sátán
Megmérettél és könnyűnek találtattál
Egyre nehezebb kiigazodni az ellenzéki gyűlölködéseken, lőnek ezek mindenre, amit látnak. Miközben egy szép, egyenlő és mosolyokkal teli országról és világról álmodoznak, az utat véres lábnyomokkal akarják kijárni. Miért van az, hogy a jakobinus-bolsevik Kánaán sosem alakulhat ki másképp, csak vérrel és erőszakkal, és hogyan lehetséges az, hogy végül aztán mindig ábránd marad. A sok remek "gondolkodóhoz" most felzárkózott Mérő László is, aki időnként küld egy-két mérges fullánkot a nemzeti oldal felé. Hát, most volt sátánozás, orbánozás, polgárháború, minden, amire csak egy vérben forgó szemű ellenzéki csak vágyhat. Csak józan észre nem futotta.
Egy amerikai iskolában már sátánizmust is tanulhatnak a gyerekek – mert nincs hálózat
Tudjuk, a sátán földi jelenléte csak a bigott elmaradott keresztények mániája, és nincs hálózat sem, ami a gyerekeink lelkét akarná megkaparintani már fiatal korban. Ezt bizonyítja az, hogy az amerikai Marysville városában már működik az Edgewood Általános Iskola keretein belül egy “Hellions Academy of Independent Learning” (HAIL) nevű program, amit az amerikai Sátán Temploma (Stanic Chruch) indított el. A célja, hogy a keresztény „LifeWise Academy” programmal egyenrangú vallási opciót biztosítson. Ez utóbbi ugyanis heti egy órában, szülői beleegyezéssel, Bibliaoktatást tart az iskolásoknak. És ez tarthatatlan ugyebár, hiszen hogy lesz a gyerekekből így transznem, woke, meg iskolai lövöldöző.
Miért nem merünk keresztények lenni?
De frankón: miért nem? Félünk tőle? Vagy a libsiktől félünk? A gúnyolódó megjegyzéseiktől? Vagy már mi magunk is bátortalanná, szkeptikussá, agnosztikussá, horribile dictu: hitetlenné váltunk? Azt látjuk, hogy rendes emberek, barátaink, ismerőseink közül jó páran kulturálisan ugyan egyértelműen kereszténynek vallják magukat, de a hitüket már nem igazán merik felvállalni. Saját maguk előtt sem. Van, aki kifejezetten ateistának mondja magát.
Biciklisek, rolleresek, Sátán! – Dezse vű
Kereszténypárti, konzervatív értékrendeket képviselő szuper videojáték jött ki a napokban, amit nem is értem, hogy engedtek meg a WOKE feministák. Közben az amerikai katonák a szivárványos Pride-zászló előtt tisztelegnek. A nyugat legnagyobb ünnepét pedig kisiskolásokra is rákényszerítették – nem tudom, mit tennétek ti, ha a gyerekeiteket túlsúlyos, nőnek öltözött férfiak manipulálnák az iskolában.
Az ördög munkálkodik a háttérben?
Amikor ezt a mondatot olvassuk, valahogy nem valami komoly, ijesztő dolog jut az eszünkbe. Egyfajta szójátéknak gondoljuk. És nem is súlyos esetekre szoktuk használni, hanem inkább apróbb kellemetlenségek sorozatára, amiken igazából már túl is léptünk. Ha egy-két olyan dolog történik velünk, amelyek ugyan bosszantóak, de igazából nem okoznak semmi traumát az életünkben. És hogy egy kicsit elvegyük az élét, de azért mégis valami komolyságot érezzünk benne, a bosszúságokat az ördögnek tulajdonítjuk. Kb. így értelmezzük ezt a kifejezést. Magát az ördögöt pedig szintén kicsit komoly, de inkább groteszk figurának.
Az új világrend és a Sátán – The Right Brothers
A haladással és az értékek lebontásával nemcsak az olyan betegségek lopakodnak be a mindennapjainkba, mint a pedofília, a transzneműség, hanem az önimádatnak és a normális társadalomba való beilleszkedés teljes hiányának “hála”, már a Sátánt imádni is emberi jog, sőt, modern és haladó, legalábbis egy szűk réteg szerint, akiknek száma folyamatosan növekszik. Nem meglepő ez egyébként, míg a konzervatív világnézetnek, a keresztény életnek vannak erkölcsi és morális alapvetései, addig a modernkori sátánizmus az egyszerűbb utat ajánlja fel: csak magaddal törődj, nem kell dolgoznod, feküdj le bárkivel és korlátok nélkül, kötelezettségmentesen élvezd az életet. Ennek hátterét boncolgattuk Georg Spöttlével a The Right Brothers-ben, de megnéztünk egy ijesztő esetet is, egy jobboldali aktivista szüleit letiltottak bizonyos népszerű szolgáltatásokról, arra hivatkozva, hogy kapcsolatban állnak egy konzervatív emberrel.
Ha elhiszed, hogy holnap fel fogsz ébredni, már nem lehetsz ateista – Dezse Vű
Van az a mondás, hogy nincsen ateista ember egy zuhanó repülőn. Erre nem tudom a pontos választ, mivel szerencsére még nem jártam zuhanó repülőn. Abban viszont biztos vagyok, hogy ateista ember nemigen létezik, hiszen még az is, aki állítása szerint nem hisz a Jóistenben, szintén megtervezi a holnapot, szinte biztos abban, hogy elmegy dolgozni másnap, de talán néhány héttel előre is gondolkozik, például egy nyaralásban vagy legénybúcsúban. Márpedig a jövőbe vetett bizalom tulajdonképpen hit, és rendhagyó módon a Dezse Vűben erről beszélgettünk Hoppál Hunorral, református szemszögből.
Ajánljuk még