A Tiszának nincs szüksége jelöltekre, mert ők nem egy párt, és nem kormányozni akarnak
Az elmúlt napok és hónapok eseményei megmutatták a Tisza párt és támogatóik valódi énjét, ha ez eddig az elmúlt másfél évben valakinek nem lett volna világos. Mi persze már egy ideje mondjuk: az álhírgyártás és a színház egyetlen célja az, hogy balhé legyen; ezt pedig a Szőlő utcai álhírbotrány kimondottan jól meg is mutatta – nem számít sem a becsület, sem a valóság, ha a megbízók célja mindössze az, hogy utcai erőszakot kell intézni Magyarországon, mert másként nem fog menni a kormányváltás. Éppen ezért ne legyünk meglepődve azon sem, hogy Magyar Péter halogatja a jelöltjeinek megnevezését, hiszen miért is kellene egy olyan, aktivistákból álló formációnak jelölteket állítani, amelynek nem a kormányzás a célja, csakis egy polgárháború kirobbantása. Ehhez néhány hangadó és egy bólogató szekta is elég.
Ismétlem: a Tisza pártnak nincsen szüksége jelöltekre, igaziakra legalábbis semmiképpen nincs, hiszen ennek a formációnak egyetlen célja van: megbuktatni a kormányt, és ez akár erőszakkal is történhet. Mert igazából aktivisták.
Nézzük is meg röviden, és a teljesség igénye nélkül, hogy mi történt az elmúlt hónapokban. A Tisza beszervezett szektásai fejbelövést imitálnak a színpadon, aztán pedig nyíltan akasztásra buzdítanak; majd a rohamosztagos szektások is átveszik ezt a tempót és újságírókat fenyegetnek meg hasonlóval. Közben a „párt” fontos szereplői újságírókat fizikailag is bántalmaznak, a vezetőjük börtönnel fenyeget, úgy, hogy korábban már voltak olyan balhéi, amelyek konkrétan fizikai szinten történtek. A vagyonelkobzással, ellehetetlenítéssel való fenyegetőzés pedig már mindennapos. De még a Békemenetre is rászerveznek simán, hátha a két tábor egy adott ponton találkozik, ami egészen hasonló a 2006-os események forgatókönyvéhez. Érdekes. De talán mégsem annyira: az egyik fontos célja ezeknek az aktivista-hálózatoknak világszerte az, hogy az ember féljen, ne merje elmondani a véleményét, vagy kivinni a gyerekét egy rendezvényre. De ez még csak a jéghegy csúcsa, nettó kommunista tempó.
Szóval elmondhatjuk, hogy nem csak minden lehetőséget megragadnak egy nagy balhéra, de olyan lehetőségeket próbálnak tető alá hozni, amelyek potenciálisan feszültséghez vezethetnek. Ennek oka pedig nyilvánvalóan a kilátástalanság, és persze a megbízói parancs.
Aktivista erőszakhálózat
Mindennek után bizonyossá vált: a Tisza nem egy politikai erő, nem egy alternatívát kínáló párt, hanem egy aktivistákból álló erőszakhálózat, ami egyetlen céllal jött létre: erőszakot, balhét, zavargást gerjeszteni, bármi áron
Ne legyenek kétségeink: bár nem szimpatikusak, hiba lenne lebecsülni őket, ugyanis a Tisza párt megbízói egyáltalán nem hülyék, pontosan tudják, mit miért csinálnak; ők is tisztában vannak tehát vele, hogy egy politikai formáció legitimitását nem az adja, hogy mennyire erőszakos, hanem az, hogy milyen eszközökkel és célokkal dolgozik. Ha egy formációnak az a kizárólagos célja, hogy megbuktassa a választott kormányt — akár törvényes eszközökkel, akár erőszak kilátásba helyezésével —, akkor az nem politikai ellenzék: az a rendet és a közösség biztonságát veszélyeztető erő.
A tiszás szektásoknak is be kellene lassan látniuk, hogy ez nem a felelős politika; ez a hatalom megszerzésének olcsó, de veszélyes módszere. Aki így akar hatalmat szerezni, az utána sem fog békét, stabilitást hozni. A rombolásra épülő politika mindig újabb rombolást szül. Nem lesz belőle kormányzóképes erő, csak örökös lázadás. Na meg ők ugyanúgy elszenvedői lesznek ennek az egésznek, mint mi, akik minden erőnkkel próbálunk figyelmeztetni a közelgő veszélyre.
A társadalomnak joga van az önvédelemre
Sokak számára egyébként éppen azért is tűnhet vonzónak az egyszerűbb út, mert nem kell meló, és nem kell teljesítmény, sem pedig felelősségvállalás: a helyzet ugyanis az, hogy könnyű szétverni valamit, de nehéz felépíteni bármit. Vagyis könnyű rombolni, de nehéz kormányozni. Ez utóbbi egyébként valószínűleg nem is céljuk, hiszen ők is tudják, ha a tervük sikerrel jár, azt nem lehet már újjáépíteni.
De az is a helyzet, hogy a társadalomnak joga van megvédeni magát ezektől a taktikáktól; az embereknek joguk van ahhoz, hogy ne hagyják, hogy felforgassák az életüket, és tönkretegyék a gyerekeik jövőjét — természetesen nem politikai nemtetszésből, vagy bosszúból, hanem a közrendre és a polgári együttélésre való tekintettel.
És nincsenek kétségeim: az emberek meg is fogják tenni ezt, ha szükség lesz rá, mert nem hagyhatjuk magunkat megfélemlíteni, és a közösen hozott törvényeinket kötelességünk betartatni mindenkivel. A hazaárulás, az alkotmányos rend elleni szervezkedés a legsúlyosabb esetek közé tartozik.
Mutassuk meg nekik, hogy az ilyesminek igenis van következménye.
