Puzsér és Vona sokat kockáztatott a tüntetéssel, de vajon megérte? | The Fair Right (videó)
Vona Gábor, a Második Reformkor elnöke Rogán Antal lemondását követelte a vasárnap délutáni tüntetésén, ahol többek között Puzsér Róbert és Pitz Dániel is felszólalt. A megmozdulást majdnem minden szempontból sikeresnek is nevezhetjük. Először is azért, mert sokan még hetven résztvevőre sem számítottak, miközben ennek legalább a duplája volt jelen, illetve az is pozitívum, hogy egy útszakaszt sem kellett lezárni a "tömeg" miatt, de még csak a hangosításra sem kellett vagyonokat pazarolni. Igaz, Rogán Antal azóta sem mondott le, de legalább Pressman abban a tudatban hagyhatja el hazánkat, hogy Vona Gábor és Puzsér Róbert még mindig képes legalább 150 embert utcára vinni.
Vona Gábor tüntetésén a sajtó csak minimális szinten képviseltette magát. Ellenzéki oldalról szinte senki sem volt jelen, és mi is csak véletlenül szereztünk tudomást a rendezvényről. Kicsit furcsa is volt, hogy a Pressman emlőin felhizlalt sajtó nem árasztotta el az internetet a Pressman akaratát képviselők tüntetésének hírével (csak utólag, és akkor is csak említőlegesen). Ennek számos oka lehet. Például, hogy ők maguk sem tudtak róla, de lehet, hogy valami más van a háttérben.
Számos elmélet kering Vona és Puzsér tüntetésének valódi szándékáról. Az egyik legelterjedtebb vélemény szerint az őket istápoló amerikai kormány bukása miatt meg kell mutatni, hogy továbbra is megérdemlik a támogatást. A szintén demokrata-emlőkön lógó ellenzéki sajtó talán pont ezért nem számolt be a tüntetésről. Lehet, hogy azért hallgatták el, hogy kudarcba fulladjon, így az esetleges pénzosztásnál legalább velük nem kell majd osztozkodni? Persze számos más magyarázat is lehet Vona Gábor tüntetése mögött, amit pont Pressman kicsinyes bosszúja után szervezett, ezzel azonban minden felszólaló a hitelességét kockáztatja. Ezt valószínűleg Puzsér Róbert is érezte, mert a beszéde után azonnal elhagyta a helyszínt. Amikor telefonon felhívtuk, már messze járt, így vele sajnos nem tudtunk interjút készíteni.


Pressman és a bukott demokrata kormány politikai értelemben véve konkrétan rátámadt egy szövetséges országra, a tüntetésen felszólaló közszereplők pedig még tüntetnek is a támadás mellett. Ezek után nehéz lesz lemosni magukról az "amerikai ügynök" és "dollárbaloldal" megbélyegzéseket, hiszen a cselekedeteik és retorikájuk pontosan illeszkedik azokra a narratívákra, amelyek szerint SZÓ SZERINT külső érdekeket képviselnek a nemzeti szuverenitás rovására.
Az ilyen megnyilvánulások nemcsak a hazai közvéleményben keltenek visszatetszést, de akár nemzetközi színtéren is hitelteleníthetik őket. Mert hogyan kellene tekintenünk azokra, akik a saját országuk érdekeivel szembemenve hűségesküt tesznek egy minden szempontból hitvány és alattomos külföldi erőtérnek?