Moloch – Brüsszel “istene”, aki az elsőszülötteket (is) akarja
Lehet, hogy most drámai leszek. Előre szólok. Sőt, lehet, túl fogom tolni. De ezt majd önök eldöntik. Szóval szembejött velem egy videó Malok (Moloch) “istenről”. Akiről viszonylag keveset tudunk, bár a Biblia is említi többször de általában átsiklunk fölötte. Tudják, ő volt az, akit soha senki nem imádott, viszont mindenki rettegett tőle, éppen ezért mindent megadtak neki. Ő pedig mindent is kért. Sőt, követelt. Érdekes, hogy pont most dobta ezt fel, eszembe jutott róla az ukrajnai háború. Meg úgy az egész, ami körülöttünk zajlik. Talán elvont, és túlzó. De mindjárt elmagyarázom, aztán hátha.
Malok, vagy Moloch. A név mögött nem egy alak, hanem egy örök, mindent is akaró erő rejlik: a követelés istene. Ő az, aki nem kér, hanem elvesz. Nem alkut ajánl, hanem áldozatot követel. Malok az elsőszülött fiúkat kérte, ráadásul tűzön elégetve, mert bennük látta az emberiség vérvonalának tisztaságát, jövőjének csíráját. Az elsőszülött: az örökös, a remény, a jövő záloga – ezért kellett neki, nem érte be kevesebbel.
Malok (Moloch) az emberi sors fölötti hatalmat akarta megragadni az áldozat révén. A jövőt akarta.
Napjainkban meg, mint tudjuk, Európában áll a bál. A keleti végében háború dúl, miközben a magát birodalmi központnak gondoló erő követel életeket, mégpedig háborút, életeket, ezért pedig fegyvert ad, és győzelmet ígér. Valószínűleg már a kedves olvasó is érti, hogy merre indultam el. De mondom tovább.
Szóval a Biblia Mólok vagy Moloch néven említi ezt az istenséget, aki a kánaáni kultuszokban szerepelt, és akinek áldozatul gyermekeket – általában az elsőszülött fiúkat – égettek el. A gyakorlat annyira megrázó és elítélt volt, hogy az Ószövetség is szigorúan tiltja és iszonyatosságnak nevezi. És a Biblia többször is utal Malokra, de nem mint elvont entitásra, hanem egy nagyon is létező fenyegetésre.
Egy példa:
Hinnóm fiának völgyében tömjént gyújtott, sőt saját fiait is megégette a tűzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől. Áldozatot mutatott be, és tömjént gyújtott a magaslatokon, halmokon és minden lombos fa alatt.
– 2Krón 28,3–4
Ennek a lénynek (démonnak?) már a neve is nagyon beszédes egyébként: a „melek” szó egyszerűen királyt jelent héberül, az istenség nevében valószínűleg torzították, hogy iszonyatot keltsen.
Malok nemcsak egy “isten” volt (direkt teszem idézőjelbe) – hanem a hatalom és a rend nevében hozott legvégső áldozat szimbóluma. A szülő saját vérét adja, a legdrágábbat, amit birtokolhat – a gyermeket. Nem szeretetből, hanem félelemből, társadalmi kényszerből, ideológiai parancsra.
Malok figurája az idők során a zsarnokság, az elnyomó ideológia és az embertelen áldozatok allegóriájává vált. Hiszen ha nem fáj az áldozat, akkor nem is számít igazán, vagyis nem lesz eredményes. De mivel az akkori ember élete kilátástalan volt, a betegségeket nem tudták gyógyítani, az eső meg nem esett parancsszóra, ezért úgy érezhették, az áldozatokkal kontrollálhatják a történéseket. Azt hitték, a maguk urai, ők döntenek. Maloknak ez tetszhetett.
És ma se feledjük a “haladásért” és a “nagyobb jóért” feláldozott életeket, sorsokat, egészséget, időt. Ja, meg persze pénzért. Ugye, Zelenszkij?
És akkor a konklúzió: Malok ma is létezik, csak sokkal “felvilágosultabb” formában. Például amikor egy állam vagy ideológia azt mondja: „A jövőt védjük – tehát a jelen fiataljai kötelesek meghalni, áldozatot hozni, megcsonkítani a testüket, a “nagyobb jóért” harcba menni,” akkor Malok újra beszél.
Egy olyan “isten”, aki semmit nem adott az emberiségnek, nem volt a fény vagy a bölcsesség hordozója, csak egy primitív rettenet.
Mellettünk pedig háború van. Brüsszel pedig a morális jó ürügyén biztatja az embereket arra, hogy haljanak meg a “zsarnokság” ellen, az európai civilizációért. Cserébe pedig majd lesz dicsőség, győzelem, demokrácia, jogállam, eső a szárazságban, pénz, bármi. Morális igazság. Szabadság a transzneműeknek, és persze szeretet. Valami, amit éppen hallani akarnak egyesek.
A hűséget meg a pusztítással és vérrel lehet igazán bizonyítani.
És akkor, ahogy ígértem, túltolom: Brüsszel jelenleg Malok kultuszát tolja, talán tudatosan – ki tudja, hogy mik mennek a titkos gyűléseken? Mi, európaiak meg éppen elsőszülött fiainkat kellene, hogy a halálba vigyük, ha nem is közvetlen fegyveres konfliktusba, de a jövőjüket mindenképpen.
De mit ígér most Malok (= Brüsszel)? Szeretetországot? Szabadságot, ahol akár egy miniszterelnököt is ki lehet végezni a színpadon?
Mindezt is. De az egyesek által várt dicsőség soha nem fog jönni ezzel, a romlásnak cserébe viszont brutális ára lesz.
Malok elégedett. Ha hagyjuk. Pedig a mi oldalunkon áll az Isten.