Minden mindennel összefügg
A kvantumvilágban két összecsatolódott részecske kényszerhelyzetben van: ha a pár egyik tagját méréssel valamely egyértelmű kvantumállapotba hozzuk, akkor a pár másik tagja, a másik részecske kénytelen az előzőével megegyező állapotot elfoglalni. A mi normális világunkban is hasonló a helyzet, mint a részecskék szintjén: kitartó, kőkemény munka, sorozatos jó kormányzati intézkedések és a biztonság éppúgy kényszerítik új pályára az emberek gondolkodását. Ha a kormány 3 százalékos lakáshitelt, lehetőséget, szja-mentességet, békét teremt, akkor erre reagálni fognak a szavazófülke magányában azok is, akik a közösségi médiában úgy csinálnak, mintha tiszások lennének. Ráadásul amikor az embernek céljai lesznek, mert már lehetnek, akkor leegyszerűsödnek a személyes forradalmak, és a világ megváltása is hasznosabb irányt vesz.
Szóval egyszerűsítve a fentieket (azután ígérem, elengedem a kvantumvilágot meg a részecskéket): a kvantumvilágban az összefonódás azt jelenti, hogy két részecske sorsa elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Ha az egyik megváltozik, a másik is azonnal reagál, bárhol is legyen. Valahogy így vagyunk mi, magyarok is: ha a kommunisták tönkreteszik az országot, akkor csökken a munkakedvünk, nagyobb arányban akarunk elvándorolni, „okosban” csináljuk az életünket, és hajlamosak vagyunk kétségbeesésünkben elfeledkezni a nagyobb, magasztosabb célokról. A komcsiknak egyébként ez utóbbi mindig is a gonosz tervük részét képezte.
Amikor viszont beérik az évtizedes munka gyümölcse (mind a kormányé, mind pedig az embereké), akkor hajlamosak vagyunk visszavándorolni, mert akármennyire is zöld a fű, meg nyitott és szívélyes a világ külföldön, attól még mi mégiscsak itt képzeljük el az életünket.
Ez derült ki egyébként az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány legfrissebb elemzéséből: az Otthon Start Program nemcsak új lakáshitel, hanem esély arra, hogy a külföldön dolgozó vagy tanuló fiatalok hazatérve stabil alapokra építhessék az életüket. És ez csak egy a sok támogatás és lehetőség közül.
Ki gondolta volna: ha van értelme dolgozni valamiért, nemcsak hazajön az ember, de munkára is ösztönözve van, hiszen a magyar alapvetően szeret megdolgozni az álmaiért – kivéve persze néhány teljesen eltorzult lelkű belpesti szektást. Az IKEA egyébként szintén arra az egyszerű alapgondolatra épül, hogy amivel dolgozol, azt jobban értékeled, jobban szereted. Ezt egyébként tanulmányok is bizonyítják. Meg mindenki érzi is, még akkor is, ha néha legszívesebben kidobnánk az ablakon a félkész előszobaszekrényt.
És minden mindennel összefügg - nem csak a részecskék esetében
A lakásvásárlás, a biztonság, a munka elűzik az ember legádázabb ellenségeit: a szükséget és az unalmat. Tehát az embernek ilyenkor már nincs kedve és ideje hülyeségeken gondolkozni, vagy Hadházy tüntetéseire járni.
És amikor az embert nem mérgezi meg a „mindenszarista” baloldal, akkor jöhet a gyerek-kérdés, ami szintén reakciók tömkelegét indítja el: hiszen amikor az embernek gyereke lesz, akkor leegyszerűsödik a végső cél. Régen a rossz ellen harcoltunk, a világ megváltásáért. Most meg már csak ő számít, és az ember rájön, hogy sokkal többet tesz napi szinten a világ megmentéséért, mint ezelőtt összesen egész életében.
Nyugaton pedig azért szar – bárki bármit is mondjon –, mert Nyugat-Európában a politikai diskurzus fényévekre van a választóktól:
Klímatervről, uniós direktívákról, genderkérdésekről vitatkoznak, meg arról, hogyan folytathatnánk egy véres háborút, miközben a fiatal családok sokszor azzal szembesülnek, hogy lakhatásra vagy gyermekvállalásra alig van esélyük.
A kvantumhasonlat tehát többről szól annál, mint hogy én okoskodok, mert olvastam a Buddha és a részecskegyorsító című könyvet. Megmutatja, hogy a döntések nem légüres térben léteznek, hanem láncreakciókat indítanak el. A társadalom pedig szintén egy összefonódott rendszer: amikor egy kormány felelős lépéseket tesz, az emberek élete változik. Amikor az emberek élete változik, akkor a családokban megszülethetnek a gyermekek, ha pedig ez megtörténik, akkor a szülők világképe átalakul. És amikor az egyének a saját életükben felelősebben döntenek, az közvetve a közösség egészét formálja, például úgy, hogy soha nem térhetnek vissza a hatalomba a kommunisták.
