a próbálkozás, hogy nemzeti imádságunkat eltüntessék. De nem volt semmi az sem, amikor a rendszerváltás utáni szélsőliberálisok, neomarxisták - az SZDSZ, MSZP- némelyike a Szent Koronát smici sapkának, sőt svájci sapkának nevezte, Szűz Mária országa elnevezést kinevette. Nyilván nekik Szent István királlyal az államalapítóval volt a bajuk, meg azzal, hogy Magyarországot a Nagyboldogasszony kegyelmébe ajánlotta. A galilei körös, 1919-es bolsevista, terrorista véres kommünnek és szellemi holdudvarának is a Szentkorona országával volt bajuk. Majdnem sikerült eltörölniük az ezer éves Magyarországot. Szellemi utódaik ugyanezt vallották 2000-ben, amikor a nemzeti kormány a Szent Koronát a legméltóbb helyre, az Országházba szállitotta. Pedig, de szerették volna, ha örökre múzeumi tárgy maradt volna Szent István hagyatéka. Nos, ilyenkor kell figyelnie a többségi magyarságnak, hogy bizonyos erők miért, honnan sugalva akarnak belepiszkitani nemzeti identitásunkba.
Jókai Mór szintén a magyar önazonosságnak egy olyan példaképe, amihez avatatlan kezeknek nem szabad hozzányúlni. Nagy író, a nagy íróról a szeretett hangján és mély tisztelettel kell beszélni. Az igen. Ismét Móra Ferenc tökéletes jellemzését kell idéznem:
... én csak annyit tudok, hogy a magyar ég tele van csillagokkal s azok közt a Sziriuszéval fölér Jókai tündöklése. Jaj annak a nemzedéknek, amelynek számára láthatatlan csillag ez a szikrázó ideál, de áldott és boldog lesz és a jövendő csatáját diadalmasan fogja megvívni az a nemzedék, amely szemével látja és szívébe engedi hullani ennek a csillagnak a sugarait.
Az elhitetés művészete a legnagyobb művészet. És Jókai Mór félévszázadon keresztül el tudta hitetni a leghihetetlenebb meséket az egész országgal. Úgy gondolom ez mai is így van, aki olvas Jókait.
Az idea talán a legfontosabb dolog az életben. Jókai ezt így fogalmazza meg:
,,Ideál a haza, ideál a vallás, ideál a szabadság...
Ideál az alkotmány...
Ideál minálunk a nő: s vele együtt a családi élet./
Ideál a becsület...
Ideál a humanizmus.../ De ideál maga a magyar nép, annak egész élete,/ lelkülete, eszmejárása."
Vezető kép: MTI Fotó: Reprodukció 1890-es évek, Jókai Mór
