Vizó, Portik és az olasz módszer – Politikus és maffiózó néha egyet akar

A szervezett bűnözés elleni harc egyik emblematikus figurája Orosz István, vagy ahogy a szakmában nevezik „Pityke", aki 2008-ig vezette a Nemzeti Nyomozó Iroda bűnszervezetek elleni osztályát. Nevét leginkább csak a szakmában ismerik, azonban „saját kezűleg" számolta fel az egykori energolosokból és conti carosokból álló bandát.

Ez volt a kecskeméti maffiaper. A múlt hónapban kirobbant rendőri korrupciós ügyről kérdeztük, kicsit hosszan, de annyi érdekeset mondott, hogy nem volt szívünk meghúzni...

PestiSrácok

– A rendőri korrupciós ügyben százezreket, milliókat kaptak a rendőrök, hogy ne legyen razzia Vizoviczki László diszkóiban, vagy fontos bűnügyi információkért cserébe. A rendőrgyanúsítottak vezető pozícióban voltak, tehát nem arról volt szó, hogy rosszul kerestek, a megélhetésük miatt korrumpálódtak. Te hogy látod ezt?

– Igen, ez tény. Én mégis más szemszögből vizsgálom ezt a kérdést.. Beszéljünk a szervezett bűnözés elleni küzdelemről. Aki úgy építi fel az életét, és a rendőri életpályáját, hogy a szervezett bűnözéssel foglalkozik, az mindent feltesz egy lapra, és annak gyökeresen megváltozik az élete. Mert a szervezett bűnözés, bár közhely, mégis olyan, mint a polip, elmondom, miért. A szervezett bűnözés résztvevői folyamatosan monitorozzák, hogy kik dolgoznak ellenük, és nyilván keresik a gyenge pontjaikat. Ha egyetlen egyszer is egy rendőr megiszik egy ásványvizet a „pálya túloldalán focizóval”, és például ad egy kisebb jelentőségű információt, amiről mondjuk azt gondolja, annak nincsen jelentősége, onnantól kezdve a rendőr részévé válik a szervezett bűnözésnek. És ez egy mókuskerék, nincs kiszállás, innen már csak egy ugrás a bűnöző által fenntartott szórakozóhely portája, mert mondjuk jó pénzt adnak érte.

– Tehát azt mondod, hogy rendőrként nagyon könnyen bele lehet sodródni az ilyen, elsőre nem túl veszélyes, később meg persze életveszélyes helyzetekbe?

– Igen, nagyon szűk a határ, én sajnos átéltem hasonló helyzetet.

Saját szakállára dolgozott, végül megölték

– Kifejtenéd, ez mit jelent? Talán megkörnyékeztek maffiózók?

– Dehogy! Parancsnokként éltem át ilyeneket, ugyanis én vezettem a Nemzeti Nyomozó Irodánál azt az osztályt, amely a legkomolyabb szervezett csoportok feldolgozásával foglalkozott Magyarországon és külföldön. Egyik kollégám például puszta elhivatottságból akart információkat szerezni az alvilágból, de kicsit öntörvényű módon, és hibázott. Rengeteg információt szerzett onnnan, ahova beépült, de azt megtartotta magának, és még a körülményekről sem szólt senkinek. Később derült ki, senki nem tudta, hogy ő rendőr, szinte a saját szakállára dolgozott, végül megölték. Az is előfordult, amit az előbb is említettem, hogy észleltük, az egyik bűnözői csoport, amelyre éppen dolgozunk, folyamatosan gyűjtötték az egységünk tagjairól és munkájáról az információkat. Ami persze nem is csoda... Keresték a gyenge pontjainkat és megtalálták....

– Az egyik embered által?

– Persze....Egy itt élő arabról van szó, aki úgy telepedett meg Magyarországon, hogy egyetemistaként érkezett az országba, de persze ez csak álca volt, komoly bűnözői karriert épített magának. Behálózott egy pár embert, akiknek éppen az lett volna a feladatuk, hogy az ilyen embereket kivonják a forgalomból.

– Neked mint az egység vezetőjének mi volt erre a válaszod? Parancsnokként hogyan tudtál ez ellen védekezni?

- Ennek nyilván vannak jelei. Nagyon fontos a parancsnoki ellenőrzés, és nagyon fontos, hogy akikkel együtt dolgozol, akár a társaid, akár a vezetőid, ismerjenek, ismerjék minden oldalad. Úgyis észreveszik azt, ha mondjuk te a szervezett bűnözés elleni egységnél dolgozol, és hirtelen sok pénzed lesz. Az feltűnik. Egy új autó, egy nyaklánc, egy komolyabb cipő, mobiltelefon, vagy mondjunk egy motorkerékpár. E jelek mellett a parancsnok nem mehet el, hiszen éjjel-nappal együtt van az embereivel. Többet vannak együtt, mint a családdal. És abban a pillanatban egy parancsnoknak kötelessége lépni. És megkeresni az arra illetékes szolgálatot, illetve egységen belül megtenni azokat a védelmi intézkedéseket, ami előbb-utóbb bizonyítja, hogy az ember már a sötét oldalon játszik, vagy csak pengeélen táncol és nem ismerte fel azt, hogy őt a szervezett bűnözés megpróbálja behálózni. Ezért az a véleményem, hogy lehet, most mindenki vádol mindenkit, de önmagát felmenti és csodálkozik, hogy a védelmi szolgálat rendőröket dob fel. Még szép, hiszen az a dolga, meg az is, hogy a rendőrt adott esetben megvédje.

Az érinthetetlenek: Vizoviczki és Poritik

– Véleményed szerint miért csak most figyelt fel a rendőrség ezekre a jelenségekre, egyáltalán Vizoviczki Lászlóra, akiről tudható, hogy nem most kezdte tevékenységét.

– A Vizoviczki-féle csoport tevékenységére úgy tíz, tizenkét éve, a Nemzeti Nyomozó Iroda megalakulása körül figyeltek fel. De lehet, rossz szó, hogy felfigyeltek. Befutottak információk, és ezeket az információkat egy akkori megállapodás alapján, a Budapesti Rendőr-főkapitányság kapta meg, mert nekik kellett volna a csoporttal foglalkozni.

– Miként futottak be ezek az információk?

– Amikor az iroda megalakult, felmértük, hogy melyek azok az aktív bűnszervezetek Magyarországon, amelyek a legkomolyabb veszélyt jelentik. És ezen a listán szerepelt a Vizoviczki-csapat is.

– Azt lehet tudni, hogy Vizoviczki az olajos körökből érkezett. Néhány napja fogták el az érinthetetlennek hitt egykori enegrolos Portik Tamást is. Miért volt ő érinthetetlen? Ugyanattól, mint Vizó?

– Nem volt érinthetetlen, több intézkedés volt az elfogása érdekében korábban is.

– A te egységed dolgozta föl a kecskeméti maffiaperben elítélt, szintén energolos bandát, a Radnai László vezette bűnszervezetet. A Radnaiék elleni nyomozában nem jött képbe Portik?

– Képbe került és kerestük is, de Portik nagyon konspirált, és komoly összeget emésztett fel az, hogy sikerült elbújnia előlünk.

– Úgy hírlik, hogy az Energol alapítói között volt egy még 1994-ben is aktív titkosszolga is. Szerinted az Nemzetbiztonsági Hivatal fedezte az Energol akcióit?

– Nem állítanám ilyen kategorikusan, de visszautalnék arra, hogy folytattak információgyűjtést az Energol tagjaira, viszont a rendőri felderítő szerveknek szelektált információkat adtak, vagy egyáltalán nem mondtak semmit. Roppant módon nehezítette a helyzetet, hogy aki a rendőri szerveknél célszemély volt, az némely esetben informátorként dolgozott az NBH-nak. Az energolos kör feldolgozásakor is találkoztunk ezzel a jelenséggel.

Gyurcsány, Lamperth, Draskovics a társtettes

- Mi az oka annak, hogy a belügyi vezetés most zöld utat adott a kilencvenes évek leszámolásos ügyeinek feldolgozására? Mi változott tizenöt-húsz év alatt, és milyen érdekek mentén?

– Rendőri pályafutásom alatti időszakban a belügyi vezetés, vagy a közvetlen vezetőim egyetlen alkalommal sem gátolták a munkánkat, ha volt is maszatolás, az a politika berkein belül történhetett. Naivitás azt gondolni, a mostani politikai közegnek köszönhető, hogy felszámoltak egy szervezett bűnözői csoportot, nevezetesen most a Vizoviczky-féle csoportot. A politikusok csak fényezik magukat és ráülnek egy-egy ügy hullámaira. Most nyilván mindenki a sárgák közül Gyurcsányt, meg Lamperthet, Draskovicsot rögtön tettestársként vizionálja, de valószínűleg ez fordított helyzetben is így lenne. Komolytalan és nevetséges amit némelyikük művel, vagy művelt a rendőrséggel a rendszerváltozás óta. Vegyék már tudomásul, ez egy szakma! A tiszta, objektív végeredmény eléréséhez, a szervezett bűnözés elleni küzdelemben a szakembereknek mindig rögös utat kell bejárniuk. Az ellenfél képzett és kíméletlen. Végre a rendőrség is legyen az, a szervezett bűnözéssel szemben. Ehhez viszont stabilitás és folyamatosság szükséges, semmiképpen nem négyévenkénti átszervezés, meg egymásra mutogatás. Van valaki, aki ezt pontosan tudja, mindkét oldal elfogadta a munkáját, adják neki oda a feladatot és hagyják dolgozni.

– Érdekes, hogy egyik már felderített bűnszervezet elleni nyomozásban sem került elő politikus név, legfeljebb érintőlegesen, de politikust nehézfiúkkal együtt eddig még nem sikerült a vádlottak padjára ültetni.

– Egy felderítő szolgálatnak megvan a kialakult szabályrendszere. A Radnai-féle körben is – amikor ellenük nyomoztunk – találtunk politikusokat. Fogtuk, összecsomagoltuk az erre vonatkozó információkat, és átadtuk a megfelelő szolgálatnak. Nyilván én most mondhatnék neked parlamentben ülő neveket, de nem akarok. És nem történt semmi...

– Ezek szerint van szép számú politikus hazánkban, akik akár segíthették egy adott bűnszervezet működését?

– Van bizony, minden oldalról. De nem a rendőrség feladata volt fellépni velük szemben. Én tudom, hogy ki az az ember a mai magyar politikai közéletben, akire ha ránézek – ismerve a dolgait –, hánynom kell...

– Volt már olyan a praxisodban, hogy fentről szóltak, most már abba kéne hagyni a nyomozást?

– Ilyet nem mondtak, de elvitték a nyomozást más irányba.

– Az ügyészség által?

– Nem. Beszereztük a szükséges információkat, amelyből kijött, hogy a szervezett bűnözés a politikai élet résztvevőivel találkozott. Volt egy közös érdek. Mindenki tudta a másikról, hogy ő hol focizik, tehát ki kicsoda. Volt egy közös érdek. Ez az én olvasatomban bűncselekmény. Nyilván ezt be kell bizonyítani, viszont az nem a mi egységünknek volt a feladata. Ebben az esetben is fogtuk az aktákat és átadtuk a megfelelő szolgálatnak, de ezúttal sem történt semmi. Nyilván ezt, valahol, valakik eldöntötték. A Vizoviczki-ügyben se csodálkoznék, ha előbukkanna egy-két közéleti résztvevő.

Eldöntik, ki ellen lehet nyomozni

– Tehát ez egyfajta döntés kérdése ki kerül bele a levesbe, kik ellen lehet nyomozni, kik ellen meg nem?

– Ez döntés kérdése, nyilván. Kérdés, kinek állt érdekében, vagy kiknek állt érdekében, hogy korábban a Vizoviczki, vagy a Portik szabadon garázdálkodhasson és ne úgy végezze, mint ahogy a Radnai banda, amelyet az NNI fölrúgott, tokostól-vonóstól, leszarva, hogy hány éve működött, kihez volt bekötve. És hála Istennek, hogy akkor a rendszer jól működött.

– Most viszont nem, mivel nem rendőri egység számolt fel egy bűnszervezetet, hanem a rendőrség belső elhárítása a NVSZ? Normális ez?

– Semmiképpen sem, tény, valami nem jól működött. A rendőri szakmának most el kell gondolkodni azon, hogy miért éppen a Nemzeti Védelmi Szolgálat lépett fel így, kőkeményen egy működő bűnszervezet ellen...

Adakozó „vállalkozók"

– Ezek a bűnszervezetek milyen módon furakodtak a rendőrség berkeibe?

– Kezdő zsaru voltam a BRFK-n. Nagyhírű, neves, elismert szakemberek kezei alatt nőttem fel, tanultam ezt a szakmát. Ilyen volt például Andréka Péter. De nem is ez a lényeg. Abban az időszakban, tehát a kilencvenes évek legelején, kezdő nyomozóként találkoztam azzal a jelenséggel, hogy budapesti vállalkozók anyagi támogatással, vagy technikai eszközök adományozásával segítséget nyújtottak a rendőrségnek. Ezeknek az embereknek a nevével évtizeddel később is találkoztam, amikor odakerültem az NNI jogelődjéhez, a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságra, meg később a megalakuló NNI-hez. Nem volt nehéz rájönni, hogy azoknak a vállalkozóknak a csápjai már akkor ott voltak a testületen belül, amikor én még kezdő zsaru voltam. És láttuk, hogy ezek a vállalkozók, ezek a potentátok, elég komolyan a zavarosban halásznak. Így visszagondolva, összerakva kijön, hogy bizonyos rendőrök fizikai védelmet adtak ezeknek a személyeknek. Bizonyos rendőrök pedig információkat adtak nekik.

– Tehát ezek az úgynevezett vállalkozók és az általuk vezetett csoportok évtizedig működhettek, a rendőrség tudtával és esetleges segítségével?

– Igen, így működhettek. Nyilván ezen csoportok felszámolása lett a feladatunk. Például ebből lett aztán a hírhedt kecskeméti maffiaügy.

– Ha ilyen korrupt a rendszer, akkor egyszerűen szét kéne zavarni az egész rendőrséget úgy ahogy van....

– Azt gondolom, le kell most már ülni a vezetőknek és át kéne gondolniuk, hogy milyen eszközökkel, módszerekkel és egyáltalán milyen szervezet dolgozzon a szervezett bűnözés ellen. Az a baj, hogy eltelt két évtized, és ahány politikai kurzus jött, annyiszor szervezték át a rendőrséget. Ez nem jó, mert gyengíti a rendszert. Nagy hibának tartom, hogy úgy hozták létre a Nemzeti Védelmi Szolgálatot, illetve a Terrorelhárítási Központot, hogy közben nem figyeltek arra, a szervezett bűnözés ellen küzdő, tapasztalt és sokat látott, jó vénájuk zsaruk jelentős részét elvitték ezekhez a szolgálatokhoz. De azt sem kellett volna engedni, hogy a sok tapasztalt zsaru jelentős része, kihasználva a törvény adta lehetőségeket elhagyta a testületet. Így gyengült meg a Nemzeti Nyomozó Iroda is. Ez nagyon nagy baj. Ha tudatos volt akkor azért, ha balfaszság, akkor meg azért.

A cél: illegális pénzszerzés

– Már vagy tizenöt éve van a rendőrségen bűnszervezetek elleni csoport, mégsem sikerült ezeknek túl sok maffiaklánt felszámolni. Ennek a fentebb említett okai vannak, vagy más?

– Hosszú éveken keresztül az jellemezte a szervezett bűnözés elleni küzdelemet, hogy összegyűjtöttek egy-egy csoportról minden információt, de azt, hogy hogyan kell ezt rendszerbe foglalva elvinni egy bíróhoz, egy ügyészhez, és azt mondani, kérem itt van egy bűnszervezet, amely hierarchikusan van felépítve, politikai, gazdasági, közigazgatási és rendőri kapcsolataik vannak, és az a célja, hogy minél több illegális pénzt szerezzen, az kevésbé működött. Szóval hiába van egy egység, aki gyűjti az információkat, telefonlehallgatással, megfigyeléssel, beépített emberek, zsaruk révén, az hiába tud mindent egy adott bűnszervezetről, ha ebből a rendszerből hiányzik az, hogy az információ halmazt logikusan összerakva a bíróságra vigye az ügyet. Így az egész felépített bizonyítékrendszer össze fog omlani.

– Arról nem is beszélve, hogy ha ebből a csoportból szivárognak ki az infók….

– Nyilván. Tehát ezért mondom, hogy számomra most ennek az ügynek okán az a kulcsmondat: mindenki vádol mindenkit, de önmagát felmenti. Az a kérdés, megtett-e mindent mindenki, hogy megakadályozza, hogy a Vizoviczki-csoport, vagy Portik-csoport ennyi ideig működjön? Nyilván megvannak azok az emberek, akiknek az volt a feladatuk, hogy ez ellen fellépjenek....

NBH, NVSZ, NNI

– Említetted a parancsnoki felelősség kérdését. Sajtóhírek szerint a most eljárás alá vont rendőrvezetőktől szép számú vagyontárgyakat foglaltak le. Ha más nem, akkor ez nem feltűnő? Nem szúr szemet a főnökeiknek, vagy az ellenőrző szolgálatoknak, ne adj isten a titkosszolgálatoknak?

– Azt mondom inkább, gyenge volt az a szolgálat, amelynek hírszerzéssel ezeket a körülményeket fel kellett volna tárni. Nézd, mi zsaruk vagyunk, a hírekből, az információkból élünk. Hát pont a saját berkeinken belül nem jutnak el a hírek hozzánk? Úgy, hogy ráadásul létezik erre egy szolgálat! Vagy ott van az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal, amelynek működött egy olyan speciális egysége, amelyik a zsaruk életvitelével foglalkozott, többek között azzal is, kit próbál becserkészni a szervezett bűnözés. Kérdem én, a magyar titkosszolgálat milyen jelzést adott, és kinek ebben az ügyben? Mit tettek ők annak érdekében, hogy egy ilyen bűnözői csoport ne tudjon a rendőrségbe beférkőzni? Nem akarok neveket mondani, és nem mondok egységeket. De amikor mi, az egyik bűnszervezet elleni nyomozás utolsó fázisában voltunk, a csoport tagjainak elfogása előtt megkeresett a titkosszolgálatnál dolgozó egyik tiszt és megkérdezte, biztos, hogy jó lépéseket teszünk, amikor felszámoljuk ezt a csoportot? Meg, hogy ők tudják, ki kicsoda, mit csinál, ésatöbbi. Erre visszakérdeztem, hogy akkor az elmúlt 15 év alatt miért nem jutott el a csoportról érdemi információ tőlük a rendőrséghez? Innentől nem folytatom a történetet...

– Mennyire gyengült meg a rendőrség szerinted, helyreállítható-e az egyébként is megtépázott nimbusza?

– A helyzet az, hogy nem látok olyan irtózatos nagy veszélyt, mert megvannak azok a józan gondolkodású emberek a rendszeren belül, akik tudják, hogyan kell a poraiból összerakni nagyon gyorsan egy hatékonyan működő egységet. Ne higgye senki, hogy nincsen veszélyesebb csoport, mint amit most felszámoltak. Működnek, nyilván tudják ezt a megfelelő egységek. Csak akkor el kell már végre határozni, hogy ugyanúgy ahogy a TEK-et megerősítették, vagy a NVSZ-t létrehozták és alájuk toltak pénzt, paripát, fegyvert, tegyék már meg a magyar rendőrséggel is ugyanezt. Legyen a rendőrségnek egy hosszabb távú stratégiája. És legyenek mondjuk kevesebben, akik szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkoznak, de fizessék meg úgy őket, és gondoskodjanak az életükről, hogy eszük ágába ne jusson senkinek korrumpálódni. A szervezett bűnözés ellen másképp nem lehet fellépni.

Az olasz módszer

– Más országokban is volt hasonló eset? Mármint arra gondolok, hogy szervezett bűnözés ellen küzdő rendőrök borultak össze az ügyfeleikkel?

– Persze! Nézd, még rendőr voltam, amikor Ausztriában a rendőrség belső védelmi szolgálata és az osztrák titkosszolgálat rajtaütött az osztrák szervezett bűnözés elleni rendőri egység tagjain, mert huzamosabb ideje a lengyel maffia tagjait szolgálták. Ausztriában ez nagy belső károkat okozott a rendőrségen, de profi módon átgondolták az egészet helyzetet, és reagálni tudtak rá ellenlépésekkel, mert tudták, hogy nem szabad meggyengíteni egy központi szervezett bűnözés elleni egységet. Persze a nemzetközi partnerszolgálatok ingatták a fejüket, köztük mi is, most valószínűleg ők csinálják ugyanezt, látva az itthoni helyzetet...

– Az országos rendőrfőkapitány nálunk sem távolította el élből az NNI vezetőjét, tehát nem gyengítette tovább az irodát....

– Így van. Ha én lennék döntésképes pozícióban, azt tenném, hogy egy stabil, elszeparált, mindenkitől elzárt szervezett bűnözés elleni egységet hoznék létre, amelynek tagjait kőkeményen megfizetném. Az egység független lenne, csakis vizsgálóbíró irányíthatná, meg a szintén önálló, maffiaellenes ügyész. Ragaszkodnék ehhez, mert tudom, hogy vannak olyanok a magyar igazságszolgáltatásban, akikre nincs hatással semmiféle politikus. Akit ez nem érdekel. Akit egy érdekel: ha valaki Magyarországon bűnszervezetben bűncselekményt követ el, az a börtönben végzi. Az olasz mintára. És persze olyan vezető kell a rendőrség élére, aki fel meri vállalni, hogy ha az egyik egység összerak egy jelentést, amiben politikus is benne van, akkor nem azon gondolkodik, hogy ha azt továbbítja, akkor lehet a dolog a visszájára fordul. Persze ez nem csak itt van így, ez máshol is így van. Ennek ellenére szerinted érdekli a palermói vizsgáló bírót, hogy ki az a Berlusconi? Itt se érdekelje már!

– Tehát ezek szerint vannak ilyen emberek a rendszerben, akiknek nem hajlik meg a gerincük bármilyen politikai kurzus legyen is az országban?

– Hogyne! Csak nem szabad, hogy elengedjék a rendőrség kezét. Úgyhogy én két nagyon fontos tanulságát látom a Vizoviczki ügynek. Az egyik az, hogy ha meggyengült és nimbuszát veszítette a rendőrség, azt kőkeményen vissza kell állítani. Ezt nem szabad megengedni. A másik pedig az, amit fentebb említettem: egy másik modellt kell megvalósítani. De úgy, hogy ahhoz az egységhez ne tudjon odaférni és odaszagolni senki. Politikus kezébe információ egy működő bűnszervezetről már csak azután jusson, ha azokat már elfogták.

– Az a szerencse, hogy olyan belügyminiszterünk van aki valaha rendőr volt és valószínűleg átlátja mindezt, vagy legalábbis reméljük...

– Szerintem rendőrnek jobb volt, mint politikusnak. De tény: tudja milyen lépéseket kell tenni.