Viszlát, és további kellemes elhülyülést kívánunk!
Szép nap a mai. A Fidesz végre kilépett az Európai Néppártnak nevezett latrinából. Manfred Weber és a többi gerinctelen csúszómászó sziszeghet tovább odabent a sötétben, de a budiajtó rájuk lett csapva, túl sok már nem hallatszik belőlük, legfeljebb dühödt sziszegésük. Végre friss levegőt szívhatnak a magyar képviselők, s velük együtt Magyarország is.
Az a barátunk, aki úgy néz ki, úgy viselkedik és úgy is beszél, mint az ellenségünk – az nagy valószínűséggel nem a barátunk, hanem az ellenségünk. Így van ez az Európai Néppárttal is. E pártcsalád egykoron még – úgy-ahogy – nemzeti, konzervatív, keresztény alapokon állt.
A húsz évvel ezelőtti néppárt többsége még nem támogatta volna Európa muszlimokkal való elárasztását, a migránskvótát, megvédte volna a kontinens határait a barbár hordáktól, s nem zengte volna az emberek nemiségének lebontását célul tűző hermafrodita-propaganda csodálatát. Az a néppárt még szuverén államok közösségeként képzelte el az uniót, nem egy központosított, szélsőliberális őrületre és kommunista internacionalizmusra épített birodalomként.
Egykoron még volt észlelhető különbség a néppárt és a kommunista-szocialista-liberális-zöld pártok mondókájában. Ma már nincs. Ugyanazt brekegik. Ugyanazzal a hazug, ezerszer cáfolt lózungokkal támadják évek óta a Fideszt, mint a Soros fizetési listáján lévő libernyákok és bolsevikok.
Fékek és ellensúlyok, jogállamiság...
Annyira nagyon jogállamiak a néppártiak, hogy épp ma módosították az alapszabályukat visszamenőleges hatállyal, s így megvonhatták volna a Fidesz képviselőinek jogait az európai parlamenti frakcióban. Talpig jogállami megoldás. Pont, mint a Sargentini-jelentés, amelyet a hatályos jogszabályok megkerülésével – és csomó néppárti szavazattal – fogadott el annak idején az Európai Parlament.
A Fidesz néppárti frakcióból való kilépése régóta érett. Két éve mondta először Orbán Viktor, hogy mérlegelik az Európai Néppártból való távozás lehetőségét. (A tagságukat azután felfüggesztették.) A folyamatos gyalázkodások, sértések, zsarolások, hátbaszúrások ellenére a nagyobbik magyar kormánypárt maradása azért volt fontos (már amennyire ez így kívülről, kibicként megítélhető), mert az Európai Parlament legnagyobb frakciójában hatékonyabban lehetett képviselni a magyar érdekeket. Magyarország szempontjából kulcsfontosságú bizottsági helyek, pozíciók jártak a tagsággal, s így a sértéseket egy ideig talán megérte lenyelni. Tudniillik: a pártérdeknél fontosabb a haza érdeke. Ám amikor már csorbítani akarják a fideszes politikusok jogait (a mai szabálymódosítás ezt célozta), akkor nem marad más lehetőség, mint Weberékre borítani a kredencet, és rájuk zárni a latrinaajtót. Sziszegjenek csak tovább. Viszlát, bunkókáim!
- Az Európai Néppárt elárulta eredeti elveit, s mára gyakorlatilag a liberális és kommunista internacionálé egyik fiókszervezete lett. Vérbő bolsevikokká váltak. Bármilyen tetszőleges témában ugyanazt mondja Tusk vagy Weber, mint Verhofstadt, Cseh Katalin vagy Apró-Dobrev Klára. Egy nagykoalíció, egyetlen undorító brancs az egész. Közben a függöny mögött néhány elmebeteg filantróp vigyorog. Ezek Európa sírásói. Egy afrikaiak és ázsiaiak tízmillióival elárasztott, turmixkontinenst akarnak a mi (egykor) csodálatos Európánkból. Ahol az emberek a szó szoros értelmében azt se tudják, fiúk-e vagy lányok. S valljuk be: a hadművelet a nyugati országokban parádésan halad.
A Fidesz kilépését remélhetőleg egy belépés követi majd: csatlakoznak az egyik, valóban konzervatív, nemzetek Európájában gondolkodó frakcióhoz. Az unió jövője azon áll vagy bukik, hogy meg tudnak-e erősödni ezek az európai patrióta erők az internacionalista bolondokkal szemben. Ha nem, egy-két évtizeden belül darabjaira hullik az egész katyvasz. Engedtessék meg: a magam részéről (akkor is) pezsgőt bontok majd.
