Van, akinek az adventi gyertyagyújtásról is önmaga jut eszébe
Mi is meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Közben meg olvasom, hogy Németországban már késsel hadonásznak a karácsonyi vásárokban. Meg persze Brüsszelben is voltak „ünnepi” események, ott a palesztinok és támogatóik vonultak fel erőt demonstrálni. Bár felkavaró hírek ezek, mi most nyugodtan tölthettünk időt együtt, tudván, itt ilyen nem lesz — legalábbis addig nem, amíg képesek vagyunk használni a józan eszünket és az ösztöneinket. De sajnos nálunk sem telt százszázalékos csendben az első gyertyagyújtás napja.
Voltak ugyanis, akik az első adventi napot is arra használták, hogy embereket az utcára hívva okádják magukból a szemetet, és önmagukat ünnepeltessék néhány megvezetett, összezavart honfitársunkkal, akik nyilvánvalóan hipnózis alatt állnak, ha ezt az estét nem a családjukkal töltötték csendben, hanem inkább a komcsi propagandát választották helyette.
Ráadásul még azt is megpróbálták beadni nekik, hogy a Tisza pártnak nincs médiája, és sehonnan sem kap pénzt, mindenki szeretetből, a közösségért dolgozik csupán, és az egész tulajdonképpen akkor lett, amikor Gilinggalang csillámpora ráhullott a tavon úszó lótuszlevélre, amin épp Magyar Péter meditált törökülésben, meztelenül.
Ami talán a legundorítóbb volt, hogy Petike megpróbált úgy csinálni, mintha jelentene neki valamit az adventi időszak
Meg persze azt, hogy az ott lévők nem csak az ő NPC-díszletéül szolgálnának. Volt olyan emberi, olyan hétköznapi, hogy meggyújtott egy adventi gyertyát Székesfehérváron, de aztán persze el is kotyogta rögtön, hogy ezt az egészet ő semmiféle keresztény hagyománnyal, családi meghittséggel vagy csendes elmélyüléssel nem köti össze, hiszen neki az adventi várakozás a kormány leváltását, a propagandája felhangosítását jelenti, semmi egyebet.
Bár említett valami olyasmit, hogy kétféle advent van ma Magyarországon. Ahogy mondta: az egyik a szeretetről és a családi békéről szól, és van egy, ami a pénzről és a hatalomról szól.
Khm… hát igen. Tudjuk, láttuk vasárnap, de azért köszönjük, hogy pluszban fel is hívja rá a figyelmet.
Szóval miközben a kiskuki Heródes fizetett propagandistákról, hatalomról, döbrögikről, oligarchákról beszélt, és a karácsony szellemében már ki is osztotta magának azt a szerepet, hogy ő nyeri meg a választást, mi többen azon gondolkoztunk, hogy jó lenne egy olyan adventi időszak, amikor tényleg csend és béke van. Nemcsak Ukrajnában, hanem a Facebookon, a fejekben és a szűk környezetünkben is.
De talán majd április közepétől nem ordítozik a bohóc, és mind megnyugodhatunk. Addig viszont úgy tűnik, hogy a szektának ez az időszak sem lesz szent, sem ünnepi, sem csendes. Mert valakinek semmi sem szent és semmi sem drága, ha sürgeti az idő, a megbízók bosszúja, és retteg attól, ami azután lesz, hogy leszerepel.
A többieknek áldott, békességgel teli adventi készülődést kívánunk!
